bildiko Bikini-blogja

Trükkös tükör

2011-10-07T13:42:00.001+02:00

Fotó: Vértes György (bal), Fülöp Csaba (jobb)
Katt a képre, hogy még nagyobb legyen!

Viszlát ZP!

2011-09-27T19:59:00.001+02:00

A szeptember 18.-i tüntetés ellenére mégiscsak bezárják a budapesti Zöld Pardon szórakozóhelyet. Annyi nagyszerű koncert, annyi feledhetetlen élmény fűzi a fiatalságot ehhez a helyhez, hogy csak reménykedni tudtunk, hogy nem következik be a legrosszabb. A remény elszállt, akárcsak az illúziók, így marad a szomorú tény: a Műegyetem szomszédsága többé már nem lesz hangos a kora tavasztól késő őszig zajló koncertektől.

A próbálkozás egyébként nem új keletű, hiszen már a korábbi években többször is felmerült a szórakozóhely beszüntetésének gondolata, főleg a közelben lakók panaszkodásai miatt. Így volt ez 2008-ban is, azon a feledhetetlen délutánon, amikor két barátnőmmel együtt hirtelen ZP-pártoló bulis csajokká vedlettünk át a Blikk oldalán. Persze mondanom sem kell, hogy a közölt hírnek fele sem igaz, hiszen nemhogy az életkorainkat nem találták el, de abban is nagyot tévedtek, hogy "évek óta törzshelyünk a ZP". A kedves újságírók talán álmukban sem gondolták volna, hogy a nagy budapesti forgatagban három olyan lányt sikerült elkapniuk, akik egyszer-kétszer voltak addig a Zöld Pardonban, ráadásul nem is magyarországiak. Ehhez még az is hozzájön, hogy fogalmunk sem volt, hogy idős bácsikák és gyerekes anyukák felháborodására koccintunk és mosolygunk önfeledten a kamerába azzal a félvállról történő beszólással, hogy "Pardon, csak mulatunk!" Szóval vigyázni a bulvársajtó szippantójával, de szó mi szó, végül is mi akkor kiálltunk a ZP mellett. És akkor nem is zárták be. Pedig nem is bikiniben voltunk...

Zenei relikvia kiállítás

2011-09-09T08:34:00.001+02:00

Bikini-nyomat a székelyudvarhelyi matricagyárból (1990)

Igazi rocktörténeti csemegét tartogat az érdeklődők számára a Roland és a Campona. Szeptember elseje és tizenegyedike között ugyanis hazai vonatkozású, zenei relikvia-kiállítás nyílik a bevásárlóközpontban. A közel 80 négyzetméteres helyiségben a hazai zenei élet kiválóságainak személyes tárgyaiból, hangszereiből állítottak össze egy csokorra valót a szervezők.

A kiállításon elsősorban a szeptember 10-én és 11-én megrendezésre kerülő Magyar Dal Napja fellépőihez kötődő relikviák kerülnek kiállításra. Így többek között megtekinthető lesz az Irigy Hónaljmirigy első szintetizátora, egy Roland XP-50-es. Kiállításra kerül továbbá a Republic zenekartól kapott dalszöveg, Cipő kézírásával. De lesznek egyedi tárgyak a Bikini és SP felajánlásában is.

A kiállított tágyak között ott lesz a jelenleg öt fővel koncertező 100 Folk Celsius tragikusan fiatalon elhunyt tagjának, Torontáli Istvánnak egyedi basszusgitárja is. A falakon magángyűjteményből származó, kézjegyekkel, aláírásokkal ellátott plakátokat és fényképeket láthatnak; többek között Santana vagy Steve Lukather autogrammjával. Az érdeklődők megcsodálhatják azt a Roland VP-330-as Vocodert is, amely Demjén Rózsié volt és szinte valamenyi V’Moto-Rock koncerten szerepet kapott.

A kiállítás 10 napja során egy rocktörténeti tárlatot is megtekinthet, aki ellátogat a Camponába: az LGT és a Roland hangszerek párhuzamos történelmében kutakodhatnak az érdeklődők, archív fotók és legendás hangszerek társaságában.

A kiállítás vélhetően legtöbb érdeklődést kiváltó különlegessége az a gitár lesz, amely a legendás LGT alapítótag, Barta Tamás tulajdona volt.

A terem középpontjában pedig egy kizárólag erre az alkalomra összeállított LGT próbaterem lesz látható, amelynek keretében a 2007-es Sziget Fesztiválra készülő zenekar próbáinak helyszínét idézik meg a szervezők.

(Forrás: Roland Hangszerek Facebook oldala)

Tudósítás 2012-ről

2011-08-31T14:22:00.005+02:00

Igencsak nagy a készülődés a jövő év februárjában sorra kerülő 30. jubileumi koncertre! A plakát terve már folyamatban van, az első változatot meg is tekinthettük a Facebookon, ahol ugyancsak hírt kaphattunk Maróthy György nemrég elindított blogjáról.
Ez a blog azért is érdekes, mert létrehozója fogja megírni azt a Bikini-könyvet, amely szintén jövőben, remélhetőleg tavasszal kerül a könyvesboltokba. A blog pedig nem másról fog szólni, mint erről a készülő, az együttes 30 évét felölelő könyvről. Maróthy György mellesleg már jártas ezen a téren, hisz ő volt az is, akinek a tollából megszületett 1997-ben a Bikini c. könyv.
Érdemes lesz tehát követni az oldalt, akárcsak a Facebook Bikini együttes falát, ahol az ősz koncertzajától mentesebb időszakában frissebbnél frissebb hírekkel látnak el bennünket a 2012. február 18-án megrendezésre kerülő óriásbuliról.

Mozgó butik a koncerteken

2011-07-25T11:28:00.006+02:00

új pólómban feszítek a Hargita tetején :)

Augusztusban néhány koncert erejéig mozgó butik kíséri el a zenekart a helyszínekre, hogy a rajongók végre helyben hozzájuthassanak az eddig csak internetről megrendelhető bikinis tárgyakhoz. Aki teheti, használja ki ezt a ritka alkalmat, és gyűjtsön be pólókból, bögrékből, esőkabátokból, tollakból eleget, akár azok számára is, akik nem lehetnek ott a koncerten. Nekem személy szerint a 2007-es jubileumi koncerten vásárolt filctollam még mindig ír, szóval már csak ezért is megéri! :)

Íme a helyszínek és időpontok, ahol lehet bazározni:
augusztus 5, 18.00 óra CSONGRÁD
21.00 óra BEREKFÜRDŐ
augusztus 7, 20.00 óra TISZAÚJVÁROS
augusztus 12, 20.00 óra GALÁNTA (SK)
augusztus. 14, 21.00 óra GYOMAENDRŐD
augusztus 18, 21.30 óra TAPOLCA
augusztus 20, 20.00 óra SIKLÓS
szeptember 2, 20.15 óra BUDAPEST - ZÖLD PARDON

És hogy mik közül lehet válogatni és mennyiért? Lássuk csak!
BIKINI toll 300 Ft
Hímzett női pólók BIKINI felirattal 1450 Ft
Hímzett és BIKINI fotóval is ellátott női pólók 1900 Ft
BIKINI fotóval ellátott férfi pólók 1900 Ft
BIKINI esőkabát 1600 Ft
BIKINI övtáska 900 Ft
BIKINI baseball sapka 1100 Ft
BIKINI bögre 950 Ft
BIKINI kulcstartó 500 Ft
BIKINI öngyújtó 200 Ft
BIKINI fejkendő 700 Ft
BIKINI kereplő 580 Ft
BIKINI felfújható integető kéz 450 Ft
BIKINI tapsoló rudak 450 Ft

Minden van több színben és méretben is.
AKCIÓ! Az első 10 vásárló BIKINI öngyújtót kap ajándékba.

EZEK AZ ÁRAK KIZÁRÓLAG A HELYSZÍNI VÁSÁRLÁSRA VONATKOZNAK!

2011: az új album éve

2011-06-27T17:44:00.004+02:00

Az elmúlt időszakban egyéb elfoglaltság miatt sajnos nem volt alkalmam ellátogatni ide, és frissíteni, aktualizálni a blogot, úgyhogy ezúttal megpróbálom pótolni a mulasztásokat. Mivel minden rosszban van valami jó, így természetesen ebben is van: legalább volt alkalmam többször is végighallgatni az új albumot, elmélázgatni a szöveg- és dallamvilágon, és most úgy érzem, menthetetlenül megérett az idő egy kis lemezkritikára. :)

Az utóbbi időben rengeteg kritikus és véleményező vette górcső alá a Bikini új albumát, az Elmúlt illúziókat: volt, aki nem sok újat látott az alkotásban, volt, aki viszont az együttes pályafutásának legjobbjaként emlegette az albumot. Hogy melyiknek van igaza, rajongóként nem nehéz eldönteni, de talán egy kívülállóbb, ám a Bikini stílusát, világlátását kedvelő hallgató is aláírná, hogy az Elmúlt illúziók sokkal több figyelmet érdemelne, mint amennyit az interjúk és tévészereplések lecsengése után ténylegesen kap. Abban is van igazság, hogy sok az ismétlődő "bikinis" motívum az albumon, de ha azt vesszük, minden együttes új albumánál megfigyelhető ugyanez az önismétlés, sőt elég sokan teljesen beleesnek ebbe a csapdába, míg végül már az elvakult rajongók sem tudják kimenteni őket onnan. Nem így a Bikini esetében. Ha ugyanis megfigyeljük, minden új Bikini-album végighallgatása után az ismerős stílus ellenére mégis olyan érzésünk támad, mintha teljesen újat hallanánk, az előző albumnál sokkal összetettebbet, másabbat, jobbat. Mármost az az együttes, aki minden új lemezzel át tudja ugrani előző önmagát, igazán kiérdemli az odafigyelést.
De hogyan sikerül ez nekik?
Először is mindig az aktuális társadalmi életből merítenek anyagot. Nem nosztalgiáznak, nem arról énekelnek, hogy milyen jó is volt illúziókkal telten éldegélni, hanem egyszerűen, csupaszon kimondják a valóságot: elmúlt minden illúzió. És kész. Hogy miért? Tessék gondolkozni!
Másodszor, mindig kiérezhető a fő hangsúly a lemezen: van, amikor a szerelem (pontosabban a reménytelen, viszonzatlan, fájdalmas szerelem) kerül a középpontba, máskor viszont az élet egyéb problémái, a kiszolgáltatottság, a megélhetési gondok, a világok közti szakadékok, az élet nagy misztériuma jelentik az elsődleges mondanivalót. Az új albumon is ez a helyzet. Annak ellenére, hogy a sort olyan szerelmes dalok is gazdagítják, mint például a Sohase felejts el vagy a Szép vagy, ezek végül mégis jól hallhatóan alulmaradnak a nagy művekhez képest - értem ez alatt az Adjon az ég, Elmúlt illúziók, Az őrtoronyból vagy A végtelen lába előtt című dalokat.
Harmadszor mindig becsempésznek egy vadabb, rockosabb számot a sorba, és szóljon az akár ivászatról - mint ez esetben Az utolsó pohár -, akár a szabadság illúziójáról (mint az előző lemezen a Minden úgy történt), ugyanúgy felpörgeti és darabjaira zúzza az egész lemezt.
Negyedszer mindig feldobják valami újdonsággal az alkotógárdát. Hol Katona László, hol Bródy János csapódik oda D. Nagy Lajos és Jantyik Zsolt mellé szövegírni, a zeneszerzésben Lojzinak mostanra már hű társa lett Peta, de ami a legnagyobb újdonság a 2011-es lemezen, az az utolsó dalban felcsendülő gyermekkórus. És habár a Pink Floyd-nak hamarabb eszébe jutott ez a megoldás, A végtelen lába előtt c. dal talán nélkülük is ugyanilyen lenne, mert egyszerűen nem lehet elképzelni másképp.
Ötödször, az újításban mindig tudják tartani a mértéket. Nem hoznak gyökeresen újat, olyat, ami idegen a Bikini világától. Meg egyébként is, a gyerekkórus és a nagy balladák annyira erősek, hogy nyugodtan belefér egy kis önidézés, de még a Guantanamera-szerű dallam is - elvégre a posztmodern 21. században élünk, ahol bármilyen nemű alkotás szinte már elképzelhetetlen az elődökre való visszakacsingatás nélkül. Az meg, hogy a Sohase felejts el egy másik nagy sikerű dalra, a Könnycsepp a mennyekből címűre játszik rá, semmit nem von le létjogosultságából. Sőt, személy szerint nekem az lett az egyik nagy kedvencem az albumról. Azért-e, mert a dallama hasonlít az előbb említett daléhoz, vagy éppen ennek ellenére, ki tudná megmondani... Mint ahogy arra sem lehet megnyugtató választ adni, hogy az eddigi boncolgatás mennyire állja a sarat, és vajon tényleg ilyesmik miatt szeretjük-e az új lemezt, vagy teljesen más oka van ennek.
Végül is, ha úgy vesszük, épp ez a megfogalmazhatatlanság a zene varázsa. És a Bikinié.

"Minden nap egy új dallam" - interjú Lojzival az Udvarhelyi Híradóban!

2011-04-02T11:24:00.005+02:00

Lassan már három évtizede annak, hogy Németh Alajos (Lojzi) basszusgitáros és Nagy Feró énekes megalapították a magyar rocktörténet egyik legsikeresebb zenekarát, a Bikinit. Azóta sok minden változott, többek között az énekesi posztot D. Nagy Lajos vette át, akinek jellegzetes hangja az együttes védjegyévé vált. Olyan nagy slágerek fűződnek nevükhöz, mint amilyen a Közeli helyeken vagy a Mielőtt elmegyek, a Bikini mégsem maradt meg a nosztalgiázásnál. Legújabb albumuk idén márciusban jelent meg, a tíz vadonatúj dal pedig méltó társa az eddigi nagy sikerű alkotásoknak. Az új lemezről és az együttes eddigi életéről Lojzival beszélgettünk.

Székelyudvarhely, 2011. 04. 01.

Az interjú ITT tekinthető meg. Jó olvasást hozzá!

Bikini-kvíz a Facebook-on

2011-03-14T23:32:00.001+01:00

Kicsit untam magam... De az igazi ok, hogy már nagyon hiányoznak a jól megszokott koncertek, ezért a Facebook-on készítettem egy Bikini-kvízt. Jó szórakozást hozzá! :)

Egy kis gyűjtemény

2011-03-13T20:16:00.002+01:00

Akinek még nem sikerült beszereznie az új albumot, az néhány dallal máris pótolhatja a hiányt, ha ellátogat a youtube-ra, és rákeres az "Elmúlt illúziók" albumra. (Hiába, az internet megállíthatatlan.)
Ugyanakkor egy interjút is találni az RTL Klub Reflektor c. műsorában.
Közben pedig lement az első lemezbemutató koncert Debrecenben, és a Facebook lelkes Bikini-rajongóitól már azt is tudni, mi szerepel a koncertprogramban. Íme:
Adjon az ég, Izzik a tavaszi délután, Dolgozni ne kelljen, Katica, Elfogynak szavaim, Mondd el, Szép vagy, Őrtoronyból, Elmúlt illúziók, Nehéz a dolga, Az utolsó pohár, Őrzöm a lángot, Legyek jó, Repülök, Mennyország felé, Ki visz haza, Mielőtt elmegyek.

Az új albumról pedig hamarosan lesz szó itt is, máshol is, egy rendhagyó történelemóra keretén belül. Szóval ez csak a kezdet, visszatérek még. :)

Új dalok a rádiókban!

2011-03-07T23:09:00.008+01:00

Végre volt szerencsém belehallgatni néhány új dalba, és szerintem sokak számára nem mondok meglepő dolgot, ha azt állítom, hogy egyszerűen zseniálisak! Természetesen a lemez agyonhallgatása még csak ezután következik, de már ennyiből kitűnik, hogy az örök szerelem mellett a mélyen szántó, elgondolkodtató, életről és halálról, emberségről és emberiségről való töprengések dominálnak az új lemezen.
Per pillanat körvonalazódik bennem a gondolat, főleg Lali király műsora után, hogy talán mégsem kellett volna ennyire intelligens lemezt készíteni. Gondolok itt a műsorban elhangzott "há húszban mi vót?", cseppet sem humoros konnotációjú, hanem sajna teljesen őszinte kérdésre. (Az 1241-re már szégyellek is kitérni.) Végül is, ha ezt vesszük, a cím nagyon is találó: Elmúlt illúziók. Na meg Adjon az ég...

Mit tudunk már az új Bikini-lemezről?

2011-01-20T14:40:00.003+01:00

1. Márciusban jelenik meg.
2. Már szinte teljesen elkészült, és jövő hétfőn a zenekar átadja a kiadónak.
3. A dalok zenéjét Németh Alajos és Lukács Peta szerezte.
4. Szövegírók: Németh Alajos, D. Nagy Lajos, Jantyik Zsolt, Nagy Feró
5. A lemez címe: Elmúlt illúziók - a címadó dal egyik szerzője Nagy Feró.
6. További dalcímek többek között: Fenn az őrtoronyban, Az utolsó pohár, Emlék, A végtelen lába előtt
7. A végtelen lába előtt c. dalban a Kodály Zoltán Zeneiskola vegyeskara is hallható lesz.
8. A rajongók már tűkön ülve várják az album megjelenését!

Mivel a zenekar legközelebbi koncertjére csak február végén kerül sor Gyulán,(azóta kiderült, hogy előtte lesz még egy koncert Budapesten is), ezért a hiányt bepótolandó és a Bikini együttes dal-, valamint szövegvilágát elmélyítendő olvasgassuk a Vendégkönyvet és Gábor Bálint írásait a balintbeckett.blogspot.com oldalon! És csatlakozzunk a Facebookon a Bikini zenekar rajongói oldalhoz. :)

Boldog Ünnepeket!

2010-12-26T15:24:00.002+01:00

Egy kis csemege az ünnepekre: kemény, vérpezsdítő részlet a készülő új albumból.
Lojzi az M1 műsorában december 25-én.

Bikini és média

2010-12-21T13:23:00.004+01:00

Az elmúlt hónapokban Magyarország két, párhuzamosan futó sztárgyártó műsorral is megörvendeztette a nagyérdeműt. Noha kocsmai beszélgetésekkor általában mindenki kifütyüli ezeket, és foggal-körömmel ellenkezik, hogy ő valaha is bár egyet megnézett volna belőlük, a legvégén mégis ott díszelegnek a Facebook-posztok között a vélemények, hogy ki mit tartott igazságosnak vagy igazságtalannak, felemelőnek vagy megalázónak a "legendákat" szülő népszerű showműsorokban. Mert bármennyire is nem akartunk, fél szemmel és fél füllel azért odafigyeltünk ezekre a hétvégi órákra, és még jól is jött ez a szemfülesség például fodrászatban, kozmetikusnál - és még ennél a bejegyzésírásnál is. Olyan emberekkel tudtunk Megasztárról és X-faktorról diskurálni (és nemcsak nagy vonalakban, hanem részletekbe menően), akikkel azelőtt legfeljebb az időjárásról tettünk egymásnak ténymegállapításokat. A végén ennek köszönhetően még az elveit, ízlésvilágát és érvrendszerét is megismerhettük az addig alig vagy egyáltalán nem ismert ismerősnek. A média kifogott rajtunk, és ciki, nem ciki, végigkövettük a legendák születését.
Meg kell hagyni, az X-faktornak azért volt egy komoly húzóereje is, amolyan tévé elé húzó, kíváncsiságkeltő ereje Nagy Feró személyében. Kezdve attól, hogy valahová az első műsorok közé már becsempészték Feró, Lojzi és a Bikini kapcsolatát, és befejezve D. Nagy Lajos és Király L. Norbi közös színpadi produkciójával, meghajtottam fejem az RTL Klub előtt. Félreértés ne essék, a Való Világból és egyéb celebes badarságokból kivonom magam teljesen (és ezt nem kocsmából írom), de töredelmesen bevallom, ezúttal levettek a lábamról. Jó volt bepillantani Feró otthonába és viszontlátni Lojzit, ha csak a tévében is, jó volt hallani a Közeli helyekent, még ha nem is a koncerteken megszokott minőségében.
Sokan bohóckodásnak tartják, a médiának való behódolást látják mindebben - abban, hogy szerepelnek egy ilyen műsorban, hogy belemennek olyasmikbe, mint például hogy Tabáni István helyettesítse Lajost egy dal erejéig. A Bikini maradjon Bikini - mondják sokan. Nincs ott semmi keresnivalója sem Tabáninak, sem Norbinak, és a Bikininek sincs semmi keresnivalója az X-faktorban, a Fókuszban és egyéb bulvársajtóban.
Szerintem viszont nem baj az egyáltalán, ha ott is látjuk néha őket. Nem mondhatjuk, hogy a csapból is Bikini folyik (pedig folyhatna), vagyis tudják a Fiúk, mennyit kell és miből. Nem kell nekik marketinget tanítani, azt hiszem. És az sem baj, ha fiatal tehetségek megpróbálnak erőt meríteni belőlük/általuk. A posztmodern sajátja az intertextualitás, a nagyokra való visszautalás, hivatkozás, az őket idézés. Hogyha Tabáni elénekel egy dalt a Bikinitől, az kicsit olyan, mint amikor egy kortárs költő belecsempész ezt-azt saját verseibe mondjuk József Attilától. Természetesen nem pont ugyanolyan lesz a műve, mint nagy elődjéé, de nem is az a cél. A célja inkább az, hogy elmondja: milyen sokat jelent neki az a sor, az az érzés, az a gondolatvilág. Íme egy példa erre Kovács András Ferenctől.
Nem kell ítélkezni tehát a Bikini fölött, ha néha-néha picit beszippantja őket a média forgataga. Mi örülünk neki, de nagyon!

A Bikini egy hungaricum!

2010-12-18T17:54:00.004+01:00

A Fedél Nélkül c. lap novemberi számában ezúttal Mihalik Viktorral készült interjú. Az alábbi képek felnagyításával elérhetővé válik a teljes kérdezz-felelek. Jó olvasást hozzá!

Bikini: Könnycsepp a mennyből

2010-10-21T10:20:00.003+02:00

Egy kicsit több időmbe került ennek a videónak a megszerkesztése, mint gondoltam, de megérte, hiszen itt látszik meg igazán, miről is beszélünk, amikor arról van szó, hogy a zenekar dalait egyszerre több generáció hallgatja, énekli és főleg érzi.
Íme hát egy részlet a 2009-es apostagi koncertből a 7tv jóvoltából, és egyúttal itt is kívánok boldog születésnapot Lojzinak!

Bikini-koncert Gyálon

2010-10-04T17:38:00.026+02:00

A véletlen - na meg egy kis tervezés - úgy hozta össze, hogy október első napját Gyálon ünnepelhettük a Bikinivel!
Íme egy kis emlék a koncertről:

Hejhej!

Szabad élet, hej, szabadság!
Ahogy ti zenéltek...
Lojzi
Lajos
Peta
Viktor
Dénes
Viasz
Vagyis a Bikini
És a "rajongók"

Köszönjük!

Bikini in English

2010-09-28T23:04:00.005+02:00

Bikini - Long long

This song is the English version of the famous Hungarian composition entitled Mielőtt elmegyek from 1985. It is played on every performance as a closing piece, and it's one of those songs that you never get fed up with! If you are interested in its Hungarian live version, check this out.

Bikini - Don't break my...

The song Don't break my..., in Hungarian Széles-tágas a tér, is also played on nowaday's concerts with a very enjoyable guitar solo by Peta Lukács. Click here if you want to see a Hungarian live performance of this song.

Bikini - End to a Dream

The Hungarian title Mondd el of this beautiful love song had given the name of that Bikini record which had become the best Hungarian rock album in 1987. Because this song has just recently come part of the present concerts, unfortunately there are no new live videos about it, but here you can find an older one, from the end of 80s/beginning of 90s.

Bikini - It's me again

This is the English version of the famous Hungarian song Közeli helyeken by Bikini. In 1990, after the Romanian Revolution, the band gave two unbelievable concerts in Temesvár (Timişoara). I think this was the single place where the song "Közeli helyeken" had ever been performed in English.
The video was cut from a larger document film with the title Life and Death and Rock'n'Roll which presents in a nutshell this unforgettable event. The whole film can be seen here and here, and a recent performance with a breath-taking guitar solo by Peta is available here.

Enjoy!

Mini, Feró és a végtelen

2010-09-23T09:08:00.004+02:00

A Bikini együttes mostanában igencsak elfoglalt. Ha arra gondolunk például, hogy 2012 végéig két vadonatúj albummal kell megörvendeztetniük a rajongókat, az már bőséggel elég lenne munkából a következő két évre. Ennek ellenére nem állnak le a koncertekkel sem, sőt októberben Lojzi a Török Ádám és a Mini fellépésein is képviselteti magát.
Közben az X-faktor apropóján az RTL Klub Fókusz c. műsorában szemtanúi lehettünk, amint a Bikini két megálmodója, Nagy Feró és Németh Alajos vidám hangulatban felidézik a kezdeteket, és elárulják a nagyközönségnek, hogy a közös munka - ha nem is ugyanúgy, mint akkor, de mégis - a mai napig tart, hiszen Feró azóta is szorgalmasan írja a szövegeket a Bikininek. Az utolsó albumon ilyen dal többek között a Magányos nap, amelyet nemrég a romániai Szatmár megyei City Rádióban is hallani lehetett, s ez valljuk be, eléggé meglepő, mert általánosságban véve a rádióknak nem szokásuk ezeket az újabb dalokat játszani.
A fókuszos műsort itt lehet újranézni, az extrák pedig itt és itt találhatóak.
Jantyik Zsolt tollából (és Atis kedvéért :) ) pedig íme a jövő márciusban várható új Bikini-album egyik dalának két szakasza:

Megállok a végtelen lába előtt,
és kérem, hogy adna egy kis pihenőt.
Míg várom a téren, úgy elfog a vágy,
hogy lássam a sorsaink szép fonalát.

A végtelen égen a csillag a ránc,
csak elkopik egyszer a nyakból a lánc.
Úgy van az élet is, mint a mosoly,
elkopik emberek arcairól.

Bikini-koncertek határtalanul

2010-09-07T11:27:00.039+02:00

Napjaink legjobb magyar rockegyüttese idén nyáron is több ezer kilométert utazott, hogy kielégítse nemcsak a magyarországi, hanem a határon túli rajongók Bikini-szükségletét is. Hál’ Istennek a Fiúkat sokfelé hívják, és így sokfelé elviszik az "igét" - csak nézzük meg a közelmúlt és közeljövő koncertlistájának helyszíneit:

…Marosvásárhely … Tusnádfürdő … Székelykeresztúr … Gúta … Ipolynyék, Kovászna, Ópusztaszer … Ipolyság …

A most következő beszámoló ezt a "határtalan" fílinget próbálja meg érzékeltetni azáltal, hogy egyetlen hatalmas élménnyé gyúr össze három olyan egymást követő koncertet, amelyek szerencsés sorrendje már önmagában is minden jó érzésű magyar emberben nemes gondolatokat indít el. E triász pedig: a felvidéki Ipolynyék, a székelyföldi Kovászna és az anyaországi Ópusztaszer.
Bár személyesen csak a középsőhöz volt szerencsénk, Laci segítségével a többit is sikerült elhelyezni a memoárba. Külön köszönet neki ezért, továbbá Krisztának az ipolynyéki fotókért, Sanyinak és Katinak az ópusztaszeri képekért, és természetesen Gábornak, aki ezúttal is hű fotósomként asszisztált mellettem Kovásznán. :)

Augusztus 29, Ipolynyék. A magyar határtól pár kilométerre, a szlovákiai községbe érkezve szakadt felirat üdvözli a gyanútlan látogatókat. Később kiderül, hogy csak a vászonplakát van kissé megviselve, a lakók ugyanis felfokozott izgalommal várják már a Bikinit. Rajongóink többek között megtudják, hogy a falu vezetői büszkék Szent István-szobrukra. Lelkükre is kötik, hogy feltétlenül tekintsék azt meg, annál is inkább, mivel bele van csempészve a történelmi Magyarország térképe - bár huncut mosollyal hozzáteszik: "csak az látja, aki nézi". Ezek után a kíváncsiság már nem hagyja Laciékat, nemcsak hogy megnézik a szobrot, de még a talapzatra is felmásznak, hogy szemügyre vegyék a titkos jelt, és voilà!

A kulturális bevezető után nyugodt lélekkel jöhet a lazítás: a Pincefesztivált záró Bikini-koncert, ahová az együttest a székelykeresztúri lányok is elkísérték.

Lojzi elfoglalta Viasz helyét, pedig reméltük, hogy legalább most az egyszer sikerül lekapni őt...

Te nem szeretsz, én nem szeretlek téged... - mutatja egyszerre és határozottan Lajos és Lojzi...

... amitől a közönség váratlanul bezöldül.

Ezt alapvetően így kell! - vezényli Peta a közönségnek a Mielőtt elmegyek refrénjét.

Hadd lássam, mitől döglik a légy! - bűvöli Dénes Peta gitárját.

Szeptember 3, Kovászna. A buli kis megszakítással Budapesttől kb. 750 km-re folytatódik. A Fiúk egy nappal hamarabb érkeznek, hogy legyen idejük hozzászokni a Szent Anna-tó környékének oxigéndús levegőjéhez. A település egyébként gyógyhatású gázfürdőiről (mofettáiról) híres, valamint ásványvízkútjairól, a város központi parkjában pedig a Pok olsár uralkodik, amely egy földből felbugyogó iszapos, széndioxidos gázkitörés. Érdemes nappal megnézni, mert este - habár valamennyi megvilágítást kap -, csupán a szagok és hangok észlelhetők belőle. Ebben a "pokoli" környezetben kerül sor a városnapok keretén belül kedvenc zenekarunk koncertjére.Viktor: Hűha... Félelmetes ez a nagy tömeg!
Lojzi: Nyugi, Viktor, csak mosolyogj! :)

Dénes közben eltűnt, de végre megvan Viasz!
Mondd el, ha látszik: ki az, aki játszik?
Csak írom a dalt...
...de mondd el, kinek?
Hát nekik!
Szeptember 4, Ópusztaszer. Alighogy megszusszannak a Fiúk a kovásznai koncert után, máris jön Pistike, hogy indulni kell tovább, hiszen holnap is buli. A helyszínt talán senkinek sem kell bemutatni, a Feszty-körkép és az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark minden magyar számára ismerősen hat. Mindezek tudatában ki mást is hívhattak volna meg a Falunapokra, mint a Bikinit?
A virágcsokrokkal díszített kis színpad otthonos hangulatot áraszt, szerencsére fedett, mert különben bőrig ázna a felszerelés is, nemcsak a közönség.

De mint általában Bikini-koncerten lenni szokott, senki nem panaszkodik az esőre, sőt, annál nagyobb átéléssel énekelhetik az "arcom mossa eső" sort a rajongók.

A Fiúk a nagy hajsza ellenére innen is mosolyogva búcsúznak, mi pedig ismét berekedt torokkal mondunk köszönetet Nekik a fergeteges élményekért, mert csak a Bikiniért tesszük, hogy tombolunk sárban, tombolunk szikkadt forróságban, világosságban és sötétségben, bőrkabátban és magas sarkúban, gólyabálon és szabadtéren, hétévesen felnőttek között, felnőttként a hétévesek közt, idősekkel és fiatalokkal, sok-sok éve és sok-sok év után, csendesebben és magunkból kikelve, józanabbul és félig részegen, régi dalokra és újabbakra, de mindig ugyanúgy énekelve: szóról szóra, egy "a"-t sem kihagyva.

Gyűjtemény

2010-08-30T08:51:00.010+02:00

Néhány régi és új felvétel, kép, illetve szó, amely már biztosan örök emlék marad!

M2 Magyar rock: Bikini (1988) - Fejezetek egy iskolásgyermek naplójából (részlet), Mondd el, Valahol Európában - Somewhere in Europe
M2 Magyar válogatott (16:45-től): Bikini (1989) - Fagyi
M2 Magyar rock (19:30-tól): Bikini (1989) - Legyek jó, Ahogy ti zenéltek
M2 Retrock: Bikini (1991) - Lóhere
M2 Retrock: Bikini (1992) - Tűzfal, Olcsó vigasz, Péntek 13, A furcsák közé tartozom

Régi Bikini-honlap: http://www.zene.net/bikini/

Képek a harkányi koncertről (2010): http://www.bama.hu/galerialp/41878

Interjú D. Nagy Lajossal (2010): A Bikini dalai sosem lesznek unalmasak! - tabu.tv

Bikini-koncert Székelykeresztúron

2010-08-09T08:28:00.017+02:00

Miközben szombaton Székelyudvarhely környéke is megtapasztalhatta, hogy "azért a víz az úr" (lásd itt), mi a Petőfi utolsó napjának helyszínéül szolgáló Székelykeresztúron szerencsére csak annyit éreztünk meg a nagy költő szelleméből, amennyit a Bikini elhozott magával. Koncert előtt néztük is, hogy Uramisten, milyen idő jön megint, de talán a szövegíró Jantyik Zsolt ottléte hozta zavarba a felhőket annyira, hogy végül odébbálltak. A fergeteges koncert után úgy döntöttünk, elhisszük, hogy boldog lesz a hon csakugyan, így hát egyik pohár a másik után, majd a kérdés, hogy ki visz haza, de hál'Istennek mindenkinek akadt, aki hazavigye őt.
Mindezt dióhéjban összefoglalva: ez volt életem egyik legboldogabb napja. :)

Ébredés után: Lojzi, Peta, Viasz, DénesKoncert előtti pillanatkép Lacival
Naplemente a színpadon
Viasz sosem látszik...
Végig ilyen volt a hangulat :)
Képben a kép
Kékben a kék 1.
Kékben a kék 2.
Kékben a kék 3.
Éljen, éljen a rock'n'roll!
Szürkülnek az ünnepek
Rákoskeresztúr polgármestere ismét a Bikiniben
Photos by dgabor

Két interjú Lojzival

2010-08-01T14:11:00.006+02:00

Július 29-én, csütörtökön ismét az m1 vendége volt Lojzi, ezúttal a Teadélután c. műsorban. A beszélgetés a fagyi és mézesmadzag mentén indult el a BS-ből, és onnan 700 km-re állt meg, Székelyföldön. A köztes úton pedig szó volt a pihenésmentes, koncertektől izzó nyárról, lelkes rajongókról, és nem utolsósorban arról az energiáról, amit a közönség sugároz a színpad felé, hogy aztán az együttes - mosollyá és zenévé konvertálva azt - visszaadhassa nekik, és így tovább, míg léteznek egymásnak. Az interjú itt nézhető vissza, a 19. perctől kezdődően.

Egy másik, hosszabb beszélgetést Lojzival a Fedél Nélkül c. lap július 22.-i számában találhatunk, OSA jóvoltából.
A válaszokból megtudhatjuk például, hogy honnan jött a Bikini megalapításának ötlete, és egyáltalán hogyan került Lojzi zenei pályára, miért szünetelt 1992 és 1997 között az együttes, valamint mit ígért és mit hozott el magával a rendszerváltás: "meghozta ugyan a szabadságot, de hozott egy csomó új dolgot is, amihez nem voltunk hozzászokva, a kiszolgáltatottságot, azt a fajta kapitalizmust, ami ellen tűzzel-vassal védekezett az előző rendszer, a mindennapi megélhetésért való küzdelem vált feladattá. (...) A demokrácia lényege, hogy a nép választ magának vezetőket, akik a népet szolgálják. Erről szó sem volt az elmúlt 20 évben."
A Sziget fesztiválról kiderült, hogy mennyire peremre szorulnak ott a magyar zenekarok, és szóba került az is, lehet-e még valami újat mondani ebben a felszínessé vált, sztárcsinálós világban. Mert "ha elfogy az üzenet, nem fogtok többé hallani rólunk" - zárja le Lojzi a gondolatot. A sorok mögül azonban felsejlik: a Bikininek szerencsére rengeteg mondanivalója van még.

(nagyobb felbontásért katt a képre)

Bikini-koncert a 21. Tusványoson

2010-07-22T12:22:00.008+02:00

Kezdődött azzal, hogy kora délután kaptuk a hírt: Tusványoson az áramfejlesztő generátor megadta magát, az egész tábor áram nélkül maradt. Szuper, gondoltuk magunkban, mióta várjuk ezt az eseményt, még jégesőt is bevállaltunk volna, de arra álmunkban sem gondoltunk, hogy ilyen akadály állhat az esti koncert útjába. Később újabb infót kaptunk, nagy megkönnyebbülésünkre arról, hogy sikerült megoldani a problémát. Így nekivágtunk az útnak, kb. fél 8-ra oda is értünk, és mint akinek még legalább 1 órája van a koncert kezdetéig, nagy nyugisan leültünk sörözni, nézelődni, ismerős arcok után kutatni. Pontban 8-kor azonban TSz jelent meg a színpadon (Szomszédnéni Produkciós Iroda), és bejelentette: ha hisszük, ha nem, kezdődik a koncert. Kellett volna látni azt a sok meglepett arcot és asztaloktól felugró embert, amint félig megivott sörrel a kezükben özönlenek a színpad felé! Ahogy a Bikini megjelent a színpadon, újabb meglepetés várt bennünket: Peta helyett Tornóczky Ferenc fogta kezében a szólógitárt. Kicsit rosszul esett, hogy Peta nincs, de a buli előrehaladtával fokozatosan hozzászoktunk Tornóczky Feri játékához is, így már semmi nem fékezhette meg a hangulatunkat. Rengeteg fiatal tombolt a közelünkben, üvöltve a Mennyország felé c. dalt és a többi örökzöldet. A végén egyszerűen nem akart oszolni a tömeg, mintha arra számítanának, hogy újabb másfél óra következik a kimaradt slágerekkel. De jó is lett volna! Sajnos mi tudtuk, hogy ez nem fog megtörténni, így elindultunk megkeresni a Fiúkat, ami sikerült is, miután kétszer körbejártuk a sáros-vizes focipályát, mert a biztonsági őrök nem hagytak elmenni a rövidebb úton, hiába kérleltük őket, hogy "engedj be, én rosszat nem akarok". Így is csak úgy sikerült pár szót váltani Viktorral és Lojzival, hogy ők is kiszöktek egy pohár sörért. Futtában azt még megbeszéltük, hogy később találkozunk a fogadóban, ahol megszálltak, de nagy sajnálatunkra nem jött össze végül, hogy ott legyünk...

Majd Keresztúron bepótoljuk, remélem.

Hazafelé kérdeztem a többiektől, hogy tetszett a buli. Egyik lány elárulta, még életében nem sikított koncerten, de most az is összejött. :) Aztán bevallották: kicsit féltek, hogy újra csalódásban lesz részük, mert a tavaly is elmentek egy másik híres magyarországi együttes koncertjére, és nagyon keserű szájízzel tértek onnan haza. Mert általában úgy képzeljük, ha valaki híres és nagyon jó valamiben, akkor feltételezzük, hogy emberileg is jó. A tapasztalat viszont nem mindig erősíti meg ezt. Pedig már 2400 éve megírta Platón: "A tudás minden fajtája, ha el van szakítva az igazságosságtól és a többi erénytől, agyafúrtság csupán, nem bölcsesség". De ez a koncert most pont olyan volt, amilyenre vágytak. Kiváló zene, kiváló zenészek és jó emberek.

Szép vagyok, mosolygok rám...
A hangom nélkül te nem tudod...
Tenyeremben hordtalak téged...
Ne legyek én, soha ne legyek áruló
Mindig azt mondják, hogy legyek jó!
Ahogy ti zenéltek, én úgy táncolok
Csókolom, megszakadhatok?
Mint a félelem a színpadon...
Photos by dgabor

Tusványoson a Bikini!

2010-07-19T10:21:00.002+02:00

Lojzi arról mesélt az mtv Ma reggel c. műsorában, hogy miért jó Erdélyben koncertezni, és hogy mire számítanak Tusványoson. Ha ötvenezren nem is fognak összegyűlni (tavaly például a heti forgalom volt harmincezer körül), de mindenképpen nagy tömegre lehet számítani, főleg egy Bikini-koncerten.
Mi ott leszünk! :)

Meglepi

2010-06-28T22:23:00.005+02:00

Az új dalok annyira sikereseknek bizonyultak az elmúlt koncerteken, hogy a zenekar úgy döntött: az lesz inkább a meglepetés, hogy műsoron hagyják mindhármat! Számíthatunk tehát a továbbiakban is a Repülök, a Mondd el és az Izzik a tavaszi délután dalok felcsendülésére a Dunántúltól Tusnádig és vissza.
Egy másik hír: lehet karaokézni! Az együttes hivatalos honlapjára felkerült A férfi megy, a nő marad, a Megüssem vagy ne üssem és a Mielőtt elmegyek dalok karaoke verziója. Itt lehet gyakorolni a koncertekre - akár a honlapon, akár letöltött formában.
Ugyanakkor koncertfelvételekkel is bemelegíthetünk a bulikra, hiszen az MTV Magyar rock című műsorának majdnem minden számában elhangzik két Bikini-dal. Különösen figyelemreméltó ez a 88-as felvétel (17:38 perctől), valamint az imádott Ki visz haza - Mielőtt elmegyek dúó (36:50 perc) 2010-ből, ezúttal a Magyar bulizene rovatban.

Ui.: Múltkor álmomban koncerten voltam, színpad, kikészült zenészek, ágy, beszélgetés vérről, szóval kaotikus volt picit, üzenetértéke nem tudom, mennyi, de ezek után kíváncsi lettem, hogy tényleg A-s vércsoportja van-e Lojzinak. :)

Nyári ZP

2010-06-15T16:15:00.004+02:00

Miután Gábor 400 km-t utazva beesett az ajtón, már nem volt sok időnk készülődni a tegnap esti ZP-s koncertre, hiszen már így is késésben voltunk. Percek alatt összeszedtük magunkat, majd irány a helyszín! Megérkeztünk a hátsó bejárathoz, a Petőfi-híd már javában továbbította, hogy "virulnak a közhelyek és szürkülnek az ünnepek", amiből megállapítottuk, hogy szerencsére sokat nem késtünk. Elvegyültünk a tömegben, nagyon nem is tudtunk volna előrébb furakodni, de most valahogy úgysem az volt a lényeg, hogy elöl tomboljunk. Csak egyszerűen élvezni akartuk a zenét, az estét, a tömeget. Aztán az Izzik a tavaszi délután felcsendülésével elkezdődött a meglepetéssorozat. És valóban az volt, főleg a Mondd el! Kimondhatatlanul jól szóltak az eddig még nem játszott dalok. A Repülök után felnéztem az addig már becsillagosodott égre, és egy műhold szelte át épp az eget, talán a "Moszkva" vagy a "Berlin" szó keltette föl valakik érdeklődését. ;)

Az Angyali üdvözlet ezúttal a szívembe hatolt, főleg az a bizonyos "találkozunk valahol valamikor" sor... Aztán Közeli helyeken újra Peta-szólóval, majd a Ki visz haza és a Mielőtt elmegyek, amire a közönség már megállíthatatlan volt. Imádom azokat a pillanatokat, minden koncerten. Nem szeretem természetesen, amikor közeledik a vége, de ezzel a két dallal annyira felpörög minden és mindenki, hogy emiatt sokszor alig várom már.
Hát igen. Ilyen egy Bikini-koncert. Csak egyszer kell kipróbálni, és utána garantált a függőség. :)

Bikini-koncert Érden. 2010. május

2010-05-09T21:23:00.004+02:00

Végre! Épp az elmaradhatatlan májusi Bikini-koncertet hagytam magam mögött. Most már nyugodtan beszélhetek hagyományról (lásd a tavaly és tavalyelőtti májusi koncertbeszámolóimat :D). Ezúttal Érdre látogattam el, méghozzá a Stop Shop bevásárlóközpont parkolójába. Legalább most már tudom, hogy ilyen is van. Stop. Shop. Csak azt nem tudom, hogy az elnevezés azt jelenti-e, hogy állj meg vásárolni, vagy azt, hogy állj le a vásárlással. Nem mintha a bejegyzésem szempontjából lényeges lenne... Nah, whatever.

Rendhagyó koncert volt ez abból a szempontból, hogy a szokásoktól eltérően most nem tomboltam végig a bulit. Természetesen ott voltam a végéig, de inkább amolyan figyelőként - mint a Hegylakóban Joe Dawson (ha emlékszik még valaki a sorozatra). Miután kedves barátokkal elbeszéltük dióhéjban az élet nagy dolgait, én még egy darabig lentről és szemből hallgattam a Fiúkat, majd hirtelen ötlettől vezérelve felballagtam a "karzatba", hadd lássam, milyen lehet egy Bikini-koncert előttem ingó fejek és hadonászó kezek nélkül. :) A rengeteg kíváncsi fül és szem között elsőre csak bal oldalt sikerült helyet kapnom, onnan elég torz hangzása volt mindennek, de egy kicsit azért ott maradtam. Szörnyen bántam, hogy épp most nincs nálam fényképezőgép, pedig milyen szép panoráma nyílik a színpadra, közönségre! A telefonnal megpróbálkoztam, de hát ez a kütyü elsősorban telefonálásra lett gyártva... Azért íme egy kis hangulat.

Szóval elidőztem kicsit a színpad "mögött", majd elindultam hont foglalni fentről és szemből, s ezúttal sikerült is! Csodás érzés volt figyelni, ahogy a közönség tombol, tapsol, Lajos hangját túlszárnyalva énekli a Közeli helyekent. És ha már ott voltam, kis szociológiai vizsgálódást is tettem. Az még hagyján, hogy kisgyerekektől idősekig egyaránt találkozni lehetett lelkes rajongókkal, de hogy még egy gót stílusú párt is látni fogok, álmomban sem gondoltam volna. A srác hajszálpontos mása volt Marilyn Mansonnak, a csaj sem nagyon különbözött tőle. Láthatóan eléggé be voltak nyomva, de végigtáncolták és -énekelték a koncertet. Hiába, a Bikini nemcsak generációkat fog át, hanem ezek szerint a legkülönbözőbb stílusokat is, és ez felettébb ÉRDekes.
A koncert vége felé egy fiatalember közeledett a furcsa pár felé, nagyon tántorgott az út vele. Valami értetlen, megdöbbent arccal nézett rájuk, majd vonva egyet a vállán továbbimbolygott az emberek közt. Kicsit elveszettnek tűnt, már-már sajnálni kezdtem. A színpadon épp ekkor tették fel a nagy kérdést, hogy részegen ki visz majd haza. Naturalisztikussá vált a kép előttem, először jutott el a tudatomig, hogy mennyire valós lehet ez a helyzet. Nem az átvitt értelme, hanem a konkrét, hétköznapi, amikor tényleg nem tudni, hogy a francba kerülünk haza, mert először is egyáltalán hol vagyunk, aztán merre kell menni és főleg hogyan.
De mivel aznap este rám igenis hatott a józanság szava, beültem a kocsiba, és minden komplikáció nélkül hazahajtottam.
Közben pedig mosolyogva arra gondoltam, hogy - nem mintha újdonság lenne, de ezúttal tényleg: ÉRDemes volt ott lenni!

Vigyázat, csípős! :D

2010-04-21T10:32:00.004+02:00

Juventus Reggel Petrával és Gáborral

Petra: - A "brazil fazon" az, amikor majdnem teljesen leszedik az intim szőrzetet, csak egy kis csíkot hagynak meg középen...
Gábor: - Ja, az a "leszállópálya".
Petra: - Pontosan. És tudod milyen a "kaliforniai fazon"?
Gábor: - Nem.
Petra: - Majdnem olyan, mint a brazil, azzal a különbséggel, hogy "leszállópályát" sem hagynak meg, vagyis teljesen csupasz. És a bikinivonalat ismered?
Gábor: - Persze!
Petra: - Na akkor mondd el nekünk, hogy mi a bikinivonal.
Gábor: - Hát... nyalni csak úgy lehet, ha élvezzük az ízeket... :))

Újabb hírek

2010-04-13T09:04:00.003+02:00

Az előző bejegyzésem margójára: a költészet napján nemcsak nekem jutottak eszembe a Bikini-dalszövegek! Íme egy másik álláspont, amely immár nem cenzúrától, hanem kampánycsendtöréstől félve majdnem ugyanolyan sejtelmesen szókimondó is meg nem is, mint a (vers)elemzett Megüssem vagy ne üssem dal.

Az MTV március 30.-i Ma Reggel c. műsorában arról a kezdeményezésről volt szó, melynek kitűzött célja a rock múzeumosítása. Relikviák, képek, videók, szövegek gyűjtése régi és új időkből, rajongói tárgyak, történetek egy-egy együttesről, szóval minden, ami megörökítésre érdemes. Vendég volt Lojzi is, kár, hogy az elejéről lekésett (pontosabban: csak a végére ért oda :-) ). Pedig még sok jó dolgot tudott volna mondani. Szerinte gyakorlatilag olyan, mintha előre megvették volna sírhelyüket a következő pár száz évre. :) Továbbá fontos, hogy a mai generáció (amely általában gyűlöli az előzőt) meglássa azt, hogy az apáik kora sem volt értéktelen. A maiaknak, akik aktatáskás üzletemberek, nehéz felfogni, hogy mi lehetett Woodstock, és milyen volt masírozni az atombomba ellen. Ebből a lázadásból egy szeletnyi hangulatot adhatna a rockgyujtes.hu honlapján összegyűjtött rengeteg értékes cucc.

Lukács Petának blogja van! Még friss, pár napja indult, de már néhány érdekesség felkerült rá, új hírek, vélemények, elhatározások. Olvashatunk például egy szólólemez-tervről, továbbá speciális füldugóról, amelyet zenészeknek fejlesztettek ki, és már Magyarországon is több helyen kapható. Én még ezzel együtt is csodálom a sokat koncertező zenészeket, mert engem (vagyis a hallásomat) már az is képes megzavarni, ha egy héten többször veszem igénybe a metrót...

[1] Mondd el, Viktor, hol a vektor? :-)

2010-04-11T23:11:00.001+02:00

A költészet napjára készülve - elsősorban lelkiekben és szellemiekben - azon töprengtem, hogyan is emlékezhetnék meg méltón József Attila (és Márai Sándor) születésnapján a magyar líra legfigyelemreméltóbb alkotásairól. Valami rendhagyó kellene. Olyan sorok felidézése, amelyekről nem annyira szokás beszélni ezen a napon. Mert az embereknek a költészetről - általában és főleg - az iskoláskönyvekből annak idején megismert, (ritkább esetben) megtanult versek jutnak eszükbe: Balassitól Radnótiig, de talán még tovább is.
Rendhagyó lenne így például az is, ha az Ómagyar Mária-siralommal hozakodnék elő, mert habár az irodalom a legelső magyar nyelvű versként tartja számon ezt a művet, mégsem jellemző, hogy ezt is elszavalnák egyik-másik április 11.-i ünnepségen. Pedig a Húsvéttal most milyen jól össze lehetne kötni!
Végül én is elvetettem ezt az ötletet, mert egy sokkal kecsegtetőbb jutott eszembe. Egyrészt az a bizonyos Petőfi-vers, ami a Bikini-koncerteken szokott elhangzani, adta a bátorítást, hogy feltegyem a kérdést: miért ne lehetne fordítva is? Hogyha a költészet bekerülhet egy rock koncertre, miért ne lehetne a dalszövegeket is beemelni a költészet napjának közegébe? Hiszen a posztmodernizmus most már bármit megenged, de amúgy is: a határ meghúzása költészet és dalszöveg között a Bikini esetében sokszor lehetetlen vállalkozás. Igaz, hogy a zene rengeteg pluszt ad a lírai kiteljesedéshez, de nagyon sok olyan sort ki lehet ragadni a szövegekből, amelyek - mint verstöredékek - önmagukban is megállják a helyüket. Hasonlatok, rímek, szójátékok, mélységek és magasságok. Vagy csak mert egyszerűen szépek. Íme egy kis szubjektív szemelvény.

[2] "Pörög az élet, mint az orosz rulett."
[3] "magára ránt egy világváros"
[4] "A világ végén megfagy a lábnyom a járdán."
[5] "Engedd, hogy érezzem,
Hogy szabadabban lélegzem."
[6] "Szívemben a bánat hegedül,
Hozzád hajt a vágy"
[7] "Nem háborgok, pedig háborúk dúlták fel a lelkem
Nem lázadok, de egy egész világ dőlt össze bennem
Csak nézem, ahogy betemet az éteri por
Majd találkozunk, valahol, valamikor"
[8] "Átizzadt ágyban,
Szülőszobában,
Én mindig ott leszek veled,
Minden nap újjászületve."
[9] "Már megszoktam mindent, mit gyűlölök benned."
[10] "Festett egekből hullik a kék"
[11] "Pénz az isten, az ördög örül,
Jobb, ha megtanulsz ördögül."
[12] "Légy vidám, mondom, légy vidám,
De a maradékon már csak a légy vidám."
[13] "Szavak madarának nem könnyű a bánat
Sűrű felhőkbe bújva szállhat.
Át a határon, s vissza megint
Egyre hűvösebb egekre tekint."
[14] "Egyetlen bűnöm, túl törékeny vagyok,
Fölöttem rosszul álltak mindig a csillagok."
[15] "Ezt nem tudom másképp mondani: Szeretlek!"
[16] "Kávéval kezemben állok szótlanul
Ferde vigyázzban, mint fizetésnapon a fák."
[17] "Leutánzott felnőtt néz a tükörből rám"
[18] "Nyalni csak úgy lehet,
Ha élvezzük az ízeket."
[19] "Féligazság, félmegoldás
Félkirályság, fél az ország"
[20] "Csak gondolkodom szüntelen:
Miért nem vagyok másik helyen,
Ahol elviselném könnyedén,
Hogy veled teljes a kép,
de mégis úgy, ahogy én szeretném ..."
[21] "Elkísértek hosszú utamra a kutyák
Halkan, mint a félelem álom után..."
[22] "Pénztől elszokott bankkártyás világ,
A portás könnyezik, mikor húszdollárost lát."
[23] "Mért iszom, ha nem vagyok szomjas?"
[24] "Néha kevés itt a fény,
De mégis otthon vagyok"
[25] "Elveszi az élet tőled, amit sorsod ígér"
[26] "Ezer kilométert utazol egy mosolyért,
De egy barát ellen is fegyverkezni kell.
Tetteid által leszel majd az, ki tényleg vagy.
Bárhogy zúg a tömeg, vállald végre önmagad!"
[27] "Térdig letolt vélemények
Rogynak a bokámra naponta"
[28] "Ma is úgy érezhetem, hogy még csapdában vagyok;
soha semmi nem lesz belőlem, bárhogy élek-halok,
pedig jól kinézek, mint néger a jégen cowboy ruhában,
ki földet oszt pár indiánnak Dél-Afrikában"
[29] "Szárnyakat ad néhanap a vigasztalásod
s mint minden szabad madár: én is repülni kívánok ...
De milyen szárnyak ezek, hogy még landolni sem tudok
A felhők közé vágytam és most zuhanok"
[30] "Úgy élek, hogy majdnem belehalok"
[31] "Vakolatért vinnyogó falak között
Halkan a szomszédról beszélnek"
[32] "Kinéz a szerelem az ablakból
Látja-e valaki a távolból?
Múlik a bánat, közel az éj,
Itt az idő, hogy szívet cserélj!"
[33] "Tegnapról tegnapelőttre éltem"
[34] "Választ ad most az életről
egy nagy könnycsepp a Mennyekből."
[35] "Itt ül az idő a nyakamon
Kifogy az út a lábam alól
Akkor is megyek, ha nem akarok
Ha nem kísér senki utamon
Arcom mossa eső és szárítja a szél
Az ember mindig jobbat remél
Porból lettem s porrá leszek
Félek, hogy a ködbe veszek"
[36] "A gondjaim orvosolom:
Egy láda sör az asztalomon."
[37] "Kabátomon jelvény, rajta felirat:
Lassan szopogasd a cukrot, akkor tovább tart!"
[38] "Évek óta nem történik semmi
Csak várom a nagy csodát
Évek óta nem változik semmi
Mért kezdjem én a változást"
[39] "Kifordított világban élek,
Ahol minden megtörténhet"
[40] "Virulnak a közhelyek
És szürkülnek az ünnepek
A gomblyukakban virág helyett lóhere"
[41] "Állsz a peremén
Lábad a zöld meg a piros féltekén
Nézed, hogy mi ez a lyuk a zászló közepén"
[42] "Magas a láz, csak a színvonal alacsony"
[43] "Épül sok új város
A jó ízléssel határos"
[44] "Valamikor én lettem volna a jövő nemzedék..."
[45] "Uramisten, mibe keveredtél velünk,
A ruhánk szakad le rólunk, nem a szégyenünk."
[46] "Túl sok már a jóból, így az ember megpihen
Álnok a jelen idő, mert a múltba vész minden"
[47] "A kreatúra bömböl, mosolyog az Isten.
A szabadság kék madara még fiatal és gyenge"
[48] "Minden nap ébren álmodom,
Nem múlt el ez a fájdalom."
[49] "A hangom nélkül te nem tudod,
Hogy ordítok, vagy éppen ásítok."
[50] "Amíg csak tudni akarsz, amíg csak vélni remélsz,
Az értelemmel küzdünk annyian."
[51] "Tántorog velem az út megint - felnézek a Holdra"
[52] "Mondd, hogy jó lesz majd itt élni
Megszületni és itt halni meg
És hogy nem kell majd hősnek lenni
Apa légy és férfi, gyerek"
[53] "Ne legyek én, soha ne legyek áruló
Magam eláruló
Mikor csókot adnak a számra
Halkuljon fogam vacogása"
[54] "Hidegen ragyognak a csillagok
Messze vagy, hogy szeresselek, ó nem tudom..."
[55] "Ahogy a születő percek sorban követik egymást,
Úgy lesz bánatunkból egyre több"
[56] "Nem ér a nevem, ha kérdeztek,
Teszem a kezem a másik kezembe.
Itt minden meg van engedve,
Fekete fehér az emberek lelke."
[57] "Látod kedves, milyen buta vagyok,
fejem a hurokba magam rakom."
[58] "Bolond az élet és ez a világ,
bolond lesz az is, aki benne jár"
[59] "Gyönyörűség kertje Földünk,
Ahol folyton kergetőzünk.
Óriások és a törpék
Küzdenek a szerelem földjéért."
[60] "Nem fordul fel a politikus gyomor
Még a lyukaszászló-ünnep sem enyhíti a nyomort
A beszéd itt már nem segít, mert annyi van
és akad még más ..."
[61] "Mint egy gépfegyver,
mi testet ad egy parancsnak, bár lelke nincs,
de a másét elveszi..."
[62] "Ülök egy nincsen ház nincsen udvarán
nincs kedvem kinézni nincsen kapuján
úgyis ugyanaz a semmi bámulna vissza rám
Már nem akad más ..."
[63] "Arcodat nézve azon tűnődtem:
Megöljelek vagy megöleljelek?"
[64] "Önkéntes vakok közt a félszeműnek jól megy most a dolga,
Oly kedves emberek vezetnek be minket a pokolba."
[65] "Repülök, elrepülök.
Szárnyaim nőnek,
És madárrá leszek, attól félek."
[66] "Benzingőzben robog a jövő felém. "
[67] "Hogyha Bartók itt volna,
Ő is rácsodálkozna,
Mitől lett a világ így elhangolva."
[68] "Itt minden rendben van,
Jogilag tiszta a zűrzavar,
De erkölcsileg elítélhető némileg."
[69] "Virág nőtt a Hargitán
A szülőföld porán
Lemenő nap csókolja
Keleti szél szárítja."
[70] "Megroppannak alattam a szavak,
Mást értek, és mást mondanak."
[71] "Széles, tágas a tér
Álmom pont a falig ér
Újságpapírba csomagolva
A maradék remény."
[72] "Van-e önfeledt mosolyod?
Sírsz-e még mikor feladod?
Van-e életedben utazás,
Gyermeki csengő kacagás?"
[73] "Tavasz jár most a hegyeken,
Olvad a jég dermedt szíveken,
Még emlékszem, milyen a bőröd illata..."
[74] "A falon túl az emberek
Nagy párnákon fekszenek
Ne félj! Gyere, bújj ide, kedvesem!"
[75] "Más lett a főnök, és az oroszlán helyett, jött egy újabb tigris."
[76] "Bajban van, aki nem hozott zsákot
Csak nézi, hogy mindent elvisznek"
[77] "Kinn a ligetben szól a zene
A zsák a foltjával énekel
Évek óta ugyanaz a banda
Egy régen vége dalba kezd"
[78] "Mindegy, most menjünk csak tovább
Az élet napos oldalán
Jön majd egy újabb délibáb
És minden évben utcabál."
[79] "A mai naptól kerülöm magam,
Olyan ellenszenves vagyok."
[80] "A múlt században születtem
Nem tudom miért siettem."
[81] "A múlt század az ravasz volt,
Mert ellopta a kamaszkort
És elvitte a fényképről,
Akit szerettem."
[82] "Sokan lettünk egyedül"
[83] "Tudod, vadkeleti történet,
Hogy a szabadság az eltévedt.
Itt maradt egy gondolat,
Vagy ami abból még megmaradt.
Itt a vadkeleti életben
Az útjelző a véletlen,
Aki nem lép egyszerre,
Rátapos az eszmére."
[84] "Múlt századi hangulat,
Hogy rendet tesz egy gondolat
Beléd szorult az a kor,
Mint üvegbe a bor."
[85] "A városban, ahol élek,
Idegenek a házak,
Menekülő utcák között
A fák is vigyázzban állnak."
[86] "De nem volt sok köze Amerikához, így nem kezdtem háborút."
[87] "Ilyen testben utazom, levetni már nem tudom.
Veszem a házam a hátamra bátran,
S a csigalépcsőn végre balra el.
Valóság állomás,
Itt minden törik és minden ráz."
[88] "Veled akarok a pokol tüzén elégni
Ha itt az idő"
[89] "Mikor felhő voltál, mindig bőrig áztam
Mikor napfényt szórtál, mindig ráfáztam"
[90] "Mennék, mennék előre,
De a sapka rászorult a fejemre.
Nincs megállás,
Az élet így is megy tovább."
[91] "Vidám a helyzet, csak én vagyok szomorú,
Gyűlik a számla, az ár nagyon szigorú."
[92] "Innentől hátradőlök, s lerúgom a cipőmet,
Hülyékre pazaroltam el eddig az időmet."
[93] "Eszi a rozsda a motoromat
Veri a sors a magyarokat
Érik a szőlő, érik a meggy
Ki mire gondol, az egyre megy"
[94] "Vigyázz rá, hogy soha ne fordítsd meg a tükörképeket,
Visszajárnak fordulnának az emberi életek."
[95] "És nem menekülni, egyre újabb agyat korbácsoló
Ködös révületbe, mely ingatag, mint a civilizáció."
[96] "Mi van, ha életünk egy program, semmi más,
Álmaink és vágyaink csak virtualitás?"
[97] "Görbe úton görbe árok"
[98] "Egyenes út, egyenes beszéd
Hiánycikk lett errefelé
Az igazat nagyítóval kell keresni."
[99] "Apákba fojtott érzések törnek elő a szívekben"
[100] "Fekete lyuk van a lelkemben,
egyre csak zuhanok, zuhanok a semmibe"
[101] "Az emberi faj egy betegség, mely behálóz mindent,
elpusztítja a Földet. Ki kell jutnom innen!"
[102] "Szeretetéhség hozott ebbe a csapdába"
[103] "Eltévedtem a mennyország felé félúton,
Az utat sajnos csak visszafelé,
a sötétség felé, a hazugság felé tudom."
[104] "Ballagok az utcámban, hol felnőttem gyorsfuttában."
[105] "Az alagút végén festett a fénysugár."
[106] "Az út szélén öreg anyóka áll, nem integet és nem kiabál.
Könnyes szemmel pirulva csókot kínál."
[107] "A szülők a legjobbat akarták
De gúnyt űzött belőlük a szabadság."
[108] "Automata bilincs üvölti: szabad vagy!"
[109] "Ez egy primitív szerelmes dal, de majdnem belehaltam
Olyan kicsi voltam, olyan védtelen."

Lojzi 1979-ből; Peta 2010-ből

2010-03-20T11:50:00.003+01:00

Most fedeztem fel, hogy Cseh Tamás 1979-ben megjelent lemezén, a Fehér babák takarodója címűn Németh Alajos a basszusgitáros. :)
És ha nem lenne internet, talán sosem tudom meg...
Jó dolog az internet, viszont Petának teljesen igaza van, sokan még nem értik, mire kellene használni. Csatlakozom a sztrájkhoz! :)

Veress Zoltán, a "rocker" pap

2010-03-16T10:58:00.003+01:00

Veress Zoltán 1973-ban született Székelyudvarhelyen, 26 éves korában szentelték pappá, jelenleg a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Felsővadászon plébános. És hogy miért kerül ide, a Bikini honlapjára? Mert nem mindennapi igét hirdet; a Bors Online által készített interjúban így vall erről:

– Jézus a maga korában ugyanolyan lázadó volt, amilyen lázadásnak számított a 60-as években megjelent beatzene és a hozzákapcsolódó mozgalmak. Nem az akkor divatossá vált életformát, hanem a zenében és szövegben megjelenő üzenetet kell közvetíteni.
– „Mindig azt mondják, hogy legyek jó, de miért mindig csak én, csak én legyek a jó”. A Bikini szövegében benne van az üzenet, amit el akarok én is mondani a fiataloknak.

Hát ezért. :)

2010. Március 15.

2010-03-15T10:46:00.001+01:00

Én elmentem vadászni
Meglőttem és hazavittem
Megsütöttem és eltettem
Ők elvették és megették

Hát ez lenne a szép jövő
Szélütött, bénult idő
Amiről annyit meséltek
Én elhittem és mind megettem

Fúj, fúj, fúj a szél
Szegény embert mindig ér
Fúj, fúj, fúj a szél
De semmi nem tart örökké
Fúj, fúj, fúj a szél
Hadd fújjon, hát nem ráér?
Most már mindegy, azt hiszem
A mesékben rég nem hiszek
Nem én ...

Nem úgy van most, mint volt régen

2010-02-17T15:57:00.002+01:00

Egyre csábítóbbnak ígérkezik a nyári Bikini-tábor! Ha minden igaz, és főleg hogyha lesznek bátor jelentkezők, akkor - a legújabb hírek szerint - karaoke versenyre is sor kerül. Én viszont olyan régen voltam már koncerten, hogy egyelőre a Bikini igazi hangjával is beérném. :)
Újabb érdekességgel bővítem közben a tárházat, amit ismét Icának köszönök, ugyanis neki sikerült rábukkannia egy kevésbé ismert összefüggésre a Bikini Olcsó vigasz c. dala és egy mezőségi népdal között, amit Sebestyén Márta és a Muzsikás ad elő.

Újévi hírek

2010-01-21T23:00:00.004+01:00

A Bikini nem egyszerűen csak van. A Bikini él.

Sok-sok együttese, híres, öreg és kevésbé öreg zenekara van Magyarországnak, akik bebújtatták a Zenét az emberek fülébe-lelkébe. A legtöbb azonban már csak van: képekben, emlékekben. Néha felcsendül egy dal tőlük a rádiókban, olyankor mintha felélednének, kicsit visszajönnének. Néha összejönnek egy-egy jubileumi koncert erejéig, amit az ember talán megnéz, talán nem, hiszen már fakó a kép és halvány a hang.

A Bikini együttes ehhez képest él és virul. Mozog, pörög, megy, csinál, hat, alkot, gyarapít. A dupla válogatásalbum önmagában nem lenne nagy bizonyíték erre, ha egyszerűen csak szemelgetés lenne az elmúlt időkből. De nem erről van szó. A dalok legtöbbjét újra megalkották. A 2011-re várható vadonatúj albumig nem tudták szunnyadni hagyni az alkotóvágyat, muszáj volt itt kiélni, nem is kevés sikerrel. A rajongóknak tetszik, egyes kritikusok többnyire csak bizonyos dalokat hiányolnak róla. Úgy tűnik, még egy dupla lemez sem elég az összes jó dal összegyűjtéséhez.
A koncertek egymást érik. Csak szilveszterkor egymás után három darab koncertet adott a zenekar, délutántól éjjelbe nyúlóan. Egyet, az Erzsébet híd lábánál lévőt el is kaptuk, jót tomboltunk, jól megáztunk, mégis csupán azt bántuk, hogy rövid volt. Azt mondja a babona, hogy amit újév napján csinálsz, azt csinálod majd egész évben. (Ezért nem szabad pl. mosni, takarítani, és egyéb ilyen haszontalan dolgot művelni :). ) Hát ezért mentünk koncertre.
És ami a legpezsdítőbb hír az újévre: 2010 nyarán Bikini-tábornak örülhet a lelkes közönség! A helyszín a hírek szerint Füzesgyarmat vizes-füves, kikapcsolódásra ideális környezete, A Kastélypark Fürdő, "ahol a nap is megáll pihenni". Kedves lányok, végre lehet majd bikiniben bulizni! :)

Kedves Bikini-rajongók!

2009-12-02T12:01:00.004+01:00

Közeledik a nagy nap: hamarosan megrohamozhatjuk a boltokat, diszkontokat vagy akár az internetet, keresve-kutatva az új válogatásalbumot! De addig is látogassatok el a http://www.myspace.com/bikinigroup oldalra, hiszen már három dal is felkerült ízelítőnek a lemezről! (Nézem a hallgatók számát, én lennék az első?) Szerintem hihetetlenül jól sikerült, valóban sosem hallott formában szólalnak meg, még a Közeli helyeken is, pedig annak már több verzióját is hallhattuk az évek során, de ilyen effektekkel díszítve még soha. Én imádom! :)
Mit is mondhatnék? Valósággal feldobta a napomat!
Köszönöm, Bikini, újra és újra! :-)

Régi, új és régi-új hallgatók

2009-10-28T23:25:00.003+01:00

Hétfő éjjel 23.30-kor az m2 Magyar Rock válogatásában a Bikini együttes 1992-ben tartott búcsúkoncertjéből kaphattunk egy kis ízelítőt: a Magyarország és a Nehéz a dolga c. dalok kerültek bemutatásra.

(A Bikini 25 perc 44 másodpercnél kezdődik.)

Ezer köszönet a műsor összeállítójának, különösen az első dalért, hiszen ritkán láthatunk olyan koncertfelvételt, amelyben nemcsak a már slágerré vált, "megszokott" dalokat adják le, hanem ritkaságokat is. Ahogy néztem a zenekar színpadi produkcióját és a lelkes közönséget, az jutott eszembe, hogy nem sok minden változott azóta ezen a téren. Ez persze csak kívülről szemlélve a dolgokat lehet igaz, hiszen azóta eltelt 17 év (!), új nemzedék nőtt fel, a zenekar tagjai is megéltek ezalatt sok mindent, az együttes is átalakult, nem alapjaiban, csak igazodott a korhoz. Mégis ugyanaz. A rajongók ugyanolyan szenvedélyesek, a Bikini pedig továbbra is szünet nélkül bizonyítja, napról napra egyre inkább, hogy szükség van rájuk, és hogy nem a "nosztalgiazenekar" kategóriába tartoznak.
Az is átvillant az agyamon, milyen jó lett volna akkor, azon az estén felnőttnek lenni és ott állni az első sorokban. De talán jobb is, sőt mindennél jobb, hogy nem így volt, hiszen gondoljunk csak bele: úgy végigbulizni egy Bikini-koncertet, hogy közben tudjuk, az az utolsó... fáj még a gondolata is. Szóval mindenképpen állíthatom, hogy minden kornak megvan a maga jutalma. A régi rajongók végigkísérhették őket a kezdetektől '92-ig, az újak pedig a mai állapotot élvezhetik. Aki pedig mindkettőben részt vett és vesz, annak nyilván a legjobb. :-)
A régi-új rajongóknak, vagyis azoknak a Bikini-kedvelőknek, akik régen is, most is hallgatták/ hallgatják a dalokat, vagy ha nem is olyan régóta, de hallgatnak mindent, ami Bikini, ismerik az együttes pályafutását, ott vannak a koncerteken, lehet, hogy nem tartogat nagy meglepetést a készülő dupla válogatásalbum. Igazság szerint talán nem is lehetne számukra olyan válogatást készíteni, amelyből ne maradna ki valami, hiszen a legtöbb dalt kívülről tudják, és így naponta változik a személyes toplista. Nem így áll a helyzet viszont az újabb, potenciális rajongótáborral és a régi nemzedékkel. Az első számára be kell mutatni a régi arcot is, a másodiknak pedig meg kell mutatni, hogy van új a nap alatt. Nem egyszer szembesültem már azzal a nézettel ismerősök körében, hogy "nosztalgia rock"-nak titulálták a Bikini zenéjét, és ha meg kellett nevezniük egy-két dalt tőlük, az Adj helyet és a Közeli helyeken körül megállt a tudomány. A rádiók repertoárja is jól mutatja ezt. (Az évente az országhatárokon innen és túl adott száznál több koncertet számításba véve kicsit meglepő ez a tudás vagy nem-tudás.) Ideje tehát egy kicsit haladniuk a korral a hallgatóknak is, ahogy a Bikini teszi azt. Erre most épp kapóra jöhet a The Very Best of Bikini 1 & 2: tele a régi idők és az új albumok sikerdalaival, és ami a vérbeli rajongóknak külön öröm, hogy újra feljátszva hallhatják azokat!
A két album listája már közzé lett téve a Bikini-hírlevelekben, viszont akik esetleg nincsenek feliratkozva arra, azok nem tudhatják. De én sem fogom lelőni a poént. :-) Türelem, már nincs sok hátra a megjelenésig.

Boldog születésnapot, Lojzi!

2009-10-20T16:54:00.007+02:00

Budapesten 1956. október 20-án született Németh Alajos, alias "Lojzi", a Bikini együttes egyedül megmaradt alapítója, továbbá basszusgitárosa, zeneszerzője, hangmérnöke, producere.

1956. október 20-án Szilágyi József egy általa szervezett illegális összejövetelen bejelentette, Nagy Imre és társai felkészültek a hatalom megragadására.

1986-ban a(z) (új) Bikini együttes már egyéves fennállását ünnepelheti, rá egy évre pedig második lemezük, a Mondd el c. album hatalmas sikerét is.
1986. október 20-án Micimackó 60. születésnapjáról számolt be a TV Híradó. A riportot Juszt László szerkesztő és Huber Pál operatőr készítette.

1996-ban a Bikini együttes már négy éve szünetel, de
csak azért, hogy egy év múlva visszatérhessenek a rajongók kimondhatatlan örömére, és ott folytassák, ahol abbahagyták.
1996. október 20-án Székelyudvarhelyen, a millecentenáriumi rendezvények keretében Markó Béla RMDSZ-elnök beszédet mondott a Szejkénél felállított székely kapu és háromnyelvű helységtábla felavatásának ünnepségén.

2006-ban a Bikini együttes az Örzöm a lángot c. lemezen dolgozik, amely a rákövetkező évben a "legjobb magyar rockalbum" díjat nyeri el.
Budapest, 2006. október 20., péntek (MTI) - Vörös szőnyegen vonultak be a Szabadság, szerelem Corvin Budapest Filmpalotában tartott pénteki díszbemutatójára a szereplők és az alkotók.

2009. október 20-án Lojzi 53. születésnapját ünnepli. Isten éltesse még nagyon-nagyon sokáig!
2009. október 20-án Budapesten esik az eső és decemberre emlékeztető hideg van, akárcsak Európa más zugaiban, Peking ellenzi a dalai láma tervezett indiai útját, lemondott a kirgiz kormány, ugyanakkor mai hír az is, hogy magyar találmány mentheti meg a focisták életét, valamint a U2 vasárnapi kaliforniai koncertjét élőben adják a Youtube-on.

(A fotók 1956. október 20-i kiadású újságokat ábrázolnak.)

Októberi Josefina

2009-10-18T13:07:00.004+02:00

Mivel októberben vagyunk, péntek este épp a Josefinába tartottunk, az autóban szólt a Juventus, és a cél előtt kicsivel felcsendült a Nehéz a dolga. Tudom, még nem annyira véletlenszerű egy ilyen egybeesés, nem is gondoltam én semmire, mert az igaz ugyan, hogy épp Bikini-koncertre mentünk, de hát megtörténik, hogy épp akkor épp abban a rádióban, amit amúgy általában hallgatni szoktunk, épp Bikini szólal meg. Viszonylag hamar be is jutottunk, előre lefoglalt hely várt minket, nem annyira közel a színpadhoz, de legalább ablak mellett, mert amúgy a füst, kaja- meg piaszag együtt gomolygása a levegőben módszeresen tudott egyesülni a buli során a padlóról felverődött porral és a megizzadt emberek bőrének illatával. De azért nem volt korántsem annyira vészes, mert szerencsére mi is részesei voltunk mindennek a belső világnak, így egy idő után nem éreztünk mi már semmit sem. :)
Arra számítottunk egyébként, hogy később fog elkezdődni a koncert, mint általában, mert a Fiúk még aznap este 7 órától Esztergomban hevítették a hangulatot, ami azt jelentette kb., hogy 11 előtt nem érnek vissza Budapestre. Ennek ellenére azonban időben ott voltak, és csak a színpad felszerelése tolta el az időt, de az már észre sem vevődött. És bizony, belecsaptak a húrokba, nem is bírtuk volna ülve végignézni, ami ott kialakulóban volt, így becsöppentünk mi is az elöl bulizó társaságba. Hát mit is mondjak. A koncert egyszerűen fergeee... (most figyelj!)... teges volt! :) Végig. A szünetben sikerült elkapnom Icát, úgyhogy végre élőben is megismerhettük egymást! Amúgy meg kis családias hangulat van ilyenkor a Josefinában, sok már az ismerős arc, Barbi, Dalmus, Kati. :)
A végén még Lojzival váltottunk pár szót, majd kifelé menet még egyszer összefutottunk Icával, Viktorral beszélgetett éppen. Beszálltunk a kocsiba, és elindultunk hazafelé. Ugyancsak Juventus, de most már koncert után, és mi történik? Felcsendül a Csak dolgozni ne kelljen. Hát ez már csak egy ilyen nap volt. :)

Ui.: A koncert előtt (és közben is) nagy "ria-ria-Hungária!" skandálás zajlott, hisz aznap nyerték el a magyar U20-asok a vb-bronzérmet. De ez már egy másik történet.

D. Nagy Lajos 59 éves

2009-09-29T14:30:00.003+02:00

Már megint fordult egyet a Föld, néhány dolog változott, néhány sajnálatos módon ugyanúgy maradt. Ami viszont hál'Istennek ugyanaz maradt, de nemcsak az előző évhez, hanem az elmúlt 24 évhez képest, az a Bikini "hangja". D. Nagy Lajos ugyanis 1985 óta énekel nekünk a Bikini együttes frontembereként ugyanolyan tökéletes, érzelmes és meggyőző hangon. A mai napon ünnepli 59. születésnapját. Isten éltesse még nagyon sokáig!

Ui.: Nemrég bukkantam rá erre az interjúra, ami még augusztusban jelent meg a Zalai Hírlapban.

Magyar Dal Napja a Juventus-szal

2009-09-13T14:28:00.002+02:00

A Juventus Rádió egész napos magyar zenével és magyarországi előadókkal, zenészekkel folytatott beszélgetésekkel ünnepli a Magyar Dal Napját ma, szeptember 13-án. A délelőtti órákban így többek között Lojzi is kifejthette véleményét ezzel az országos méreteket öltött, szimbolikus megmozdulással kapcsolatban. Magyarország-szerte ugyanis 22 színpadon lépnek fel különböző magyar zenekarok annak érdekében, hogy felhívják az emberek figyelmét a magyarul, vagyis anyanyelven történő zenélés fontosságára - és nemcsak. Az interjú során a külföldi befolyások, a "Nyugat" térhódításának jó és rossz hatásairól is szó volt, majd a fiatal vagy pályakezdő zenészeknek a 21. századi, nem túl könnyű helyzetére tértek rá. Mint kiderült, mindkét téma kétoldalú, és ördögi körökkel van tele.
A külföldi, főként angol nyelvű zene beáramlása kivédhetetlen, viszont nem is kell megkerülni azt. Korábban egy másik rádióban egy filmrendezővel készített interjúban az volt a téma, hogy mennyire lehet és mennyire kell kikerülni a magyar filmiparban Hollywoodot. A rendező (nem emlékszem a nevére) válasza az volt, hogy mindkét véglet rossz: az is, hogyha túlságosan ragaszkodunk az amerikai elvárásokhoz, de az is, ha teljesen semmibe vesszük azokat. Hollywoodot nem lehet megkerülni, de nem is szabad, hiszen valamikor onnan indult minden; amerikai filmet viszont csak egy amerikai rendezőnek szabad csinálnia, egy magyar rendező engedje be a magyar kultúrát is a filmjeibe. Ugyanez van a zenében is: ahogy Lojzi is kifejtette, a nagy áttörés a zene világában Beatles és társainak köszönhető, és ezt nem szabad elfelejteni. Ugyanakkor ez korántsem azt jelenti, hogy egy másik országból jövő művész csak angol nyelven érvényesülhet, sőt hogyha arról a közegről van mondanivalónk, amelyben élünk, akkor azt olyan módon kell megtennünk, hogy elsősorban azok értsék meg, akik osztoznak ebben a sorsban. A magyar zene tehát elsősorban a magyar közönséghez szól, és ezt kellene figyelembe vennie a médiának is: rádióknak, televízióknak, kiadóknak. Nem kell kiszorítani a külföldieket sem, de ami az itthoni és külföldi zene arányát illeti, ha a Lojzi által felvetett 50-50%-os megoszlás elérhető lenne, az már nemcsak hogy ideális, hanem egész reális lenne.
Egyébként nemcsak a művészet küzd a globalizációval, hanem a tudomány is. Hogyha valaki tudós akar lenni, az első dolog, amivel szembesül, hogy az angol nyelv nélkül nemhogy nem tud előbbre haladni, hanem el sem tud indulni a pályán, és nem egyszerűen azért, mert manapság a legtöbb doktori iskolába való bejutás követelményei között ott van a legalább középfokú angol nyelvtudás, hanem mert bármilyen témába is fogjon, az előzményeket, amire támaszkodnia kell neki is, szinte kizárólag angolul találja meg. Ez, hasonlóan a zenéhez vagy a filmművészethez, annak köszönhető, hogy a piacnak a tudományos életben való megjelenése először Amerikában történt meg, így a mércét azóta is ott állítják fel. Ezen változtatni már nem lehet, azonban nem szabadna teljesen elangolosítani a magyar tudományt. Az rendben van, hogy a világ különböző tájairól érkező tudósok egy konferencián angolul fognak előadni, és szuper, hogy tényleg van egy olyan nyelv, ami ilyen esetekben közvetítőként tud funkcionálni, de miért kell mondjuk egy évzáró konferenciát, ahol kizárólag magyar doktoranduszok adnak elő, szintén angolul tartani? Másrészt pedig akárcsak a művészetek, a tudomány is hadd szóljon a magyar közönséghez is! Hány olyan téma van, amelyben egyszerűen nem lehet kapni magyar nyelvű könyveket, mert még a magyar szerzők is angolul publikálnak? És a nyelvészetben az angol nyelvről majdhogynem többet tudunk, mint a magyarról. Szóval ezen a téren sem lehet és nem is kell megkerülni a "Nyugatot", de legjobb lenne itt is az aranyközépút, különben lassan odakerülünk, mint annak idején Kazinczyék, hogy magyarító mozgalom elindítására kényszerülünk a hiányos magyar szaknyelv megfelelő szintre emelése végett...
Ami a pályakezdők helyzetét illeti, ezen a téren sem rózsás a kép. A túlzsúfoltság mellett az is problémát jelent, hogy a média inkább kíváncsi a hírhedt celebekre, mint a tehetséges emberekre, s így valósággal vért kell izzadniuk ahhoz, hogy az ő hangjuk is hallható legyen. Lojzi jól fogalmazott: a közönség számára csak az létezik, ami a rádióban és tévében megjelenik, így ezeknek a közvetítő közegeknek hatalmas a felelősségük abban, hogy minőséget is kapjunk, és ne csak mennyiséget. Az, hogy a palettán feltűnő rengeteg pályakezdő sokszor csak olyan klubokba szorul, ahol pár tíz ember fordul meg, sajnos nem kizárólag a színvonalról árulkodik. (Jó példa erre a BarbaraCafé.) Lehet valaki iszonyúan tehetséges, ha úgymond nem tudja eladni magát. De addig nem is fog tudni érvényesülni, amíg nem válik eléggé híressé ahhoz, hogy több ember is felfigyeljen rá. Azaz: nem hallják a hangod, amíg nem vagy híres, viszont ahhoz, hogy híres légy, meg kell hallaniuk a hangod. Szép kis ördögi kör.
Szerencsére azonban ott vannak a Nagyok, akik alkalomadtán felkarolnak egy-egy induló tehetséget, s mivel az ő véleményük már sokat nyom a latban, így könnyebb a fogyasztóknak is szelektálni. Az, hogy csak így lehet, tényleg nem a fiatalok hibája: a mai világban ez az egyetlen járható út. Pár évtizeddel ezelőtt még nem volt ennyire nyomasztó a kép, sem zenei téren, sem a tudományos életben. És hogy egy újabb példát hozzak az utóbbira: a 60-as években egy bizonyos társadalomtudományi témában világszerte kb. 300 cikk jelent meg évente; 2007-re ez a szám ugyanabban a témában 30.000-re (!) duzzadt, aminek kb. fele elérhető a világ bármely tájáról, hála az internetnek. Ha valaki egy újabb cikket szeretne írni, el kell olvasnia ezt a 15.000-et? Képtelenség. A kulcsszó a szelekció. De mi alapján? Először is a szerző neve szerint. Ha ugyanis valaki már bizonyított, abban sokkal jobban megbízunk, mint egy teljesen ismeretlen névben. Ha viszont ezt az ismeretlen nevet társszerzőként egy híres tudós neve mellett látjuk, lehet, hogy a következő alkalommal nem fogjuk rögtön félrelökni a munkáját.
Manapság tehát nem minden a művészeken és fogyasztókon múlik. A művésznek muszáj megfelelnie bizonyos elvárásoknak, a fogyasztónak pedig muszáj szelektálnia a végtelen kínálatból. Abban, hogy mihez férünk hozzá, elsősorban az információ-közvetítő csatornáké a főszerep, s azok minőségét tükrözi, nem feltétlenül az előadókét.
Hogy lesz-e hatása a mai mozgalomnak? Ki tudja... De - ahogy Lojzi mondta - fő az optimizmus!:)

Megújult a Bikini-honlap!

2009-09-02T09:03:00.003+02:00

Ma reggel is érdemes volt felkelni. :) Mert amint belekezdtem a szokásos reggeli postaláda-böngészésbe, egy Bikini-hírlevél is várt rám, ami már hónapok óta nem történt meg a zenekar honlapjának sokak által kárhoztatott technikai problémái miatt. De végre megszűnhetnek ezek az elégedetlenkedő vendégkönyvi bejegyzések, mert a hírlevél épp arról informált, hogy megszületett a várva-várt új arculat, és valóban! Amint behívtam a régi címet, a www.bikininet.hu-t, egy teljesen új dizájn fogadott: zenék, képek, hírek özöne, friss koncertmenü, gratuláló bejegyzések a rajongók részéről, még a kedvenc Bikini-dalunkra is lehet szavazni, és mindezek tetejébe, ami nagyon jólesett nekem személy szerint, ez a blog is felkerült a Jóbarátok cím alatt futó linkek közé. Hálás köszönet érte! :)
És itt meg is ragadom az alkalmat, hogy megköszönjem a pozitív visszajelzéseiket mindazoknak az olvasóknak, akik figyelemmel kísérik ezeket a bejegyzéseket, igazán jólesik!

Kösz, jól vagyok! :)

2009-09-01T14:30:00.004+02:00

Épp suhantunk át Magyarországon augusztus 18-án, közben a Juventus Rádióban Simlis és Szende szórakoztatta, mint mindig, ütős, nem mindennapi humorral a hallgatóságot, amikor is szóba került a Bikini és a fagyi. Az történt ugyanis, hogy három héttel azelőtt elindították a "Nyali Kommandó"-nak elkeresztelt fagyivadászó akciót, amelynek keretén belül Budapest legfinomabb fagyiját készítő cukrászdáját próbálták felkutatni lelkes Juventus- és fagyiimádó lakosokkal egyetemben. A szavazatok megszámlálása négy és fél órát igénybe vevő, kimerítő munka lehetett, de megszületett a várva várt eredmény: a Vári Cukrászda tokaji aszú ízű fagyija került ki győztesen! Így hát másnap sorra is került a hely felkutatása és "letámadása", hiszen nemcsak a Juventus stábja ment el nyalakodni: meghívottként a Bikini együttes tartott még velük, valamint sok szemfüles, hűsülni vágyó, józene kedvelő emberke is, akik a zenekarral együtt énekelhették a Fagyit. Legalábbis így képzelem én, mert - mint mondtam - csak az autóból volt szerencsénk meghallgatni a szerdára tervezett, kommandózáró programot. Így hát csak utólag írom le mindezeket, képpel is szemléltetve a fagyibulit, amit a Juventus honlapjáról sajátítottam el csúnya módon, de aki kíváncsi az eredeti forrásra, az itt megtekintheti, akárcsak a többi képet: http://www.juventus.hu/index.php/aktualis/435-meg-a-bikini-is-veluenk-nyalt-

És hogy távollétem alatt épp mindenről ne maradjak le, arról Ica gondoskodott, neki köszönhetően tehát egy újabb interjúval bővül a gyűjtemény: Lojzi a Stop-ban. :)

LOJZI a Klub Rádióban

2009-08-13T14:24:00.003+02:00

Újabb rádiós interjút osztok meg itt, amiben Lojzit kérdezik elsősorban a rasszizmusról, továbbá életéről, mindennapjairól, terveiről és még sok egyébről . És ő nyíltan és őszintén válaszol is mindenre. :)
http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20090808-092906.mp3

Köszönet Vas Katinak, hogy felhívta figyelmem erre a felvételre!

D. Nagy Lajos és a nyelvészet

2009-08-05T09:28:00.002+02:00

Nemrég teljesen véletlenül (mint ahogy ez általában lenni szokott) rábukkantam egy interjúra a bulvaros.hu honlapon, amelyben D. Nagy Lajos fejti ki véleményét többek között a csendről, lélekről, harmóniáról és a magyar igazságról. Az amúgy nem annyira hosszú cikk végén szóba kerülnek a katonai évek - erre a részre utal egyébként az interjú címe is (D. Nagy Lajos elárulta, miket mondott katonatársa!), ami (jellemzően) megpróbál figyelemfelkeltő lenni, ezért úgy állítja be a dolgot, mintha ezen a ponton valami hatalmas titkot fedne fel Lajos, de ehelyett (szerencsére) inkább a következő érdekességet tudjuk meg:

Amikor katona voltam, volt ott egy srác, egy zalai településről származott. Korábban nem is volt még városban. Amikor felkerült Budapestre, az olyan volt neki, mintha külföldön lett volna. Amikor beszélgettünk, mondott olyan szavakat, amikről nem tudtuk, hogy mi. Értettük, hogy magyar szó, mondott olyat, hogy jött a mindig éhes. Nem tudtuk, hogy ki az a mindig éhes, kiderült, hogy ők a macskát hívták így. Jött az éjszakai bátor, és elvitte a kakast. Ez volt a róka. Aztán kaptam a felémrángatót, és futottam utána. Ez a gereblye volt. Ők másképp nevezték el a körülöttük lévő világot, kicsit átkeresztelték.

Ilyenfajta elnevezéseket nem hallottam még én sem a macskára, rókára, gereblyére, nagyon jópofák szerintem is. :) A medvének a tenyeres-talpas elnevezésén kívül még az jutott eszembe, hogy ezek a mellékneves kifejezések olyanok, mint például a farkas vagy a szarvas, amely szavakat állítólag annak idején azért használták, mert a szóban forgó állatok rendes nevének a kiejtése tabu volt, ezért inkább csak egy jellemzőjével illették őket. Na nem mintha azt akarnám mondani, hogy az említett zalai településen még mindig ez a felfogás dívik, csak érdekes, hogy egyes helyeken még ma is ilyen jelzős szerkezeteket használnak.
És még valami eszembe jutott erről. Annak idején a Ceausescu-rendszerben nem volt szabad a magyar települések neveit magyarul használni hivatali helyeken, sajtóban, médiában stb. (a mostani szlovák nyelvtörvény is tartalmazza ezt), nem szabadott Kolozsvárt vagy Nagyváradot vagy Székelyudvarhelyt írni. De szerencsére az nem volt megtiltva, hogy jelzőkkel illessék ezeket a városokat, így a Cluj, Oradea, Odorhei román nevek helyett a "kincses város", "Pece-parti Párizs", "Székelyföld fővárosa" elnevezések kerültek vissza a mindennapokba.

LOJZI a szolnoki Aktív Rádióban (többek között a júniusi ZP-koncertről)

2009-08-03T11:40:00.002+02:00

http://www.aktivradio.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=2862&Itemid=180

Lehet-e még valaha normálisan egy ilyen világban élni?

2009-07-15T11:10:00.004+02:00

Megdöbbenve olvastam a legújabb hírt (jobban mondva hírnek álcázott hazugságot) a Bikinivel és Beatricével kapcsolatban. Az "Antikapitalista Blokk" nevű szerveződés vagy micsoda nemrég rasszistának titulálta a két zenekart, és tiltakozását fejezte ki az ellen, hogy fellépjenek a Sziget Fesztivál antirasszista napján. Nem tudom, miféle tömörülés ez a fent említett Blokk, és azt sem, hogy milyen újság az, amelyik számára hírértékűnek számít egy ilyen teljességében alaptalan vád, de mára szerencsére már megszoktuk, hogy épp olyasmikkel kezdik ki a Nagyok hírnevét, amik a legjobban fájnak nekik. És a legjobban az igazságtalanság szokott fájni. Szerencsére már azt is tudjuk, hogy minél nagyobb egy név, minél több embert állít maga mellé és nyeri el azok tiszteletét és szeretetét, annál nagyobb célpont a média számára. Annál inkább megpróbálják ellehetetleníteni - mindig a kornak megfelelő eszközökkel. Más a tábor, más a bűvész, de a cirkusz, az ugyanaz.
Jellemző, hogy kiragadnak egy-két részletet innen-onnan, és azokat szépen felnagyítják, kontextus nélkül pedig nyilván sok minden másnak tűnik, legtöbbször teljesen az ellenkezőjének. Kiemelnek két zenekart a sok közül, amelyeket szélsőjobbosnak titulálnak, és ráfogják a Bikinire, hogy rasszista, mert a Bikini Stúdióban készültek a felvételeik. Közben elfeledkeznek a többi együttesről, akiknek Lojzi szintén segített az elindulásnál, mert ők nem szélsőjobbosok, és így nem is érdekesek. Mintha nem tudnák, hogy egy stúdióban nem aszerint folyik a munka, hogy ki milyen politikai nézeteket vall. Épp az jelentene előítéletet, ha ki lenne függesztve a Bikini Stúdió ajtajára, hogy bocs, de csak olyanok jöhetnek be, akik (vagy akik nem) az XY párt hívei. És ugyanígy a fellépések is. Feró elmegy a Beatricével jobbikos rendezvényekre, ha meghívják, de ugyanúgy elmegy máshová is. Ettől ő rasszista? Hihetetlen. Ahogy ő is mondta: most ne menjen el katolikusok közé, mert ő református? Most akkor ki is a kirekesztő...? (N.B. Maholnap minden olyan erdélyi magyar embert árulónak fognak tekinteni - ha még nem tették meg -, akikről kiderül, hogy vannak román ismerőseik.)
A Bikini már túl van a 25. évén, a Beatrice már a 30-at is átlépte. Ez alatt a néhány évtized alatt nem egyszer próbálták meg "lehúzni" őket, főleg a 70-80-as években, de eddig senkinek nem jutott eszébe, hogy rasszizmussal vádolja meg Lojzit, Lajost vagy Nagy Ferót. Aki egy kicsit is ismeri őket, a zenéjüket, a világlátásukat, ilyet még csak álmában sem merne gondolni róluk, nemhogy még le is írja, és ezzel érveljen valami mellett. De úgy tűnik, most ezt is megértük. Mi maradt még a tarsolyban?

Ui.: És még valami, ami a kontextust illeti - köszönöm Icának, hogy eszembe juttatta. :) Amikor a Bikini Stúdióban más zenekarok felvételei készültek, épp szünetelt a Bikini; Lojzi pedig dolgozott tovább, hisz valamiből meg kell élni. Felkarolt fiatal együtteseket, segített mindenkinek pártszínektől függetlenül. Lajos is szólókarrierbe fogott, és azoknak az albumoknak még távolról sem volt semmi közük mégcsak a közélethez sem. Feró igaz, hogy MIÉP-tag volt, de önszántából szállt ki a pártból 1999-ben. (József Attila is kezdetben tagja volt az illegális kommunista pártnak, de később elítélte a mozgalmat, miután megtudta, miről is szól az egész. Most akkor kommunista volt?)
Szóval kedves Antikapitalista Blokk, "az igazat mondd, ne csak a valódit"!

Gyermekkoromban szerelmes voltam a tűzbe...

2009-06-19T13:26:00.002+02:00

A Bikini honlapjának vendégkönyvében az elmúlt pár napban arról írtak néhányan, hogy a 4-8 éves gyerekük kívülről fújja a zenekar dalait, de még az olyan ritkaságokat is, mint az Uramisten, mibe keveredtél velünk vagy a Könnycsepp a mennyből. Elég meghallaniuk egy kulcsszót a tévében valaki szájából, például "végérvényesen", és máris elkezdik dúdolni: "végérvényesen valami elveszett". Nem fogok belemenni ennek a dolognak a pszichológiai hátterébe, csak annyit akarok leírni, hogy eszembe jutottak azok az évek, amikor a nővéremmel még alig 7-8 évesen a tömeggel együtt énekeltük a Robog a jövő-t és Ne legyek áruló-t az akkor nagy eseménynek számító udvarhelyi '91-es Bikini-koncerten. Fogalmunk sem volt, mit értenek az alatt, hogy "kényszerpályát szabott a történelem" vagy "csak a félelem megfizethető bennem" vagy miért kevés itt a fény, és hogyhogy porból lettünk s porrá leszünk. De nem is érdekelt nagyon bennünket, hogy nem értjük, illetve nem is fogtuk fel, hogy nem értjük, mert talán nem is igaz ez. Értettük a magunk módján. Értettük a zenét. Elképzeltük azt a kutyát, amelyik elkísért hosszú utunkra, ott volt a Hargita a közelben, ahol virág nőtt, és melyik gyerek ne értené azt, hogy "mért mindig csak én legyek a jó?!".
Aztán teltek-múltak az évek és már nem volt Bikini, de nekünk ez fel sem tűnt, mert ahányszor újrahallgattuk az albumokat, immár felnőttebb, de azért még mindig gyerek fejjel, mintha folyton megújulnának a dalok. Már értettük, hogy mit takar a tűzfal, hogy a fagyit és a gombócokat másképp is lehet nyalni-nyelni, hogy milyen szójáték is bújik meg amögött, hogy veri az élet, verihepi. Még mindig nem volt azonban tiszta néhány dolog, például miért a férfi megy és a nő marad, hogyan lehet úgy élni, hogy majdnem belehal az ember, és az olcsó vigasz mitől olcsó? Közben elmúlt egy picit a Bikini-láz, mert más stílus lett "trendi" akkoriban, de ez is csak arra volt jó, hogy néhány év elteltével, amikor a visszatérésnek és új albumoknak köszönhetően ismét előkerültek a régi lemezek, egy újabb nagy "aha"-élményünk legyen. És azóta is folyton.
A Bikinit nem lehet nem érteni. Minden korosztály érti, a gyerekek is. Csak mindegyik a maga módján. Ez a titka az egésznek.

B&B

2009-06-14T12:42:00.003+02:00

A nyár mindig tartogat meglepetéseket, felejthetetlen pillanatokat. Ilyen élmény részesei lehetnek azok, akiknek lehetőségük nyílik ellátogatni egy olyan Bikini-koncertre, ahol a BarbaraCafé lép fel előzenekarként. Az "előzenekar" megnevezés ez esetben azonban egyáltalán nem helytálló, legalábbis az én olvasatomban. Mert általában az a felfogás járja ilyen esetekben, hogy az ember kimegy egy adott koncertre, tudja, hogy van előzenekar, de azt szándékosan lekési, mert úgysem ismeri és biztos nem is érdekes, őt inkább az "est fénypontja" csalogatja ki csigaházából a helyszínre. Nyilván sokszor helytálló is ez a felfogás, Barbara esetében azonban nagyot téved az így gondolkodó emberke. Ha valaki végighallgat egy ilyen estét, tudni fogja, miről is beszélek. Nem volt szerencsém még egy ilyen "dupla élvezethez", de annyira el tudom képzelni, milyen lehet, hogy rögtön elszomorít a gondolat, hogy ki kell hagynom a legtöbbet, talán az összeset. :(( Akinek viszont megadatik a lehetőség, ne szalassza el! Én legfeljebb majd utólag összerakom a különálló fellépéseket, a Mentateraszt a lassan megszámlálhatatlan Bikinivel.
Milyen jó is lenne, ha néha otthon Udvarhelyen is lennének hasonló szép esték...

Bikini kritikus fülekkel

2009-06-05T08:48:00.004+02:00

Négyen ültünk a kocsiban, négy lány (nő?): két erdélyi, egy vajdasági, egy magyarországi. Dubrovnik volt a cél, konferencia, de szívünk mélyén a napsütés, az Adria jobban húzott lefelé, és tudtuk már akkor, hogy a fontossági sorrend másabb lesz, mint ahogy azt a tudomány megkövetelné. Ahogy beléptünk Hrvatskába, elszálltak a magyar éterek, egy darabig még tűrtük a horvát rádió mássalhangzó-torlódásait, de aztán szóltak a többiek, valami jó zene kellene. Senki nem hozott semmit magával, mi fülének ingere, ezért kárörvendve jegyeztem meg, hogy hát akkor nagyon meg fogjátok unni a Bikinit! :) Kezdetnek azért könyörületességből egy vegyes válogatást tettem be, de az is A mennyország felé-vel kezdődött. Csalódottságot éreztem, mikor ártatlan hangon megkérdezte a magyarországi lány, hogy ezt ki énekli... legalább a hangról fel kellene ismerni huszonhét év után... Majd kicsit megnyugodtam, de csak kicsit, amikor a Nemzeti hip-hop-ra is ugyanez a kérdés érkezett a hátsó ülésről.
A visszafele út már vígkedélyűbb volt, pedig egyre kevesebb látszott már a tengerből, a fügefák illata is lassan lekopott a kocsiról. A felállás viszont más lett közben, most már egy erdélyi, egy vajdasági, egy debreceni lány volt és egy budapesti fiú. Ők is fejcsóválva vették tudomásul, hogy mennyi a Bikini. Attila szerint fura, hogy mellette még Miles Davist is hallgatok. De Eszternek felcsillant a szeme, mert szerinte is páratlanok a koncertek, volt például EFOTT-on, és az nagy buli volt, és nincsenek saját lemezei, de még így is tud egy csomó dalt kívülről, és énekeltünk, majd lejárt a cd, de jöhetett a következő, mert a többiek is közben már egészen megszokták. Attilának a Közeli helyeken zenéje tetszett mindig is, csak a szövegével nem volt kibékülve, a "kibelezett kőbányákkal". Szerinte nem szép. De élvezte a "minden-ki-veri, beleveri" meg a "szerelem egy mély torokban" típusú "pikáns" sorokat. :) A Magányos napnál viccesnek tartotta, hogy olyan a szövege, mintha egy tini srác énekelné, de aztán belátta, hogy tulajdonképpen rájátszás is van benne, hiszen lerántják a leplet a második szakaszban. Beának a kemény rockos kezdések és az énekes lágy hangja közti kontraszt volt furcsa egy kicsit. Mindenesetre nem lehetett úgy hallgatni a dalokat, hogy az ember közben ne figyelje a zenét, a szöveget. Én pedig kíváncsian vártam az újabbnál újabb megjegyzéseket, kritikákat, dicséreteket, hiszen már nagyon régóta fogalmam sincs, milyen érzés lehet kívülállóként szemlélni ezt a fajta zenei világot. Csak most tűnt fel nekik például az is, hogy tényleg 25 éves a zenekar, hiszen annak idején az Adj helyet magad mellett-re mennyit lassúztak bulikon, és az régen volt, de már akkor legenda volt.
Már majdnem hazaértünk, akkor már rádiót hallgattunk, amikor Eszter megjegyezte, kicsit sem ironikusan, hanem őszintén, mosolyogva, hogy milyen jó lenne, ha most jönne egy Bikini...

Bikini Sződligeten

2009-05-17T11:12:00.011+02:00

Mondtam én, hogy remélhetőleg a közeljövőben lesz esedékes az a bizonyos koncert, és úgy is lett! Megnéztem, hogy a tavaly is kb. ilyenkor ruccantam el egyet Turkevére, úgy látszik, minden májusban eljön egy kritikus pillanat, amit csak ezzel a módszerrel lehet átvészelni. :)

Pedig nem gondoltam, hogy időben odaérek, főleg miután nagy lendülettel áthajtottam a Megyeri hídon, mert úgy néztem, Szentendréhez van közel Sződliget. Hát ez végül is igaz, csak éppen az egyik a Duna innenső, a másik meg a túlsó oldalán. Nah de a lényeg, hogy fél 9-re sikerült megérkezni Sződligetre, megtalálni a helyszínt, jegyet venni és elvegyülni a tömegben. Érdekesnek nézett ki első látásra, egy enyhe domboldal tele padokkal, lent a színpad, előtte pedig kisebb hely a bulizni vágyóknak. Megragadva a nagy lehetőséget, ki is ültem a dombtetőre (s onnan néztem szerteszét :D), szembe a színpaddal, szuper látvány volt, zenekart, tömeget, Göncölszekeret, mindezt egyszerre látni lehetett.
És alig pár perc késéssel a Bikini ismét a húrok közé csapott! Volt itt (ébredés utáni) tűzfal, eltévedés a mennyország felé, lángőrzés, angyali üdvözlet, Uramisten, mibe keveredtél velünk? vagy Miért iszom, ha nem vagyok szomjas?, esetleg Részegen ki visz majd haza?-típusú kérdések, na meg nagy könnycsepp a mennyekből, aminek hatására valóban elkezdett az eső cseperészni (de mintha mindegy volna, el is állt...). Véletlen lett volna? :)
Csak D. Nagyot sajnáltam kicsit, mert nem elég, hogy végig a szemébe sütöttek a hatalmas reflektorok (ami miatt a videókon az arca helyett csak egy nagy fényes folt látható), még talán kicsit be is volt rekedve vagy valami hasonló, legalábbis néha elcsuklott a hangja, de ennek ellenére végig istenien énekelt. És Viktorról amúgy is folyik a víz a dobolástól, de mintha ez nem lenne elég, még sütik a nagy lámpák őt is. Nem könnyű... Nade mindennek ellenére láthatóan jól érezték magukat, akárcsak a közönség! És a Mielőtt elmegyek elején az a "csak dob" nagyon ütősen hangzott, komolyan, hihetetlen, hogy csak ennyitől mennyire más tud lenni egy dal. Meg a szaxofon is... Huh, minden. :)
De még mielőtt elmentek volna, adtak pár képet magukról, hogy ha hiányoznak, akkor legalább ezeket nézegessük.

De mi is az a "bikini"?

2009-05-16T00:08:00.003+02:00

(A képen "bikinis lányok"-at ábrázoló mozaik, Kr. e. 4. sz. körül, Villa Romana del Casale, Szicília)

A bikini megnevezést viselő kétrészes női fürdőruha eredetileg a Bikini-szigetről kapta a nevét, amely a Csendes-óceánban lévő Bikini (Pikinni)-atoll legnagyobb szigete. (Ez az atoll pedig a Marshall-szigetek részét képezi.) A sziget arról lett híres, hogy 1946-ban atombomba-robbantási kísérleteket végeztek itt, ahogy a térség többi területén is (összesen 23 hidrogén- és atombombát robbantottak fel 1946-1958 között ezen a csendes-óceáni kísérleti területen). Ezzel egyidőben, vagyis 1946. július 5-én Louis Reard mérnök Párizsban bemutatta a ma ismert bikini ruhadarabot, és állítólag azért adta ezt a nevet neki, mert úgy gondolta, hogy legalább annyira fel fog rá figyelni a nagyvilág, mint a Bikini-szigeten végzett kísérleti atomrobbantásokra. Hát igaza lett. :) Habár maga a szó nagyon hamar bekerült a köznyelvbe, a fürdőruhának az első években nem volt ekkora sikere, 1951-ben még kitiltották a Miss World szépségversenyről. Aztán Brian Hyland 1960-as Itsy Bitsy Teenie Weenie Yellow Polka Dot Bikini c. dala is segített a népszerűsítésében, és azt már nem is kell mondani, mennyire elfogadottá vált napjainkra.
De hogy még lejjebb ássunk a gyökerek felé: ami a Bikini-sziget nevében található bikini/ pikinni szó etimológiáját illeti, ez a marshall nyelvből származik, jelentése pedig: pik 'terület', ni 'kókuszdió'. Tehát valami olyasmit jelent, hogy 'kókuszdiók területe/földje'.
Mára eléggé elhomályosult a bikini szó eredete (ha egyáltalán valaha is világos volt), ezért egy idő után úgy tűnt a beszélőknek, hogy tulajdonképpen a 'két-' jelentésű bi- előtag van benne a szóban, így szépen azt levágva új szavakat hoztak létre vele: monokini, trikini, mankini stb.

Összegezve: pikinni 'kókuszdiók földje' > Bikini 'földrajzi név' > bikini 'kétrészes fürdőruha' > Bikini 'magyar rockegyüttes'.
Nem tudom, az együttes névadói annak idején gondoltak-e a bikini szó eredetére, de mindenesetre nagyon eltalálták, ha csak azt vesszük, hogy a zenekar megjelenése is ahhoz hasonló hatásokat ért el a magyar zenekedvelők körében, mint annak idején az atomkísérletek vagy a fürdőruha piacra dobása. :) Mert nem hiszem, hogy nagyot tévedek, ha azt mondom, hogy a bikini szó mára már nagyon sokak fejében a 'magyar rockegyüttes' elsődleges jelentéssel bír.

Bikini után, szabadon :)

2009-05-12T14:07:00.004+02:00

Hiányzik már egy jó kis Bikini-koncert, de addig is, míg sikerül eljutni egyre (remélhetőleg a közeljövőben), körvonalazódott bennem egy kis helyzetkép, ami észrevétlenül "bikinisre" sikeredett (ha jól érzem). Utólag vettem észre, hogy eléggé "vizes" lett, ami szöges ellentétben áll az előző album lángjaival, de nem a mondanivalója szintjén is. Az többnyire megegyezik. Mindegy, hogy tűzön vagy vízen keresztül, úgy látszik, ugyanoda lyukadunk ki.

Az árral szemben

Hinni akartál annak a gyereknek,
akit az anyák a jóra neveltek.
Úszni akartál az árral szemben,
de még mindig a víz az úr ebben.

Lehet-e még hinni,
egy jobb világra inni?
Lehet-e még úszni,
szárazon megúszni?

Megérhetsz bármit ebben a korban,
fürödhetsz tejben, fekhetsz a porban,
elérhetsz mindent, túlpartot, békét.
Leghamarabb a takaród végét.

Mindig más kell, mint ami adva van,
mert ami adott, az sajnos hasztalan.
Megszerzed végre az aranyérmedet,
de csak a másik oldalát nézheted.

Fagyik és banánfürtök

2009-04-28T14:10:00.005+02:00

Az a jó a tavaszban, hogy a hosszú és hideg tél után végre újra megkívánjuk a fagyit. És az a jó a fagyiban, hogy akarva-akaratlanul dúdolni kezdjük magunkban: "Kösz, jól vagyok...", amitől valóban jobban leszünk. Ahogy nyaljuk a fagylaltot, és pörgetjük agyunkban a dal szövegét, mintha a körülöttünk lévő világot ennénk ki a tölcsérből: a rosszabb napjaink során torkunkban felgyülemlett gombócokat, a vidámabb napok édes, frissítő pillanatait, a közélet mézesmadzagos illúzióit, a mámoros-szerelmes éjszakákat végre sikerül mind-mind megemészteni. Mi minden beleszorul egy tölcsérbe, egy dalba, egy életbe! :)
Az is a jó még a tavaszban, hogy jön utána a nyár, amiről szintén eszünkbe jut egy dal. És amikor kimegyünk sétálni csak úgy egyet, hogy fürdessük arcunkat a napfényben, és nézzük a talpunk alatt szétfolyó aszfaltot, miközben megpillantunk valakit, aki sapkával a fején próbál védekezni a nagy hőség ellen, a piacon pedig banánfürtök bámulnak ránk sárgán, öntelten, újból dúdolni kezdünk magunkban: "Ide szól jegyem, itt a helyem/ Nem szól szám és nem fáj fejem, / Veri az élet, very happy...", amitől megint csak jobb lesz a közérzetünk, mert az akaratlanul is elkezdett fütyörészés közben az előttünk lepörgő unalmas hétköznapok, fejünkre szorult sapkák, elindult bakterházak keltette szorongató érzést észrevétlenül felváltja valamiféle sztoikus nyugalom, egy fagyikkal, banánokkal, üllői úti fákkal övezett belső szabadság megható, már-már elfeledett érzése.

Nem értek semmit, de érzem a bajt

2009-03-13T23:48:00.003+01:00

Mindenki a (gazdasági) válságról beszél, és az embernek az az érzése, hogy hirtelen zúdult ránk ez az egész. Pedig nem egyik pillanatról a másikra jutottunk el idáig, kemény munkába került, amíg sikerült kitaposni ezt az utat. Vannak, akik már legalább húsz éve figyelmeztetnek, hogy ez lesz, ha nem vigyázunk. Mert "benzingőzben robog a jövő felém", "ez az út biztos a pokolba megy", és "mintha a cél csak az volna, ki jut előbb a pokolba". "Eltértünk a céliránytól", s "az igazat nagyítóval kell keresni".
"Magas a láz, csak a színvonal alacsony." - énekelte '92-ben a Bikini, és azóta egyre alacsonyabb. Azóta egyre hangosabban szól a zene, fenyegetőbben fogalmaznak a sorok, de sajnos "legkevésbé az értené meg, akihez kéne szólni", mert "őrülteknek beszélek, kik nem is figyelnek rám". A farkas a fogát feni, a bárányok pedig csak hallgatnak, és örülnek, hogy "nincsenek a fűtől eltiltva", hogy egy olyan világban élnek, ahol "mindent szabad, ami nem tilos". Amiből persze az lesz egy idő után, hogy "túl sok dudás fújja, mint a félnótás", és "mindenki mindenki ellen", majd egyszer csak ott találják magukat a világ végén, a valóság-állomáson, ahol "minden törik és minden ráz", s ahelyett, hogy megtorpannának legalább, mert érzik ők is, hogy a sapka rászorult a fejükre, mennek tovább ugyanabba az irányba, drágán adnak, és olcsón vesznek, mert hiszik, hogy "van másik világ, ami adható, az kapható". Közben mondogatják azért csendben magukban, hogy "nem lesz ennek jó vége", és hogy talán "túl sok már a jóból", meg kellene pihenni, de mindig jön valaki, aki ilyenkor elkiáltja magát, hogy "rá se ránts!", így folytatják a zuhanást a semmibe, hiszen "miért mindig csak én legyek a jó"? Majd a magát elkiáltóról is kiderül, hogy az oroszlán helyett ez is csak egy újabb tigris, hogy "a cirkusz, az ugyanaz", és ideje lenne felébredni az álomból, vagy legalább szakadjon el a film, de nem, a remény még mindig ott motoszkál valahol, hogy "happy end-del is véget érhet, és tapsolni is szabad". Hát megjön újra a délibáb, minden évben ott az utcabál, ahol "önfeledten szédül a nép", nem szól szájuk és nem fáj fejük, mert "aki nem lép egyszerre, rátapos az eszmére". Végül rájönnek: most tényleg nagyon eltévedtek a mennyország felé félúton, és ideje lenne "lerombolni az egész hazug világot"! Mégsem háborognak, pedig egy egész világ dőlt össze bennük, tisztán látják, hogy "nincsenek hősök, sem angyallegendák", hogy elvesztek "sötét erdő kellős közepén". De vajon ki fogja őket "meglelni, tiszta ágyba fektetni"? Van remény ott, ahol "az alagút végén festett a fénysugár"? Tényleg nem hagy kiszállni a gép?
"Szabadulni kéne már, letépni végre a láncot!"

Február 28.

2009-03-02T13:36:00.003+01:00

És igen, újból kitomboltuk magunkat szombat este, február utolsó napján a Josefinában! Ez volt az idei év első koncertje, amin mi is ott voltunk, és azon gondolkodtam közben, hogy a Petőfi-versen kívül már kívülről kellene tudnunk például Peta szólóit is, annyi koncerten részt vettünk már a tavaly, és mégsem lehet megunni. Teljesen feltöltődik az ember energiával a sok mosolytól, jókedvtől, énekléstől. Persze másnap kicsit érezni, hogy tele a tüdő füsttel, mindegy, hogy aktívan vagy passzívan szívtuk-e be azt, és a végtagok is lelassulva mozognak, a szem lassan nyílik ki késő délelőtt, de miután rászánjuk magunkat az ágyból való kikászálódásra, leperegnek előttünk az éjszaka eseményei, és legszívesebben visszautaznánk az időben, hogy még egyszer átéljük ezeket a pillanatokat. Jólesett hallani a Már semmit nem érzek c. dalt, rég nem volt benne a repertoárban.

Vicces lett volna, hogyha a Celeb vagyok "sztárjai" közt láttuk volna viszont a Bikinit, de szerencsére ők a koncertezés mellett döntöttek. :)

Fonogram :( - Dupla válogatásalbum :)

2009-02-16T20:34:00.005+01:00

Az idei Fonogram díjátadás nem kényeztette el a Bikinit, mint a tavaly, de ez még nem jelent szerencsére semmit, hiszen közönségszavazással dőlt el, hogy melyik a 2008-as év legjobb dala, tehát nem szakmai zsűri döntött ebben. Ami pedig a DVD-t illeti, végül is nem abban kell a legjobb legyen a Bikini. Hogyha lett volna esetleg olyan kategória, hogy "az év koncertje" vagy a "legtöbbet koncertező együttes", abban biztos arattak volna. :) Úgyhogy ez tényleg nem vereség, mi mindezektől függetlenül állíthatjuk, hogy "A mennyország felé" a tavalyi év legjobb dala, önmagában is, és akkor is, ha megnézzük a többi jelöltet...
De van még egy fontos dolog, ami ismét változott, ugyanis kiderült, hogy 2009-re - a legelső hírnek megfelelően - valóban dupla válogatásalbum várható, az új album pedig átcsúszik a következő évre. Úgyhogy nézzük meg újból, mit is tennénk fel erre a dupla lemezre. Mivel a Körutazás a Balkánon dupla CD húsz dalt tartalmaz, ezért megpróbálok most 20+5-öt összegyűjteni, mert azóta megjelent még öt lemez.

I. CD
1. Kedves dal
2. Annyi mindent elhittem
3. Őrzöm a lángot
4. Ezt nem tudom másképp mondani...
5. Álomból ébredve
6. Múlhat az idő
7. Olcsó vigasz
8. Minden úgy történt
9. Legyek jó
10. Angyali üdvözlet
11. Lóhere
12. A férfi megy, a nő marad
13. Nem ér a nevem

II. CD
1. Utcabál
2. A mennyország felé
3. Veri az élet
4. Magányos nap
5. Mondd el
6. Mielőtt elmegyek
7. Vidám a helyzet
8. Közeli helyeken
9. Adj helyet...
10. Ki visz haza
11. A világ végén

12. Ugyanaz a cirkusz
13. Katica II.

Ez lenne a Szabadság, Szerelem. :)

Nagy Feró és a Bikini reloaded

2009-02-11T16:35:00.005+01:00

Íme mi lesz abból, ha a Beatrice Bikinit húz. :)

Tudom, tudom, Nagy Feró a dal szövegírója (bár ha minden igaz, D. Naggyal együtt írták), mint sok más Bikini-dalnak is, többek között a Fagyi, Ezt nem tudom másképp mondani, Fúj a szél, Indokolatlan jókedv, Lassan szopogasd, Legyek jó, Lóhere, Megüssem vagy ne üssem, Elegünk van az egészből, Nehéz a dolga, Őszinte szerelem, Ügyetlen szerelem, Utcabál, Őrzöm a lángot, Magányos nap, Minden úgy történt, Szabadíts meg címűeknek - ha az Ős-Bikinit nem számítjuk. Mondjuk tény, hogy - ahogy Feró is állította a Rocktörténetben - D. Nagy előadásában valahogy kedvesebben, szelídebben hangzanak az amúgy sokszor ironikus-szarkasztikus szövegek, legyen a téma szerelem vagy közélet vagy világkép vagy egyéb. Szóval a két énekestől függően teljesen más értelmet nyernek a dalok, éppen ezért is van az például, hogy Ferónak is jól állt az Ős-Bikini punkos stílusa. Persze D. Nagy annak idején a Rolls Frakció újhullámait is meg tudta lovagolni, viszont a mostani énjével már nem tudnék összetársítani egy belvárosi üvegházas iskolagyermekes hétköznapi téglás mérgeskígyós szövegeket éneklő csíkosgatyás énekest. :) Jobban áll neki a fekete bőrnadrág és a szintén fekete ujjatlan póló. És a zakó is. És a Mielőtt elmegyek. :)

Közeledik a Fonogram 2009!

2009-01-28T20:12:00.002+01:00

Az idei Fonogram Magyar Zenei Díj gálaestje február 11-én (szerdán) lesz. Érdemes izgulni a Bikiniért, ugyanis az együttes ezennel két kategóriában is jelölve van: az egyik "az év hazai zenei DVD-je", a másik "az év hazai dala". Ebbe az utóbbiba a Mennyország felé c. dal került be, ám eltérően a többi kategóriától, itt nem a szakmai zsűri dönt, hanem a rajongók. Nincs más dolgunk tehát, mint sms-ekkel bombázni a Sláger Rádiót! Hajrá!

Újabb hírek

2009-01-17T23:41:00.003+01:00

Múlt vasárnap az Echo tv Kunszt c. műsorában Barbara és Lojzi volt a vendég, amit tegnap este ismételtek meg szerencsére, mert a vasárnapiról lemaradva így meg tudtam nézni én is. Beszélgettek erről-arról, elsősorban Barbara lemezéről, az odáig vezető útról, Lojzi "őrangyalkodásáról", életről, barátságról, zenéről, és nem utolsósorban a női lélek rejtelmeiről. :) Jó volt látni és reményt, kitartást, példát meríteni az elhangzott szavakból.

Aki nem látta, annak érdemes ellátogatnia az Echo tévé honlapjára, mert ha minden igaz, ott is megtekinthető a videó. Érdemes megnézni ezt a röpke 15 percet.

Ui.: Végre újra van működő Vendégkönyv a Bikini honlapján! Lehet ismét írogatni élményeket, véleményeket, sérelmeket.

In illo tempore 2.

2009-01-06T11:16:00.004+01:00

UDVARHELYI HÍRADÓ, 2002. június 17.
Nem lett ennek jó vége...

Több mint nyolcszáz udvarhelyi és környékbeli fizető nézőnek zenélt pénteken este a magyarországi Bikini együttes a székelyudvarhelyi sportcsarnokban. A háromállomásos székelyföldi turné első koncertjén sajnos a technika beadta a kulcsot: a nagyon jó hangulatban zajló koncert utolsó dalai már nem voltak kiváló minőségben élvezhetők.

Nem csak fiatalok voltak a Bikini péntek esti fellépésén, hiszen jó pár korosabb zenekedvelő is eljött: bennük talán még elevenen él az együttes 1990 októberében tartott két teltházas udvarhelyi koncertje. Persze akkor csak száz lejt kellett fizetni a jegyért, most százezret. Ennyire változott meg ez a világ... Ahogy ez az együttes dalaiból is kitűnik, hiszen "nem úgy van az, mint volt rég, nem az a nap süt rám rég". Az előzenekarként játszó Á la carte nem igazán nyerte el az udvarhelyiek tetszését, volt, aki nevetve jött ki egy sört legurítani, hiszen az akusztikájáról amúgy nem híres sportcsarnok levegőjébe meglehetősen furcsán hasított bele az énekes néhol nagyon hamis hangja. A Bikini viszont kitett magáért: a tőlük megszokott pontossággal, rutinnal, jókedvvel játszották le újabb és régebbi dalaikat. Gallai Péter billentyűs ezúttal hiányzott a csapatból, helyén Makovics Dénes szaxofonos billentyűzött, a színpad hátsó részén pedig egy fiatal zenész, Bördén Szabolcs nyomogatta a szintetizátort. Mihalik Viktor dobos pontosan ütött, mint egy toronyóra, a többiek pedig a régiek: Németh Alajos (Lojzi) basszusgitáron (Nagy Feróval ő hozta létre a nyolcvanas évek elején az ős-Bikinit), Daczi Zsolt gitáron és a frontember D. Nagy Lajos középen. Daczi Zsolt (aki nemrég készített szólólemezt is) most is előadta egyik leghíresebb szerzeményét, az instrumentális Temesvári vasárnapot: a 89-es temesvári események ihlette gitárszóló minden olyan ember fülében ott marad, aki egyszer is hallotta. Természetesen az új lemez, az Álomból ébredve darabjaiból is játszottak, de a jól bevált, többéves slégerek sem maradtak el: Ki visz majd haza, Fagyi, Ha volna még időm, Közeli helyeken, Nehéz a dolga a katonának. Aztán a Nem lesz ennek jó vége című dal mintha jelzett volna valamit a később történtekből: a közönség igen, viszont a technika nem bírta ki a koncertet – a befejezés előtti néhány szám sajnos már nem szólt jó minőségben, az egyik technikus intette is a színpad mellől Lojzinak, hogy be kéne fejezni. Úgy is lett, elénekelték többek között az Adj helyet magad mellett című nagy slágert és be is fejeződött. D. Nagy Lajos pár órával később a Dzsungelben zajló megszokott péntek esti rockbuliban is fellépett, ahol négy-öt Bikini-dal előadásával szintén nagy sikert aratott.

–kz–

Ui.: És nemcsak a korosabb zenekedvelők élvezhették anno '90-ben a teltházas Bikini-koncertet. Milyen régen is volt... Hihetetlen, hogy '90-ben is ugyanúgy lehetett tombolni Lojziék zenéjére, mint most, 2009-ben. És még mindig fiatalon. :D

In illo tempore 1.

2009-01-06T11:11:00.001+01:00

UDVARHELYI HÍRADÓ, 2002. június 7.
Mához egy hét Székelyudvarhelyen koncertezik a Bikini együttes

Háromállomásos székelyföldi turnén vesz részt a Bikini együttes: jövő pénteken városunkban, szombaton és vasárnap Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön koncertezik. Mindhárom alkalommal kétórás élő koncert lesz, amelyen minden fontosabb Bikini-dal el fog hangzani. D. Nagy Lajossal, az együttes énekesével erről, valamint legújabb lemezeikről beszélgettünk telefonon. Az 1982-ben még Nagy Feró és Németh Alajos által alapított csapat gerince 1985-ben forrott ki, amikor megjelent az Ezt nem tudom másképp mondani című albumuk. Ők voltak az első magyarországi együttes, akik 1990 elején Erdélyben turnéztak. 1992-ben felfüggesztették működésüket, de öt év múlva újrakezdték. A jelenlegi felállás: D. Nagy Lajos – ének, Németh Alajos (Lojzi) – basszusgitár, Gallai Péter – billentyű, Daczi Zsolt (Bende) – gitár, Makovics Dénes – szaxofon, Mihalik Viktor – dob, Bördén Szabolcs – billentyű.

– Egy zenésznek ritkán van alkalma arra, hogy ilyen közel kerüljön a történelemhez, ahogy ez nekünk sikerült akkor – emlékezett vissza beszélgetésünk kezdetén D. Nagy Lajos a temesvári koncertekre. – Temesváron három olyan koncertet játszottunk, ami – mondhatom nyugodtan – része volt a történelemnek, és az ott készült felvételeket adtuk ki lemezen Temesvári vasárnap címmel és mentünk körbe Erdélyben. Én úgy érzem, hogy az ember életében ritkán vannak olyan pillanatok, amit mi akkor átéltünk, és mindazért az élményért, amit ott kaptunk, érdemes volt ezt az egészet elkezdeni.

– 1992-ben feloszlott a Bikini, ötéves szünet volt a zenekar életében. Azt az időszakot mivel töltötted?

– Volt egy másik zenekarom, a D. Nagy és a Frakció. Illetve a D. Nagy és barátai. Lemezeket készítettem: 93-ban a Budapest felett címűt, 95-ben szólólemezt Szerémia címmel, 98-ban pedig Az idő foglyait. Zenéltem, koncerteztem, csak nem a Bikinivel.

– A D. Nagy és barátaival voltál nálunk is koncertezni. Mostani előzenekarotok az Á la carte...

– Fiatal zenekar. Úgy ismerkedtünk meg, hogy országszerte nagyon sok fiatal zenekart segítünk, pontosan azért, mert támogatjuk az élő zenét. Azokat, akik nem tátogással próbálnak koncertezni, hanem tényleg élő zenét játszanak. Egyikük az Á la carte, amelyik mivel kelet-magyarországi, úgy éreztem, hogy éppen aktuális, hogy ők jöjjenek Erdélybe velünk. Nagyon jó slágeres rockzenét játszanak, amellyel közel tudnak férkőzni a közönség szívéhez.

– Utolsó előtti lemezetek, a Nem lesz ennek jó vége mintha politikai hangvételű lenne. Mennyire politizál a Bikini?

– Nem hiszem, hogy annyira politikus lenne, nem annak szántam. Abban, hogy "Nem lesz ennek jó vége, közeleg a hó vége", semmi politika nincsen, hiszen arról van szó, hogy hónap végén az emberek benyúlnak a zsebükbe, és nincs benne semmi. Ez nem politika, ez szociográfia, közgazdaságtan, egyszerűen a körülöttünk levő élet. Nem hiszem, hogy valaha is politizáltunk, mindig a körülöttünk levő életről, a máról énekeltünk: arról, hogy ennek köze van a politikához, nem tehetünk... Én soha nem akartam befolyni a politikába, nem is akarok a jövőben sem.

– Márciusban megjelent a legújabb lemezetek, az Álomból ébredve. Milyen zene van ezen az albumon?

– Úgy érzem, hogy amióta a 90-es évek végén újrakezdtük, ez az a lemez, amelyiket mindig is el szerettünk volna készíteni. Pontosan olyan, mint a régi lemezek, a régi Bikini-hangzás, és ugyanakkor mégis annyira modern, hogy nyugodtan mondhatjuk, a huszonegyedik század zenéje. Én büszkén merem mindenki elé tenni ezt a lemezt: nagyon sokat dolgoztunk rajta és úgy érzem, hogy a Bikini most találta meg azt a hangot, amivel a huszonegyedik században zenélni kell.

– Ezt az ún. huszonegyedik századi hangot fogjuk hallani a jövő pénteki koncerten is?

– Így van, abszolút. Ezt fogjátok hallani: az új lemezről is sokat fogunk játszani, de a régi dalok is ott lesznek. Egy olyan műsorral készültünk, ami magába öleli az elmúlt tizennyolc év nagy slágereit.

(Az udvarhelyi Bikini-koncert jövő pénteken, június 14-én 21 órától kezdődik: a jegyek ára elővételben 100.000 lej, a helyszínen 150.000 lej. Kaphatók a Mr. Music zeneüzletekben és a Dalila lemezboltban.)

Katona Zoltán

BIKINIBEN GAZDAG BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT!

2009-01-05T23:11:00.001+01:00

UTCABÁL

Nézzük a fénylő tüzijátékot,
Ropogtatjuk a szotyolát,
Sikoltozunk nagy örömünkben,
Ha kihúznak minket a tombolán.

Nagy a nyüzsgés a kondér körül,
Ahol a fontos dolgok történnek.
Bajban van, aki nem hozott zsákot,
Csak nézi, hogy mindent elvisznek.

Kinn a ligetben szól a zene,
A zsák a foltjával énekel.
Évek óta ugyanaz a banda
Egy régen vége dalba kezd.

Mindannyian használtak lettünk,
Levetett holmik, de sírni kár.
Átver minket a tavaszi zsongás,
Gondolatunk sem a régi már.

Mindegy, most menjünk csak tovább
Az élet napos oldalán.
Jön majd egy újabb délibáb,
És minden évben utcabál.

Kinn a ligetben szól a zene,
A zsák a foltjával énekel.
Évek óta ugyanaz a banda
Egy régen vége dalba kezd.

Mindannyian használtak lettünk,
Levetett holmik, de sírni kár.
Átver minket a tavaszi zsongás,
Gondolatunk sem a régi már.

Mindegy, most menjünk csak tovább
Az élet napos oldalán.
Jön majd egy újabb délibáb,
És minden évben utcabál.
Mindegy, most menjünk csak tovább
Az élet napos oldalán.
Jön majd egy újabb délibáb,
És minden évben utcabál.

Bikini a Myspace-en!

2008-12-25T20:02:00.002+01:00

Már egy jó ideje nem él a Bikini együttes honlapjának Vendégkönyve, valószínűleg több ok miatt, de az egyik ezek közül az újítás szándéka lehetett. És karácsonyra meg is jött a meglepetés, ugyanis mostantól a Myspace oldalán találhatjuk meg kedvenceinket - illetve ott is megtalálhatjuk: http://www.myspace.com/bikinigroup. Ami meg ennél is több, az oldalra felkerült öt sláger, amelyeket ezúttal online is élvezhet bárki, aki ide téved. Külön öröm volt számomra, hogy az egyik ezek közül a Kedves dal, amely egyik nagy kedvencem, főleg a többi "bikinisebb" daltól való stílusbeli elütésétől, de amúgy is nagyon jó. A másik a Múlhat az idő, ami a Nem lesz ennek jó vége c. lemezük hallgatása közben rögtön elnyerte annak idején a tetszésemet. És az Annyi mindent elhittem... Talán Lojzi még emlékszik rá, miért szeretem én ezt a dalt annyira. De amúgy ez is minden személyes kötődéstől függetlenül szívhez szóló. Az Angyali üdvözletet már nem is kell említenem, az nekem azóta is az új "himnuszom", még az Őrzöm a lángot album megjelenése után is. Jó volt hallani Kolozsváron is, annak ellenére, hogy úgymond hivatalosan az idei koncertprogramban nem szerepel.
Örülök, hogy Barbara és Peta után most már a Bikini is itt van. Várom, merre fog alakulni ez a fajta kommunikációs megoldás.

Boldog Karácsonyt!

2008-12-24T09:52:00.002+01:00

Alkoholba fojtom bánatom - Nem is a Szamosba!

2008-12-15T08:19:00.003+01:00

Jaj Istenem! Azt hiszem, nagy bajba kerültem.
Sok mindent írtam már a Bikini-koncertekről, általában olyasmiket, hogy bár nem egyformák, főleg a közönség összetételét tekintve, azért mindegyikben van valami, ami miatt érdemes ott lenni. Mert mindegy, hogy jubileumi koncertet tartanak egy hatalmas budapesti rendezvényközpontban vagy épp juhászfesztiválra hivatalosak Turkevére, esetleg a szentgyörgyi városnapok keretén belül lépnek fel, mindig ugyanolyan minőségre számíthatunk a Fiúktól: komoly odaadásra, a technikai bakik nem tűrésére, magas fokú beleélésre, sok-sok mosolyra és a közönség felé irányuló szeretetre, tiszteletre. Szóval ebből a szempontból nincs is olyan nagy különbség, helyszín ide vagy oda. Mégis volt egypár koncert, amelyek nekem egy kicsit jobban tetszettek, bár ez hangulatfüggő is. Na meg persze rengeteget számít az is, hogy épp kivel vagyok. És milyen a tömeg. És volt olyan is, amelyikről egyenesen azt állítottam, hogy az volt számomra a csúcs, például a 2006-os vásárhelyi félszigetes performansz. Hát ezért vagyok most bajban.
2008. december 12-én ugyanis a kolozsvári sportcsarnokban tartott KMDSZ-buli keretén belül az est fénypontjaként színpadra lépő Bikini együttes olyan csodás világot varázsolt körénk, amilyet még nem tapasztaltam Bikini-koncerten. Pedig, mondom, Gyergyótól Budapestig megfordultam már pár helyen, még Udvarhelyen is voltam anno 2002, sőt 1990-ben is (vagy '91-ben?). És mégis... Azelőtt való hétvégén még Pesten voltam, ahol felléptek a városligeti Vajdahunyad várában, de oda nem sok kedvem lett volna elmenni. Még előtte már tudtam a kolozsvári koncertről, de valahogy úgy voltam vele, hogy biztosan megint elkerüljük egymást, mint a tavaly. Aztán kezdett izmosodni elmémben a gondolat: ha még nem is tudok hazamenni, miért is ne ruccanhatnék el Kolozsvárra egy "kitörés" erejéig? Majd legfeljebb visszajövök, ha úgy van. És végül eldöntöttük: ott leszünk! A Városliget csak pár kilométer, Kolozsvár kb. 400, Gabinak 220, de sebaj! :)
Nem tudom, miért éreztem úgy, hogy muszáj ott lennünk. És talán azt is, hogy ennyire jól fog esni. Vajon azért, mert Kolozsvár? - ahol mindössze második alkalommal léptek fel, mióta létezik a Bikini. Vagy azért, mert ennyi sugárzó arcot és szívből éneklő embert rég vagy talán soha nem láttam? Mondtam is Lojzinak utána, hogy az erdélyi koncerteket jobban szeretem, és egyetértett velem. Vagy azért, mert rég nem voltunk koncerten, és már hiányzott? De mihez képest rég...? Vagy talán azért, mert Gabival voltam? Igen. Bizonyára mindegyik. Kiteljesedett a lelkem, feltöltődtem energiával, boldog voltam, hogy mások boldogok körülöttem, hogy örömet okozhattam Lojzinak olyasmivel, amiről azt gondoltam, apróság (de tény, hogy szívből jött), hogy örömet okozhattak ők nekünk.
Teljesen úgy voltam, mint ahogy D. Nagy is megfogalmazta koncert közben: akkor este Kolozsvár volt számomra/számunkra a világ közepe.
És még mindig tart belőle. :)
Hát ezért szeretem a Bikinit.

Ui.: Majd egyszer talán Timi elárulja, hogy miközben Bikini-póló van rajta és az MP3 lejátszójában is a dalok több mint fele Bikini, ráadásul most épp kolozsvári egyetemista, miért nem akart mégsem jönni koncertre...

I am who I am

2008-12-03T18:17:00.004+01:00

Amikor először hallottam Petrók Barbaráról, természetesen nem ismertem, hisz nem volt, honnan. Aztán megnéztem a honlapját, és kicsit meglepett, hogy annak idején R-Go gida volt, nem is nagyon értem, miért. Talán nem tudtam az arcával, a vele készített interjúból kiolvasható gondolatvilágával társítani a "gidaságot"? Lehet. Olvasgattam a beírásokat is, rengeteg gratuláció, jóbarátok mindenhonnan, biztató szavak, majd belehallgattam a dalokba, de sajnos nem a teljes terjedelmükben vannak fenn a honlapon, hanem csak egy kis részlet belőlük, viszont így is megmaradt egy-két sor bennem, például hogy a katonák esőben sírnak, mert úgy nem látja senki sem, vagy hogy egy shakerbe rázva meginnád-e magad éhgyomorra...
A hír Barbaráról a Bikini honlapján keresztül ért el, ugyanis Lojzi és Peta is közreműködött a Vagyok, aki vagyok (I am who I am) címet viselő lemezen, a basszusgitár Lojzi "kezeműve", a gitár pedig Petáé, sőt a produceri munkákat is Lojzi vállalta fel. Barbara szerint nélküle az album sem jöhetett volna létre, hiszen ő volt az, akinek meg merte mutatni a dalait, és ő volt az, aki rögtön mellé állt, és biztatta, hogy váltsa valóra álmát. Azt hiszem, ha belegondolok, erre érdemesebb embert nem is találhatott volna a mai zenei világban.
Maga a honlap is nagyon igényes, szép és nőies, akárcsak Barbara és a dalai.

A múlt héten hazafelé menet egyszer csak ismerős dallamot hallok meg a kolozsvári Paprika Rádióban, majd egy női hang kezd énekelni: "Vártam, úgy vágytam, hogy a boldogságot megtaláljam". Belém hasított az érzés, hogy valahol már hallottam ezt a dalt. És akkor a rádió kijelzőjén megpillantom a szerző nevét és a dal címét: Barbara - Szabadon. Végre meg tudtam hallgatni a teljes dalt. Azóta is azt dúdolgatom, hogy repülj, repülj szabadon...
Mostanra már felfedeztem, hogy az interneten is elérhető néhány dal, és folyton ezeket hallgatnám. Annyira mélyről jövő és tiszta érzések kavarognak bennem olyankor, hogy szinte hihetetlen. Érzem, ahogy szétárad bennem a boldogság. Milyen jó is, hogy hazajöttél hozzánk, Barbara!
Jövő héten meg is veszem a lemezt. :)

Apák és vének

2008-11-10T12:03:00.004+01:00

Az igaz, hogy annak idején, amikor még kicsi voltam és tudatlan(abb), rengeteg olyan eset volt, hogy egy dal hallgatásakor nem figyeltem annyira a sorok értelmére, és így amit elsőre belehallottam a szövegbe, az ragadt meg az emlékeimben, és úgy énekeltem - ügyet sem vetve arra, hogy esetleg így semmi értelme az egész strófának. Sokszor vitatkoztunk is a nővéremmel, mert volt, amikor ő mást hallott és én megint mást. Olyankor százszor visszatekertük a kazettát, és próbáltuk meggyőzni egymást a saját igazunkról. Persze olyankor ez a sok-sok visszahallgatás mit sem változtatott az álláspontunkon, csak még jobban megerősítette az elvárásunkat. "Top-down effect", ha úgy tetszik. :)
Aztán jóval később, amikor már jobb minőségű hangfelvételekhez és lejátszókhoz lehetett jutni, lassan kezdett fény derülni az igazságra. Újabb és újabb értelmet nyertek a dalok, miután sikerült helyükre illeszteni, mint egy puzzle-nél, az elkallódott hangokat, sorokat. Volt egypár ilyen, de a legérdekesebbnek két példa látszik, mindjárt kiderül, miért.
Például végre megtudhattuk, hogy a kávéval kezemben állok szótlanul, ferde vigyázban, mint fizetés napon ... sor pontozott helyére nem az apám illik, hanem a fák. Vagy a kígyókként csúszó érvekkel vigyáznak jó hírnevükre ... sorban a pontozott részeket az évek tölti ki, nem a vének. És ehhez hasonló gyerekkori (látszólagos?) naiv félrehallásokat korrigálhattunk végre.
Mindez azonban csak akkor lenne ilyen formában lezárható, ha tényleg így is lenne. Ha valóban félrehallásnak nevezhetjük ezeket a bakikat. Mert egyszer csak azt olvasom valahol (talán egyik Bikini-könyvben, talán interjúban, már nem emlékszem), hogy ott eredetileg valóban apám és vének lett volna, viszont a cenzúra miatt kénytelenek voltak kicsit átalakítani a szöveget, bár ezzel valamelyest el is veszett az eredeti értelem.
Most már csak az a kérdés, hogy a javított verzióba én valami csoda folytán az eredeti szavakat hallottam bele vagy megjelent ezeknek a daloknak egy olyan verziója is, amely eleve az első variánst tartalmazta? Mindenesetre nem találok a gyűjteményemben az utóbbit alátámasztó verziót...

Ui.: És mire befejeztem ezt a bejegyzést, a Sláger Rádión felcsendült az Ezt nem tudom másképp mondani... :)

Ha október, akkor Josefina

2008-10-21T15:32:00.004+02:00

Szombat. Josefina. Bikini. Koncert.

Csütörtök délután. Helyfoglalás telefonon. Négy fő. Jegyváltás helyszínen.
Péntek este van. Mennénk már bulizni. Vajon Peta játszik-e? Még egyet alszunk.
Délelőtt jöttek a szülők. Délután nagyival állatkertbe mentünk. Estefelé pizzáztunk is egyet. Nagyi otthon maradt nélkülünk. Mi négyen nekivágtunk végre!

Túl hamar odaértünk a rockfészerhez. Még félórát álltunk a hidegben. Aztán bent vagy két órát. Majdnem elaludtunk nővéremmel a füstben. Söröztünk, hogy teljen az idő. Aztán fél 11 körül elkezdődött.
És rögtön kiment az álom a szemekből, megbocsátottuk nekik a várakoztatást, mert amúgy is tudni kell, hogy ha késnek, sétáló galamb mosolya arcomon, arcunkon, és hirtelen elfelejtünk mindent, mert elszabadul a pokol, ahogy a húrok közé csapnak, félszegen-részegen, és mi csak ülünk és nézzük, hogyan kavarnak a zajos kocsmából és a sörfelhőkből jókedvet, mámort, zuhanást, hogy a végén már tényleg mindenki úgy táncoljon, ahogy énekelnek, és nézem, hogy minden mozdulat ismerős, minden mosoly, minden hang, ismerős, de nem megszokott, nem unalmas, hanem belénk ivódott, bennünk élő, mozdulatainkban rejtőző, s mintha nem hinnénk a szemünknek, szünet után oda megyünk a színpad elé, hogy győződjünk meg róla, valóban az van-e, amit gondolunk, és tényleg az van, bár kicsit talán mégis megszokott, de azért az van, és szeretjük, és most már nekünk is szólnak a pillantások onnan a színpadról, s az sem baj, hogy nem olyan tökéletes minden, mint szokott lenni máskor máshol, mert Dénest elcsábítja egy üdvözlő kéz, és Lojzi kell szóljon, hogy már játszania kellett volna, de ez még belefér, hiszen az ilyen kis letérők közelebb hozzák őket, és az is kiderül, hogy azért mindennek ellenére véresen komolyan veszik ezt a fellépést is, és vicc is kerül bele a konyhaszekrény felborulását imitáló billentyűjátékkal á la Viasz, amelyet Lajos kívánságára mutat be nekünk, miután Lojzi rátenyerel a szintire, és Peta is bekapcsolódik a gitárjával, kedvesen mosolyog, majd ordít, hogy "üsd meg!", mert nincs mikrofonja, de mi besegítünk, és csak tombolunk, ordítunk, mint egy könyvből kitört szóáradat, amely unja az utolsó pontot, a hátsó borítót, de leginkább a fojtogató szabályos tördelést.

Boldog születésnapot!

2008-10-20T12:29:00.000+02:00

Hamarosan itt van október 23-a. Előtte viszont létezik még egy jeles nap, egy jeles esemény, amely szintén nagyon fontos a magyar történelemben, elsősorban a rock történetében. Egy esemény, amely nélkül ma nem lenne Bikini.
1956. október 20-án született ugyanis Németh Alajos, alias Lojzi. Sejtelmes véletlen, szabadságvágy és igazságkeresés akkor is, most is.
Isten éltessen, drága Lojzi!

Hát ezek kicsit sem pihennek? :)

2008-10-03T14:26:00.002+02:00

Nem elég, hogy Lukács Peta, a Bikini együttes gitárosa még a European Mantra zenekarnak is oszlopos tagja, az idén egy újabb formációt hozott létre Kaltenecker Zsolttal és Borlai Gergővel együtt: a K.L.B. Triót. És az sem elég, hogy a Bikini fellépései egymást érték a nyári turné ideje alatt, sőt még ősszel is javában folyik a koncertezés, Peta a K.L.B. Trióval közben Csehországot és Szlovákiát is körbejárja, s mindemellett még arra is van ideje, hogy A kertész kutyája c. vígjátékhoz zenét szerezzen.
Szóval Peta októbere valahogy így néz ki: 7 fellépés a K.L.B. Trióval a Cseh Köztársaságban és Szlovákiában, legalább 3 koncert a Bikinivel (időközben a hiányát Tornóczky Feri, a P-mobil és a Németh Gábor Project gitárosa igyekszik pótolni), két előadás a Vígszínházban... Nem semmi. :)
És habár a Bikini nyári turnéja a Zöld Pardonban lezárult, és a koncertek is ritkultak, még mindig akad, amiből válogatni, hiszen az októberi hónapban is több koncertet adtak/adnak a legkülönbözőbb helyeken, egyetemi napoktól a Josefina és Wigwam klubokon keresztül egészen a marosvásárhelyi GaGa Rádió szülinapi bulijáig!

Aki pedig kíváncsi, hogy milyen hangulat is uralkodott a legutóbbi ZP-n, az "KK" jóvoltából itt belekóstolhat: http://video.zp.hu/bikini

Hajrá, Bikini!

szülinap

2008-09-29T16:49:00.003+02:00

D. Nagy Lajos 1950. szeptember 29-én született.
Boldog születésnapot, Lajos! :)

És harmadszor is Bikini a ZP-ben!

2008-09-09T00:24:00.003+02:00

"Annyi autogramot osztott, amennyibe idejéből és erejéből tellett. Pózolt az amatőr fotókhoz, elbeszélgetett a koncertjeiről, az albumairól, a terveiről, a vágyairól, s közben mindvégig az aktuális kérdezőre nézett. Tökéletesen sikerült kifejezésre juttatnia, hogy tudatában van, milyen felelősséget vállalt, és ezzel is rajongók százait állította maga mellé. Ugyanezt eredményezte az is, hogy a koncerteken megszólította a tömeget: vagy tréfás szónoklatot intézett az emberekhez, vagy zenetanárrá változva közös éneklésre buzdította hatalmas "osztályát". [...]
[M]egtanulta, hogyan szúrjon ki egyetlen arcot a tömegből anélkül, hogy a többiről megfeledkezne. Nem kis teljesítmény."
Írja Christopher Sandford. Nem, nem a Bikiniről, hanem Stingről nemrég kiadott könyvében. De aki ott volt a Zöld Pardonban ma, 2008. szeptember 8-án, az nyugodtan elmondhatná ezt D. Nagyról, Lojziról, Petáról... Csak az egyes számot kell többes számmá változtatni az idézett szövegben. Hihetetlen kedvet tudnak teremteni. A magasban többezer kéz, másnap többszáz rekedt hang... Pedig csak mosolyognak. Rád néznek. Melléd állnak egy kép kedvéért. Elbeszélgetnek veled bármiről. És úgy érzed, fontos vagy nekik. Nem a "közönség" a fontos, hanem TE. Még a leghátsó sorokban is buliztak, pedig általában a színpadtól hátrafelé indulva kb. a tömeg feléig tart az igazán jókedv. De mivel a pogósoktól meg szerettem volna szabadulni, egy idő után hátramenekültem leghátulra, és ott is mindenki énekelt, mindenki a színpad felé fordult, mindenki tapsolt. Onnan minden jobban látszott. Felemelő érzés volt.
"Részegen ki visz majd haza?" - Mire egy srác mögöttem: "Hát a BKV!"

Őrültség 1986-ból

2008-09-03T12:25:00.002+02:00

D. Nagy Lajos nemcsak a Bikini feloszlása után kezdett "magánkirándulásba" olyan albumokkal, mint a Monokini és A szabadság rabszolgái, hanem már előtte is. 1986-ban megjelent ugyanis egy Pataky Attila - D. Nagy Lajos kislemez, amelyen két dalt ad elő az énekesduett: a Gyere őrült és a Veled vagyok címűeket. Az Edda énekese akkoriban még biztos nem álmodott (rémálmaiban sem) akkora Bikini-sikerről, amekkora ez után az év után köszöntött a zenekarra és Magyarországra. Akkor ugyanis még vígan játszotta az őrültet D. Naggyal együtt, Hirlemann Berci is még az Edda dobosaként, Csillag Endre pedig az Edda szólógitárosaként mutatkozott. Ki hitte volna, hogy egy évre rá a dobos átpártol a Bikinihez, 2004-ben pedig Csukát szintén a Bikiniben látjuk viszont. Az az igazság, hogy Patakyról mostanában nem sok jó hír kering, annak idején sem volt az a nagyon szerény előadó, de szó mi szó, nem mindennapi a hangja, és a szövegírói tehetsége is kiviláglik az Edda-számokból. D. Nagyhoz például a Gyere őrült nem nagyon passzol, sem szövegileg, sem zeneileg. Inkább a poposabb rock áll hozzá közelebb, ennél a keményebb fajtánál már elcsuklik a hangja. A Veled vagyok azonban egész jó a két énekes előadásában.
És íme, mennyire őrültek voltak:

Bikini-koncert 1999-ből az M2 jóvoltából

2008-09-01T16:56:00.003+02:00

A hétvégén az M2-n Bikini-koncertet adtak: 1999. május 22, Budai Parkszínpad.
Nagy élmény volt újra látni a régi felállást, Gallai Pétert, Bendegúzt... Ugyanakkor meglepő volt, hogy mennyire másabb megjelenése, hangzása volt az akkori Bikininek. Pedig "csak" 9 év telt el azóta. Mondjuk a visszatérésük utáni pillanatok prototípusa lehet ez a koncert, a picit-bizonytalanság, a hogyan-tovább, a jól-döntöttünk-e érzések kavarognak benne, így teljesen talál a balladisztikus előadás az akkori hangulattal - gondolom én. Olyan dalok hangzottak el inkább, amelyek nem annyira bulizósak, inkább líraibbak, például a Ne ébressz fel, a Repülök, A világ végén, az Itthon vagyok, az Úgy hiányzik pár dolog, de még a Mielőtt elmegyek is sokkal lassítottabb verzióban szólalt meg. Persze mindez betudható a helyszín "imidzsének" is, ugyanis látszott, hogy ez egy amolyan "ülő koncert"(bár az idő teltével egyre többen kezdtek talpra állni és szökdösni). Az elején D. Nagy például öltönyben kezdte, akárcsak a 2007-es jubileumi koncerten, majd természetesen átvedlett a szokásos bőrnadrág-ujjatlan feket póló "egyenruhába". De a többiek is feketén, elegánsan, nyakkendősen, elszántsággal a szemükben zenéltek. Lojzi arcáról valahogy hiányzott a mai csintalan mosoly, ami azt jelezné, hogy örül ennek az estének. A legviccesebb az volt, amikor Lajos egy adott ponton feltett egy baseball-sapkát. :) Aztán rájöttem, miért: hogy legyen, amit a végén megemeljen a közönség előtt. Szép gesztus volt.
Sikerült is letöltenem az M2 videótárából az egész anyagot, sajnos egyetlen másodperccel el volt csúszva a hang a képhez képest, ami elég zavaró volt, de kis türelemmel sikerült megbuverálnom, hogy jó legyen. :)
Mindenesetre '99 óta legalább 10 évet fiatalodott a zenekar. Zenében, megjelenésben, hangulatban egyaránt. A mai koncertek hangulata semmihez sem fogható. Csak Daczi Zsolt hiányzik... De szerencsére van Peta. :) Nem helyette, inkább mellette. Biztos vagyok benne, hogy Bendegúznak is tetszik ott fönn...

De melyiket???

2008-08-26T10:07:00.004+02:00

A jövőre várható új Best of Bikini lemez dupla album lesz, ami azt jelenti, hogy kb. 20 dalt fog tartalmazni. Ezen felbuzdulva gyorsan összeválogattam azokat a Bikini-számokat, amelyeket szívesen meghallgatnék új köntösben, persze figyelve azért a mennyiségre. Nehéz volt a válogatás, főleg hogy amint meglettem vele, gyorsan összeszámoltam, és nem tudom, hogy, de valahogy 44 jött ki összegnek... Így nagy gondolkodások közepette muszáj volt több, mint felét kidobálnom, de még ez sem nagyon ment. Ha ugyanis csak azokat vesszük, amelyek "kötelezően" rajta kell legyenek a lemezen, már 19-nél tartunk. Mert a következők közül melyik dalokat is hagyhatnánk ki?
Ahogy ti zenéltek
Mielőtt elmegyek
Mondd el
Lóhere
Adj helyet...
Legyek jó
Közeli helyeken
A férfi megy, a nő marad
Ki visz haza
Fagyi
Már semmit nem érzek
Könnycsepp a mennyből
Nem lesz ennek jó vége
Álomból ébredve
Angyali üdvözlet
Félnóta
A mennyország felé
Minden úgy történt
Magányos nap

Nem beszélve arról, hogy én például szívesen látnám viszont a Temesvári vasárnapot, a Vidám a helyzetet, a Kedves dalt, az Annyi mindent elhittem-et, az Álomból ébredve albumról pedig még valamelyiket, mondjuk a Rá se ránts vagy a Tavasz címűt. Esetleg össze lehetne vetni az eddigi bestofokkal a születendő lemezt, és akkor még ki lehetne hagyni a fentiekből például a Fagyit, a Legyek jó-t, a Ki visz hazá-t vagy a Már semmit nem érzek-et, a Mondd el-t... De hogy nézne az ki? Bár ha optimistán nézzük a dolgokat, hátha nemcsak 20, hanem mondjuk 28 dal is helyet kaphatna, és akkor minden felférne, ami szem-szájnak ingere. :)
Kíváncsi vagyok, Lojziék hogy döntenek. Mindenesetre nem lesz könnyű...

Augusztus 20.

2008-08-20T10:25:00.001+02:00

Adj helyet magad mellett,
az ablakhoz én is odaférjek,
meztelen válladhoz érjen a vállam,
engedd, hogy megkívánjam.
Engedd, hogy érezzem,
hogy szabadabban lélegzem.
És ha éhes vagyok és fáradt,
magamfajta többet mit kívánhat...

Mint a félelem a színpadon,
ülök a közelben egy padon,
úgy parancsolok magamnak,
még maradjak, megmaradjak.
Mint kínomban a színpadon,
fejem a lábam közt ülök a nyakamon.
Homokkal teli a szám,
szép vagyok, mosolygok rám.

Vendégkönyvi csetepaté

2008-08-14T12:31:00.004+02:00

A Bikini honlapjának Vendégkönyvéből nem egyszer az derülhet ki egy véletlenül odatévedő jámbor olvasó számára, hogy a zenekar tagjai amolyan haveri viszonyban vannak a rajongókkal, hiszen egyes kedves hozzászólók sokszor olyan hangnemet ütnek meg, amilyenhez minimum egy füstös kocsmai, sörszagú káromkodós helyszínt tudnánk csak társítani, ahol az esténként összeverődő férfitársaság tagjai egymást baszogatják, inkább ironikus, mint vicces megjegyzésekkel. Persze Lojziék nem egyszer leülnek sörözni a rajongókkal, jobban szeretnek hétköznapi embereknek látszani, mint csillogni-villogni a Bikini zászlaja alatt, csak hát sajnos ezt a közvetlenséget sokan félreértik, és azt hiszik, akkor már minden meg van engedve szerény személyüknek. Néha úgy tűnik, még abba is bele akarnak szólni egyesek, hogy mikor hol legyen koncert, és mennyit késsen vagy ne késsen, milyen dalokat játsszanak, netán milyen legyen az új album.
A legutóbbi háborgó hangnemű beírások nagyrészt a Koncertprogramban feltüntetett, pontosabban fel nem tüntetett aktuális koncertekre vonatkoztak. Miért nem jelennek meg a következő hónapi koncertek? Miért csak a külföldiek vannak kiírva? Miért maradt el ez meg az meg amaz a koncert, legalább szólhattak volna stb. Miért, miért, miért... Nyilván egyrészt igazuk van a kedves zsörtölődőknek, ami a koncertek megjelenítését illeti, hiszen az a legegyszerűbb és legkényelmesebb, hogyha minden kéznél van, csupán egy kattintásra, nem kell fáradoznunk az utánajárással, keresgéléssel. Ha meg nincsen minden a helyén, akkor még mindig egyszerűbb felháborodni és szitkozódni, mint egy kicsit gondolkozni és más megoldást találni a problémánkra. Az elmaradt bulikat illetően pedig szintén igazuk lenne az érintetteknek, hogyha tényleg nem írta volna be a Bikini nagy öklömnyi betűkkel, hogy pl. az egri és a tihanyi fellépés elmarad. És nem azért, mert nem adtak el elég jegyet, vagy hogy unt elmenni a zenekar oda, hanem mert a szervezők lefújták. Nem kizárólag a Bikini szervezi a saját fellépéseinek helyszíneit és időpontját - ők odamennek, ahová hívják, és azt a bulit játszodják le, amelyiket jóváhagyják nekik. Az pedig, hogy háromnegyed órát késtek, nem hittem volna, hogy valakinek gondot okoz... Én például nagyon kevés olyan koncerten voltam, ami percre pontosan kezdődött. A legutóbbin kb. másfél órás csúszás volt, de eszünkbe nem jutott volna emiatt felháborodni, főleg, hogy nem mindig az együttesen múlik. De pl. próbálja ki bárki, hogy ilyen sűrű program mellett, ahol a fellépések nagy része minimum 100 km-re van a lakhelyektől, mindig sikerül-e hat embernek percre pontosan elkészülnie és eljutnia az adott helyszínre. Szerintem még Budapesten belül sem tudnák a legtöbben ezt megcsinálni...
Én valahogy még mindig úgy vagyok ezzel az egésszel, hogy nagyobbra becsülöm a munkájukat és az erőfeszítéseiket, mintsem hogy a néha be-becsúszó hibákat helyezzem nagyító alá. Nem azért, mert azt hiszem, minden jó, amit Lojzi csinál. Tudom, hogy ő is ember. Viszont ki vagyok én, hogy beleszóljak a munkájába, kérdőre vonjam bizonyos dolgok miatt, megrójam a hibákért? Az én bajom, ha el akarok jutni egy koncertre, akkor legalább vegyem a fáradságot, és járjak utána a részleteknek, ne várjam, hogy minden készen kerüljön a kezembe. Ami az ő feladatuk ebben a közös buliban, azt ők tökéletesen teljesítik. Nehogymár külön kiszállítsanak mindenkit a helyszínre. Ha meg elmarad egy-két koncert, akkor lesz következő, egy évben van vagy 150 is. Nem is tudom, vajon miért nem árasztották el az erdélyi rajongók a Vendégkönyvet csúnyázásokkal, amiért a múltkor lefújták a vásárhelyi bulit... Pedig errefelé az idén csak kb. 3 koncertet sikerült adnia a Bikininek.
Végül ami a hiányos koncerprogram okát illeti, legyen elég annyi, hogy van valami oka. Ha technikai, ha szervezői, ha magánéleti, de mindenképpen olyan, ami nem elhanyagolható. Minek fölösleges beírásokkal terhelni kedvenceinket? Ők is jobban örülnének, sőt meg is köszönnék, hogyha minden aprósággal nem zaklatnánk őket. Meg is teszik, mert például:

4995) IP rögzítve Mozilla/5.0 (Windows; U; Windows NT 5.1; hu; rv:1.9.0.1) Gecko/2008070
B. Ildikó
benczeildiko@gmail.com
Hely:
Bp./Sz.udvarhely
Kedd, 22. Július 2008 11:00 IP: 92.84.14.81 Megjegyés írása E-mail küldés

Szerintem hogyha az ember kicsit körülnéz, megtalálja a Bikini-koncerteket, nem kell ahhoz kárhoztatni a honlapot meg senki mást. Van Petának is honlapja, vagy ha beírjátok a google-ba például, hogy "Herend Bikini", rögtön kidobja a megfelelő infókat: Tószínpad, július 27 (vasárnap), 20.30.
Nem olyan bonyolult.
Üdv,
Ildikó

4996) IP rögzítve Mozilla/4.0 (compatible; MSIE 7.0; Windows NT 5.1; FunWebProducts; MyI
Lojzi
lojzi@t-online.hu
Hely:
BP.
Kedd, 22. Július 2008 11:03 Host: dsl51B6416B.pool.t-online.hu Megjegyés írása E-mail küldés

Kedves Ildikó!

Mint már oly sokszor, most is köszönöm.

Lojzi.

És hogy hatásos volt, az meglátszik a rákövetkező - egyetértő vagy élcelődő - beírásokból is. Pedig nem valami nagy titkot árultam el, feltételezem, hogy többen is így jártak el addig is. És szerencsére még sokan látják úgy a dolgokat, ahogy én. Reméljük, nem az van, hogy "úgysem érti meg senki"...

EMI tábor, 2008. augusztus 10.

2008-08-12T15:49:00.004+02:00

Már lassan délibábos emlékké alakult bennem a Félsziget koncertmámora, ahol sok ismert és ismeretlen együttes zenéjét hallgattuk végig esőben, sárban, hidegben, de azért jókedvűen, bár be kell vallanom, hogy közbe-közbe volt egy-két olyan pillanatom, amikor épp az aktuális koncert kellős közepén csendben mormogtam magamnak csak úgy befelé: de bezzeg a Bikini... Pedig jó volt a Kispál és a Borz is, Demjén Rózsi is, nem beszélve a Kistehénről, akiktől már csomó számot meg is szereztem, annyira kedvesek, aranyosak, bocisak. :) De mindennek ellenére mégis hiányzott a hab a tortán, nekem legalábbis. Mert például a Morcheebát én az Istennek sem tudtam csúcspontnak érezni, majdnem elaludtam közben, pedig szívesen buliztunk volna a hidegben vérkeringésünket beindítandó. Ráadásul vissza sem jöttek valami ráadást eljátszani a visszatapsolásra - mondjam azt: szerencsére. Lehet, hogy Angliában ez nem szokás...
De azért nyugtatgattam magam, hogy ami késik, nem múlik, lesz majd augusztus 10, és lesz egy másik tábor is, ahová legalább nem félnek meghívni Magyarország talán mára már a legjobbnak kikiáltott rock zenekarát. Ha a Félsziget már ettől is fél.
Közben hazafelé tartva hosszú kirándulásunkból értesültünk róla, hogy a rossz idő miatt a Bikini pénteki tihanyi koncertjét lefújták, utána megtudtam, hogy a szombati egri is elmarad, úgyhogy szorítottam magamban, nehogy a gyergyószentmiklósi is elmaradjon, főleg hogy 750 kilométert kell utazniuk a Fiúknak. De szerencsére inkább a rákövetkező hétfői szigetes fellépésüket mondták le, mert képtelenség lett volna visszaérniük Budapestre a nagy távolság miatt. És talán sok kedvük sem volt az egészhez, tekintve, hogy az eddigi években még csak eszükbe sem jutottak a szervezőknek. Úgyhogy eljött a várva várt nap!
Este 9-re értünk oda az EMI táborba, úgyhogy még kellett várnunk vagy másfél órát a kezdésre, főleg hogy akkor még csak a NemEZ nevű együttes melankolikus fellépése zajlott, utána még fel kellett szerelni hiperszuper sebességgel a tartozékokat, kellett hangolni, szóval bikinisíteni kellett a színpadot. De amint meglett, rögtön bele is csaptak a közepébe. Picit fáradtak voltak, az elején ez meg is látszott rajtuk, de a közönség nem hagyta őket, így a Bikini sem hagyott minket. Sőt! Egyre nagyobb lett a kedv, egyre forróbb a hangulat, még a vészjósló fekete felhők is visszahúzódozni látszottak, úgyhogy végre nem sárban, esőben kellett végigbulizni ezt a koncertet. Csak szegény Dénesnek lett közben valami a hangosításával, a szaxofon nem hallatszott egyáltalán a Közeli helyeken alatt, később valahogy visszacsalogatták a hangját, de mindezt hál'Istennek elnyomta Peta szokásos, hátborzongatóan tökéletes szólója, amit csak úgy szájtátva bámultak az emberek - és most nem túlzok egy kicsit sem. Óriási tapsot is kapott a végén. Közben Lojzi is meglátott, Peta is mintha megismert volna, talán D. Nagy is, bár ebben nem vagyok biztos. Tény, hogy elég sokat nézett a koncert alatt, lehet, hogy rendkívüli arcmemóriája van, mert már pár koncerten láthatott, és mondjuk most meglepődött, hogy itt is ott vagyunk. :) Az Adj helyet... előtti szöveg közben megtelt könnyel a szeme, annyira beleélte magát a határon túli magyar hangulatba. De ezt mindig is tudtuk Lajosról, hogy szeret bennünket, és utálja a történelmet. Aztán a tömeg "székelyek!" skandálása fordította kicsit viccesre az események menetét, de azért beleillett az EMI-s képbe. Amúgy is ritka az ilyesmi, főleg Magyarországon, úgyhogy már ettől is egy eléggé rendhagyó Bikini-koncertnek lehettünk tanúi.
Egy szó mint száz, ismét nagyon jól éreztük magunkat! Köszönjük!
Hazafelé még a csillagok is táncoltak.

Ui.: Sajnálhatják a nagy szigetes, félszigetes mindentudók, hogy ezt mégsem tudják...

Szavak '85-ből

2008-07-17T16:17:00.002+02:00

Van a Bikini '87-ben megjelent Mondd el című albumán egy dal, Szavakat kiáltok a címe. "Régi dresszben új életem, /magamban hordom ígéretem. / Összefont karom már nem beszél, / hangom feloldja az őszi szél. // Sírdogáló buta remények, / papírsárkányként kikötve élnek. / Túl korán volt, de felrepültek, / hátukat tartották lépcsőnek. // (Refr.) ÓóÓóóóóó, Szavakat kiáltok, amiket kívántok. // Rátapostam minden mesére, / reggelre, délre, estére. / Megroppannak alattam a szavak, / mást értek és mást mondanak.// (Refr.) ÓóÓóóóóó, Szavakat kiáltok, amiket kívántok."

Nos, a múltkorjában egy anonymus megadott egy linket a Bikini honlapján, ahová feltöltött pár érdekességet, többek között ennek a dalnak a '85-ös verzióját, ráadásul koncertfelvétel formájában. Íme, mi volt az eredeti szöveg:

Szavak
Mostanában olyan furcsán néznek rám a halak az akváriumból, és... és híznak a dögök.
A szeretőmmel együtt, akinek én voltam az első, viszafogott lélegzettel alámerülök, és csendben hallgatom, ahogy nő a hajam, míg a legyek ordítanak az ablakban.
Meztelen kéményseprő kopogtat. [Itt van még egy mondat, de nem értem, mit mond D. Nagy...]
Péntekenként jelentéktelen lottószámok mögé bújik Amerika. "Partizánok! Kézzel írott jókívánságaink megérkeztek!" - mondja. Negyven évvel a háború után...?

Reggelente, míg ébredek,
az ajtóhoz megyek, szólni nem merek.
Félek, hogy válaszol
a meztelen kéményseprő...

Az ablakból az utcára nézek.
Gyermekkori képeket idézek.
Tüzet adtam egy furcsa nőnek,
Nem tudtam, mögöttem minek örülnek.

Semmi nem új, már semmi nem drága,
nem születnek hősök, bátor minden gyáva. (2x)

Hajnalban egyedül az utcán
látom a falon egy hatalmas táblán,
hogy a felirat mögül kilőtték a hőst.
Én nem látok ismerőst!

Semmi nem új, már semmi nem drága,
nem születnek hősök, bátor minden gyáva. (sokx)

Mostanában lefekvés előtt olyan furcsán néznek rám az egerek!

Ez még teljesen Rolls Frakció-stílusú, először azt is hittem, hogy ez is átvétel, de úgy tűnik, nem. Mondjuk a szöveget attól még írhatta Trunkos András. A '87-es verzión is érződik a Rolls-os lenyomat (meg is néztem, és azt tényleg Trunkos írta), de a zene már bikinisebb - azzal együtt, hogy tulajdonképpen ugyanaz a dallam, de azért mégiscsak másabb egy picit, mondhatni profibb, tisztább.
És azt is látni a videón, hogy a kezdet kezdetén kb. hányan vettek részt egy Bikini-koncerten. Hát nem sokan...
Jók az ilyen "kövületek", lehet látni, érezni a fejlődést, hogy milyen utat járt meg az együttes, honnan indult, mivé lett - zeneileg, szövegileg, fizikailag egyaránt. Lojzi mint egy húszéves srác (pedig akkor már 29 volt), D. Nagy igazi laza sztárként viselkedik, Vedres Joe és Gallai Péter mintha valami komolyzenei rendezvényről csöppentek volna be a képbe. Nagyon jó! :)

Totál brutál

2008-07-07T10:49:00.003+02:00

Péntek este Edda művek-koncert volt Udvarhelyen. Elmentünk, már csak azért is, mert '90 óta nem voltunk Eddán, és mindig jó élőben meghallgatni az olyan örök dalokat, mint amilyen A kör, Szálljunk fel, Mi vagyunk a rock, A hűtlen, Éjjel érkezem stb. Kicsit vegyes érzésekkel keveredtünk el a tömegben, hiszen jól tudtuk, hogy Patakyék nem a szerénységükről és kedvességükről híresek, hanem sokkal inkább a nagyképű, beképzelt viselkedésükről, rockos vagányságukról, ami eléggé visszataszító tud lenni, ha az ember nem a megfelelő hangulatban érkezik a koncertre. Mégis reménykedtünk, hogy azért majdnem 20 év telt el, mióta nem láttuk őket élőben, azóta megkomolyodhattak, mert a rock életében is van elszántsággal együtt járó komolyság és szerénység, ami nagyobb tiszteletet tud kivívni a rajongók vagy a csupán normálisabb emberek körében, mint a kivagyokén és "tudjuk, hogy jók vagyunk" típusú megnyilvánulások. Kell a szókimondás, az őszinteség, de nem mindegy, hogyan tálaljuk.
Aztán hatalmasat csalódtunk. Pedig Patakyból már rég kiábrándultunk (főleg miután hallottunk arról az incidensről, ami annak idején történt közte és Lojzi között), majd a lagzilajcsis-mulatós korszakának beköszöntekor még jobban, most meg visszajön az Eddával, mintha mi sem történt volna, és a régi közönségnek akarna énekelni, ami már nincs. Hát mi is a régi Eddát akartuk volna inkább hallani, ami szintén nincs már...
Bohóckodni, jópofizni, szókimondani lehet, Nagy Feró is űzi ezt a műfajt, mégis valahogy jobban áll neki, valahogy őt el tudjuk úgy fogadni, egyrészt mert ő ugyebár a "nemzet csótánya", másrészt viszont főleg azért, mert ő felvállalja hibáit is, és sokkal szavahihetőbb minden mozdulata és dala. Amikor nagymagyarkodik, még az is jobban áll neki, mint Patakynak a "jó estét, drága véreim" köszöntései, és hiába mondja el százszor is egy este alatt, attól még nem lesz hitelesebb. Nem azt mondom, hogy nem hiszem el, szívből jönne ez neki, de hagyjuk már ezt a sablonos témát, miért nem lehet egyszerűen egy jó koncertet adni, mért kell belepofázni minden dalba, és szóban is megfogalmazni, amit már úgyis elénekeltek. S kit érdekel, hogy koncert után majd ki kivel fog mit csinálni szexuális értelemben?
Szóval valahogy úgy tűnt, Edda csak azért van még mindig (vagy már megint), mert nincs jobb dolguk most éppen...

Azt hiszem, minél több más rockegyüttes koncertjén veszek részt, annál jobban szeretem és tisztelem a Bikinit.

Bikini - Randomized by Winamp :)

2008-06-25T19:35:00.006+02:00

Mielőőőtt véééééééégleg elmegyek,
kapsz egy kééééépet róóólam,
ha hiányzom, ezt miiiiiiiindig nézheted.
Szééééét is téééééééépheted!!!!!!!!!!

Kösz, jóóól vagyok, egééész nap fagyizok!
Hogy mondjam el, ez kitööölti az ééééletem.
......................................................................
Kösz, jól vagyok, az éveket nem szááámolom.
Booooldog vagyok, nyelem a sok gombóócot.
Múúúló állapot, panaszkodni nincs okom.
Az benne a jó, ha nem ííízlik, hát eldobom,
mert nyaaaaalni csak úgy lehet,
ha élvezzük az ííízeket.
Nyaljuk a fagylaltot, a mézes madzag elfogyott.
Éljük az életet, élvezzük, amíííg lehet.
Nyaljuk a fagylaltot, s a mézes madzag réééég elfogyott.

Hosszúú útra indulok, hosszú útra megyek,
székely hazám föööldje feléé keresztet vetek.
(...)
A háázak és a városok a senki földje lett,
szomorú az idő s nem változik a Kárpátok felett.
Virág nőőőőőtt a Hargitán a szülőföld porán.
Lemenő nap csóókolja, keleti szél szárííííítja.

Ez egy primitííív szerelmes dal, de majdnem belehaltam,
olyan kicsi voltam, olyan védtelen....
Te beszálltál egy idegen fickó kocsijába,
és én vártalak (én hülye), hiááába vártalak......
Azt mondtad, hogy tééévedés vooolt ez az egész,
hogy legyüüünk barátok, de nem ééérted, nekem ez kevééés!!!!
Ez volt éééletem legmagááányosabb napja,
ez volt éééletem legmagááányosabb napja.........

Kiszííííívott nyakkal jött haza,
de nem jött igazán zavarba...
Belehazudott a szemembe, kinyííílt a bicska a zsebemben.
Megüssem vagy ne üssem, azon tűűűűűűnőőőőődtem? (Üsd meg!!!)
Egy nagy pofon nem old meg semmit sem!!!
Te nem szerecc, én nem szeretlek téged.
Érzés nélkül múúlnak el az évek.
Jól megértjük egymást itt az ágyban,
Éjjel-nappal hazudunk egymásnak!

Az élet megy tovább, én meg jövök szembe.
Történni kellene már valaminek...
Kabááátomon jelvény, rajta felirat:
Lassan szopogasd a cukrot, akkor tovább tart!!!

Éva, Márta, Sára, Klára...
Wenn Du hast eine gesehen,
Du hast alle gesehen.

Csak nézem, ahogy betemet az éteri por.
Majd talááálkozunk valahol valamikor...

Méééért iszom, ha nem vagyok szomjas????

Lezárt agyam kulcsát eldobom,
alkoholba fojtom bánatom.
Ma éjjel nem hat ráááám a józanság szava.
Részegen ki visz majd haza?????????

Again and forever Bikini - in ZP

2008-06-11T23:47:00.004+02:00

Monday there was a Bikini concert in Zöld Pardon ("Green Pardon" or something like that). In this year I already was once in ZP on my favorite band's performance, then I was also in Túrkeve in may , and anyway I was on a lot of concerts till now, but this one was amazing! I wouldn't have thought it... I mean, every concert is a special gift for me, I love those hours, those moments so much when I can be together with the best hungarian rock band, with the best hungarian musicians, with the real music... But I liked that monday not because the Boys played in their best form, they always do it, not just because the public was so enthusiastic and so happy, but because the band itself was markedly in a very good humor, they were so funny and sweet. :) Peta screwed around a lot with Lojzi, Viasz smiled all along, Lajos also had a good time... And people sang every song together with them. There was an enormous crowd, I wanted to take a photo about the public after when I came out from the square but the security guys didn't allow me to do. Idiots (would say House :D).
The whole concert was like a trance but a moderated one because nobody hustled or made pogo, people were very careful and also disengaged, they felt themselves like being free and satisfacted. That was a lovemaking with rock music. :)
In the end Lajos said it's a pity that wasn't recorded the whole evening. I took some videos but unfortunately just one of them is worthwhile:

Interjú Lojzival (2008. május 30.)

2008-06-04T12:35:00.003+02:00

Lojzi még őrzi a lángot

Németh Alajos, a Bikini együttes Lojzija kapta meg az év könnyűzenei zeneszerző díját, az Őrzöm a lángot című albumért.

– A díj is azt bizonyítja, hogy a Bikinin nem fog az idő. Mi a titok?

– Ezelőtt is csináltunk nagy dolgokat, de úgy tűnik most újra felfigyelt ránk a zenészvilág. Jó formációban zenélünk az elmúlt másfél évben, ami annak is köszönhető, hogy jött egy új gitáros, a Lukács Peta, aki legalább tíz évet fiatalított a lendületen. Ez is közrejátszott abban, hogy ez a hangzás kialakulhatott, ami elnyerte a jogvédő kuratórium tetszését.

– Az album ezen felül aranylemez lett, és év elején Fonogram-díjat kapott: az év hazai rock albuma lett. Meglepte a siker?

– Nem, hiszen a Bikini együttes eddig már több mint 2 millió lemezt adott el. Ebből pont az utolsó tízezer darab hozta meg az elismerést. Az mindenestere érdekes, hogy amikor úgy tűnik az ember a pályfutása vége felé jár, addigra veszik észre, hogy létezik.

– Az életét átszövi a zene. Hogy lett basszusgitáros?

– Hat évesen kezdtem hegedülni, de hamarosan belekeveredtem a rock and rollba. Meghallgattam a Creedence Clearwater Revival együttest a rádióban tízéves koromban, és rögtön beleszerettem. Beálltam az iskolazenekarba, és mivel nem volt szólógitáros hely, ezért basszusgitáros lettem. Jártam a dzsessz tanszakra, de harmadikban kirúgtak, így nem fejeztem be. Ott mindenkivel összeismerkedtünk, aki számít a szakmában. 1975-ben már a Miniben játszottam, és 1982-ben alapítottuk meg a Bikinit, ami idén már 26. évét tapossa.

– Mi a legkedvesebb élménye a zenével kapcsolatban?

– Talán az a koncertünk, amelyet 1990. február 25-én rendeztek Temesváron, a romániai forradalom után. Ötezer ember sírva hallgatta a zenét, majd a végén odajött hozzám egy újságírónő aki azt mondta, hogy ők már két hónapja kikiáltották a szabadságot, de ma érezték magukat először szabadnak. Akkor értettem meg, hogy mi is az üzenete annak a rock and rollnak, amit a Bikini képvisel. Úgy készülünk egy koncertre, hogy adni fogunk, de sokkal többet kapunk vissza, mint amennyit valaha is tudnánk adni. Köszönjük a közönségnek!

Hegedűs V. Rita

(Forrás: http://www.reggel.hu/index.php?apps=cikk&cikk=148277 )

Helyzetkép

2008-06-03T00:29:00.002+02:00

Mondd el Viktor, hol a vektor?
Eltértünk a céliránytól,
messze, oly messze már a valóság.
Görbe úton görbe árok.
Merre megyek, merre járok?
Nézem, hogy a kanál görbül a kezemben.

Elegem van a mesékből!
Csak ennyit értek az egészből:
Papa u mmamma mama u mamma
Papa u mmamma mama u mamma
Papa u mmamma mama u mamma
Ennyit az egészről!
Papa u mmamma mama u mamma
Papa u mmamma mama u mamma
Papa u mmamma mama u mamma
Ennyit az egészről!

Felhők szélén lóg a lábam,
a gondolat magasan szárnyal.
Messze, oly messze már a valóság.
Egyenes út, egyenes beszéd
hiánycikk lett errefelé.
Az igazat nagyítóval kell keresni.

Elegem van a mesékből!
Csak ennyit értek az egészből:
Papa u mmamma mama u mamma
Papa u mmamma mama u mamma
Papa u mmamma mama u mamma
Ennyit az egészről!
Papa u mmamma mama u mamma
Papa u mmamma mama u mamma
Papa u mmamma mama u mamma
Ennyit az egészről!

Veri az élet

2008-05-30T13:39:00.003+02:00

Szomorú vagyok két okból is. Az egyik, hogy ma elmarad a Marosvásárhelyre tervezett Bikini-koncert. Pedig végre nem egyedül mentem volna... A másik, hogy idiótaság miatt marad el. Mert egyesek azt hiszik, hogy pénzért megvehető a nemzeti önérzet is. Szép eszme, hogy legyünk barátok, magyarok és románok, szeretném én is, hogyha ilyen egyszerűen működne minden, de amíg Kolozsváron diákokat vernek magyarságuk miatt, addig ilyen szimbolikus helyzetekben, mint amilyen egy kampányon belüli Bikini-koncert, én is félreteszem az ideális jövőről való elképzeléseimet, és azok mellé állok, akiknek nem mindegy, hogy milyen kampányra hívják a Bikinit.
Persze az nagyon is dicséretes lenne, hogyha arról lenne szó, hogy egyesek reménykednek, hátha lesz még szép új világ, ahol románok magyar zenét hallgatnak és vice versa. De nem erről van szó sajnos. Hanem dörzsölt politikusi megoldásról, ahol még maga a fellépő zenekar sem tudja előre, hogy kinek a vendége. Csak nem tudják, hogy ezzel nem magyarokat húztak volna közelebb kedves pártjukhoz, hanem inkább rajongókat taszított volna el az együttes. De szerencsére időben kiderült minden, mint a hepiendes filmekben. Mert veri az élet, very happy, mindenki veri, beleveri...

Bikinit a Félszigetre!

2008-05-29T18:33:00.003+02:00

Bizony: 2006-ban még volt Bikini a Félszigeten. Azok voltak a szép idők... Most, hogy ilyen meg olyan kezekbe került ez meg az, már nem kíváncsiak a komolyabb dolgokra a szervezők vagy akárkik. Ebben tényleg hasonlít a Szigetre ez a rendezvény.

Sajnos az ott készült videóim nagy részét elnyelte a technika, de azért ennyi megmaradt belőle:

DVD

2008-05-21T00:12:00.007+02:00

Már sokadjára nyitom ki a tokot.
Két fekete korong, rajtuk narancssárga felirat: 25 év Bikini - jubileumi lemezbemutató koncert. Újra belenézek a kis füzetbe: a felvételek 2007. december 7-én készültek Budapesten a Syma csarnokban. A két DVD tartalomjegyzéke 29 dalt sorol fel, a végén Extrákkal. Ez hát a 2008. április végén megjelent dupla DVD.
Amikor becsukom a tokot, sokadjára, az jár a fejemben, hogy nem kellett volna-e vidámabb, pezsgőbb, színekkel zsúfoltabb - egyszóval: figyelemfelkeltőbb borítót választani egy ilyen rangos eseményt magába záró tárgyhoz. Mi ez a feketeség, egyszerűség, szerénység? Arra gondolok, talán így van jól, hiszen ezáltal illeszkedik igazán ez a lemez is a már megszokott "Bikini-stílushoz", ami rögtön szembetűnik, ha kézbe veszünk egy Bikini-posztert vagy felkeressük a Bikini-honlapot. Ezenkívül van ebben a szimplicitásban a rock-os feketeség mellett némi elegancia és ünnepi hangulat is. A lényeg pedig úgyis belül lakózik.
Amúgy meg hogyha akadékoskodó kritikus lennék, aki mindenben rögtön a rosszra csap le, vagy megfontoltabban előbb a jóra, aztán egy DE-vel az egészet a visszájára fordítja, hogy az olvasóban a végére inkább a negatív dolgok ragadjanak meg, talán a DVD anyagának halkságát említeném meg még többek között, majd egy-két apró-cseprő vágási bakiból csinálnék elefántot. DE én nem az a kritikus vagyok, aki letolja a Bikinit. Megvannak az okaim rá, személyesek és tárgyilagosak egyaránt. S a DVD-bemutatás is ennek megfelelően szubjektív is, objektív is. A kettőt nem fogom különválasztani. Nincs értelme, hiszen reális mindkettő.

"Nagyon jó estét mindenkinek!" Elhangzik az üdvözlő mondat a színpadról, majd rögtön egy költői kérdésbe vágja a fejszét a zenekar - nemcsak a sajátjukat, a miénket is: "Miért iszom, ha nem vagyok szomjas?" Erre csak a végén sikerül választ szülni egy Petőfi-vers segítségével: mert "nem nézhetek vidámon/ Végig elhagyott hazámon/ Csak mikor részeg vagyok!" De a válaszig még hosszú út vezet. Addig még meg kell ízlelnünk a mennyből ránk zúduló könnycseppeket, végig kell vergődnünk magunkat széles-tágas tereken, magányos napokon, rossz időkön, el kell jutnunk a világ végére, ahol nagy igazságokról kell lerántanunk a leplet, szembe kell szállnunk a gonosszal, el kell fogadnunk, hogy szabadnak születtünk, végül visszatérve közeli helyekre, ahol a mézesmadzag már rég elfogyott, büszkén helyet kell adnunk életünknek, sorsunknak, szomjunknak.
Rövid időutazás zenei nyeregben. Másabb, különlegesebb ez a nyereg, mint a stúdiófelvételeket tartalmazó albumoké, s nem vagy nemcsak a dalok találó sorrendje, hanem sokkal inkább a már jól ismert slágerek szokatlan, meglepően új változatban való előadása miatt. Mindegyik vagy legalábbis majdnem mindegyik dalban van egy csúcspont, egy "valami", ami annyira fülön és szíven üti a gyanútlan hallgatót, hogy késztetést érez a szám újbóli meghallgatására, akár koncertvideó nélkül is. És már csak remélni tudja, hogy lesz még ezekből a változatokból válogatásalbum is.
Pedig 20 év alatt volt már alkalmunk agyonhallgatni többek között a Ha volna még időm c. dalt, és mégis: a Körutazáson a Balkánon c. dupla CD-n található verzióhoz képest ez egy teljesen más hangzás. Valósággal kiráz a hideg, ahogy sír a gitár, vall a szaxofon... És nem lehet meglelni, galléron ragadni azt a "valamit", amitől ennyire jó: az összhangzás okozza, a gitár, a basszus, a szaxofon, a billentyűk, a dobok, az ének együttese. Ugyanez érvényes A férfi megy, a nő marad c. dalra: az a távolodó hangú szintetizátoreffekt, ami leginkább egy megpendített madzag rezgésére emlékeztet, és ami tökéletesen helyettesíti az addigi verziók "csillagszórásos" effektjét, nemcsak itt bukkan fel, hanem például a Nehéz a dolga vagy a Magányos nap számokban is, és valahogy érzékibbé, melankólikusabbá varászolja a hangzás egészét. Bördén Szabolcs részéről minden egyes, szintetizátorból kicsalt hang telitalálat. Az új album címadó dalának, az Őrzöm a lángot-nak a menetelő ritmusa például egy adott ponton vészjelző harangzúgássá vált át, s ugyanez a szinti közbe-közbe pajkosan összejátszik Makovics Dénes szaxofonszólóival is, amelyek néha egész jó improvizációként hatnak, ormányszerűen elnyújtott lezárásokkal, utórezgésekkel. Különösen kiugrik ez A világ végén című, mostanra ismét nagyon aktuálissá vált himnusznál, ahol az eredeti verzióból ismert szirénahangot is farkasüvöltésszerű fúvóshangszer helyettesíti. De nem a szaxofon az egyetlen hangszer, amelyet Dénes zseniálisan tud uralni, hiszen szintetizátor is van előtte, ráadásul egyik Bródy-dalhoz ő adja a furulya hangját is. Lukács Peta gitárjátékát pedig ezennel nemcsak a fülünk, hanem a szemünk is csodálhatja: ide-oda cikázó ujjak, elmosódott kéz, átszellemült arckifejezés - és nem utolsósorban hatalmas közönségtapsok. Ez jellemzi leginkább tehetségét, túl a zenei profizmuson. És az eddigi koncerteken megszokott Közeli helyeken-szóló mellett olyan daloknál is megcsillogtatja gitártudását, mint a lassan már 20 éves Széles-tágas a tér vagy éppen a legfrissebb A mennyország felé címűek, mely utóbbinak egyenesen ő a szerzője. Egy óvatlan pillanatban a többiek magára hagyják, hogy egyedül - vagyis többezer emberrel együtt - mutassa meg a zenei dialógus sokoldalúságát, azt, hogy a gitár is tud beszélgetni, viccelni, komoly lenni, sőt ha kell, szúnyogot utánozni.
És tréfát - ha kell, ironikusat - a Bikini is ismer. A Megüssem vagy ne üssem c. elhíresült, romantikus szerelmi dalt a Matrix Cow néven ismert vicces videó kíséri végig, miközben Lojzi és Peta ellentmondást nem tűrő hangon, barátjuknak jót akarva hangos "üsd meg!"-gel válaszolnak Lajos nagy dilemmájára. Aztán az iróniát felfüggesztik, hogy helyet kaphasson a valódi romantika, a forró érzelmekkel teli szerelmi vallomás, amit nem lehet másképp mondani, csak olyan egyszerűen, ahogy D. Nagynak sikerül kimondania. De a másik, kínzó, őszinte kitárulkozás, a Magányos nap után a Fagyival újból visszatér a jókedv, a kacagás, az ironikus hangvétel. A zenekar frontembere a kezdeti visszafogottságát közben szó szerint levetkőzte, hiszen a harmadik számnál már lekerült róla a zakó, a Mielőtt elmegyek c. sláger éneklése közben pedig egyenesen ragyog az arca a meghatódottságtól, ahogy végigpillant a tomboló közönségen. Igaz, már nem annyira transzbaesős ez az előadásmód, mint egy 25 évvel ezelőtti felvételen, kicsit visszafogottabb, felnőttesebb, de a hang ugyanaz - talán még érettebb, még érzékibb is. Övé az a szerep is, hogy bekonferálja az est meghívott előadóit, köszönetet mondjon a támogatóknak, gyerekei segítségével torta és pezsgő kíséretében felköszöntse a Bikinit, magukat. Nem csoda, hogy a felvételek nagy részéről az ő arca köszön vissza.

A vendég Bródy János. Hatalmas taps fogadja az "élő rocklegendát". Szabadnak születtél, Ha én rózsa volnék, Boldog születésnapot... A tömeg egy emberként énekel Bródyval. Ennél találóbb hely nem is létezhet a soroknak: "köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk". Majd egy olyan Bikini-dallal folytatódik a vágta, amelynek a szövegét János írta: Rossz idők. És mégsincs törés a mondanivalóban.
Katona László a másik vendég, az Angyali üdvözlet szövegírója. Érces, mély hangja kissé elüt D. Nagy lágyabb, mondhatni simogatóbb hangjától, akárcsak színpadi felszabadultsága a Bikini gálánsabb előadásmódjától. Más személyiség ő, viszont szövegileg nagyon illik az együtteshez.

És amit a koncerten az Adj helyet magad mellett c. örökzöld dal után nem kaphattunk meg, azt itt most bepótolhatjuk: a második DVD ugyanis felér több "visszavissza!" kiáltásra való hallgatással: bepillanthatunk a koncertre készülődés kulisszái mögé, végignézhetjük teljesen közelről Peta két szólóját, újra együtt örülhetünk a zenekarral az aranylemez-átadásnak, a születésnapi koccintásnak. És nem utolsósorban Mihalik Viktor iszonyatos dobmunkáját követhetjük végig a Minden úgy történt c., a sokéves kiábrándultságtól hangos dal alatt: ahogy majdhogynem megállás nélkül jár a keze, csattognak az ütők, csepeg a veríték - nem is gondolná az ember, hogy mekkora erő és tudás van egy jó dobjátékban.
Sok minden nem látszik ugyanis a tömegből, főleg hogyha lábujjhegyen, nyakunkat nyújtva próbálunk közelebb férkőzni a látványhoz. Ezért is kellenek ilyen utólagos kiadványok. Ezeken keresztül lehetünk részesei például annak a rendkívüli élménynek is, amelyet csak a hang és fény együttes ritmusa képes nyújtani nekünk. Közelebb a színpadhoz ugyanis nem élheti át ezt az ember, távolról és magasabbról viszont minden más. A domináló kék fény, a ritmusra villogó lámpák, a háborús vagy éppen futurisztikus világot ábrázoló videók, a humoros betétek valahogy találóan egészítik ki a zenei anyagot.
S ami még nem látszik a tömegből, az a "buliba" fektetett hatalmas munka. Lojzi szerényen, minden öntömjénezés nélkül pengeti a basszust a koncert alatt. Közben a szemével, kezével néha jelez valamit a többieknek, komolyan, elszántan, odaadással játszik, tán még kicsit izgatottan is az elején. De ahogy telik az idő, egyre felszabadultabb lesz, sokat mosolyog a közönségre, kedvesen üdvözli az ismerős arcokat. Érzi, látja, hallja, hogy minden a helyén van. Mint egy rendező. Azok, akik nem tudják, most bepillanthatnak az álarc mögé: a legtöbb dal zeneszerzője Németh Alajos, a producer: Németh Alajos.

Fő támogató: Spar.
Kiadta: az EMI.
Év: 2008.
És egy húszéves zászló valahol a tömegben...

Mi hát ez a zene, amit "csinálni" kell?

2008-05-16T13:08:00.003+02:00

"Régen a természetes anyagokból kicsikart hang volt, ami tetszett az emberi fülnek. Ritmusára evezőt húztak vagy gyapotot szedtek, dallama pedig segített elviselni a fájdalmakat, a fáradtságot és a mindennapi újrakezdést. Zenélünk születéskor és zenélünk temetéskor. Kitöltjük vele a csendet, félelmeinket, tudatlanságunkat, vagy örömöt szerzünk egymásnak. A boldogság fokmérőjeként szelektáljuk a zenét, de a komolyzenén belül is van könnyűnek mondott, és a könnyűzenében is komoly. Tanulható. Az óvodai közös énekléstől, az általános iskolai szolmizációs órákon keresztül a zeneművészeti főiskoláig minden szinten hozzáférhetünk a zenetanuláshoz.
Amikor fütyörészünk félelmünkben, vagy a fürdőszobában áriázunk biztonságosnak hitt jókedvünkben, ugyanúgy a zene részesei vagyunk, mint az a zenész, aki Mozartot játszik valamilyen hangszeren egy nagyzenekarban. És ez benne a legszebb.
Az abszolút szabadság. Együtt születünk a zenével. Fekete, fehér, gazdag, szegény, bantu vagy eszkimó ugyanúgy szomorú vagy boldog a zenében, mint a kínai vagy a kubai, az okos vagy a buta, a tanult vagy a tanulatlan. Nincs még egy dolog a földgolyón, amiben ennyire egyenlőek lennének az emberek. Hatalmas szimfóniák fődallamait adhatja egy pásztor sípja, megihletve az arra járó zeneszerzőt, és falusi fiú fütyülheti egy opera nagyáriájának bármely részletét, míg hazaér a vegyesboltból.
A zenét nem lehet betiltani! Csak a sugárzását, játszását, közvetítését, kottán való terjesztését.
A koncertet le lehet állítani, de a zenét nem. Az minden emberben folytatódik.
A Bikni ennek a csodának egy darabja. Egy olyan kisebbséghez tartozó csapat, amely örömöt okoz a többségnek."
(Részlet a 20 év Bikiniben c. könyvből)

Lojzi 1997-es visszaemlékezése:
"Egy kicsit törzsi gyülekezetre emlékeztettek engem a koncertek. Amikor összegyűlik a nemzetség apraja-nagyja, s táncolnak a tűz körül. Mi voltunk a tűz... Néha valóban úgy éreztem, hogy sámándalokat játszunk. Ha nagyon beindultunk, fogytunk is két-három kilót másfél óra alatt...
(...) Ha nem kulturális vagy zeneelméleti értékét nézzük a Bikininek, márpedig most miért épp azt néznénk, azt hiszem, az a legfontosabb, hogy emberek a mi dalainkban lelték örömüket. Sok szomorú sorsnak adhattunk pillanatnyi vigaszt. Vagy abban segíthettünk, hogy kiadják magukból az egész heti feszültséget."
(Részlet a Bikini c. könyvből)

Széles-tágas a tér

2008-05-15T21:36:00.003+02:00

Széles-tágas a tér,
hálózsákom a falig ér.
Csak melegít a bűnöm, hogy még
ágyam sem az enyém...

Széles-tágas a tér,
álmom pont a falig ér.
Újságpapírba csomagolva a
maradék remény.

Ruha nélkül szégyenlősen mellém bújik a bánat,
reggelente velem ébred szívemben a bocsánat.
Ruha nélkül szégyenlősen mellém bújik a bánat,
reggelente velem ébred szívemben a bocsánat.

Széles-tágas a tér,
álmom pont a falig ér.
Újságpapírba csomagolva a
maradék remény...

A hangos bemondó ásítva
szólít mellém társat.
Álmomban vonatok
indulásra várnak.

Ruha nélkül szégyenlősen mellém bújik a bánat,
reggelente velem ébred szívemben a bocsánat.
Ruha nélkül szégyenlősen mellém bújik a bánat,
reggelente velem ébred szívemben a bocsánat.

20 év után

2008-05-14T16:51:00.002+02:00

Minden kornak megvan a maga hangulata, érzésvilága, cirkusza és bohóca. Többnyire a bohóc csinálja a cirkuszt, vagy legalábbis nagy szerepe van benne, a nézők pedig csak bámulnak és éreznek. Sajátos hangulat lesz úrrá így egy koron: a tömeg hallgat, de közben mégis cinkosan összekacsint a bohóc háta mögött azzal a pár szókimondó, bátran a cirkuszigazgató szemébe néző elvetemült lélekkel, akik merik vállalni, hogy tartják majd a hátukat a többiekért, ha úgy alakul.
1987-ben a szakmai rangsoron az év együttese a Bikini lett, az év nagylemeze pedig a Mondd el című album. Továbbá Németh Alajos az év basszusgitárosa, D. Nagy Lajos a második legjobb énekes, az Adj helyet... pedig szintén második helyezést ért el az év dala kategóriában. Ami a közönség szavazatait illeti, az év dala az Adj helyet..., az év lemeze a Mondd el, a harmadik legjobb együttes a Bikini.
1988-ban az év együttese újra a Bikini lett, az év nagylemeze pedig a Ha volna még időm. Lojzi és Kacor (az új szaxis, Makovics Dénes távozása után) szintén első a saját kategóriájában, Németh Alajos ezenkívül még az év zeneszerzője is, Nagy Feró pedig az év szövegírója, s a Legyek jó az év videóklipje díjat kapta meg.
2007-ben, húsz kerek évre az álomba illő sikerekre, a zenekar ismét tarolt: a legfrissebb album, az Őrzöm a lángot aranylemez lett (ami azt jelenti, hogy minimum 7500 példány fogyott el belőle, ami első ránézésre nem tűnik soknak, de gondoljunk arra is, hogy a mai fájlmegosztós, letöltögetős világban ez a szám a tényleges rajongókat jelenti), majd elnyerte a Fonogram-díjat is "az év hazai rock albuma" kategóriában, végül pedig Lojzi "az év könnyűzeneszerzője" kategóriában Artisjus-díjat vehetett át ez év áprilisában.
Mintha ugyanott folytatták volna, ahol annak idején abbahagyták. Pedig ez csak a látszat. 20 évvel ezelőtt a művészekre dobott kötél szorítása volt a kibontakozás legnagyobb fékező tényezője, ma pedig ugyanennek a huroknak a túllazulása okozza az érvényesülés hatalmas nehézségeit. S talán ez utóbbival nehezebb megküzdeni. Annak idején elég volt a szavak kétélű fegyvere, a "kimondom is, meg nem is", mert rossz csak az, aki rosszra gondol. Ma már oda jutottunk, hogy mivel mindenki azt mond, amit akar, és úgy mondja, ahogy jólesik, az emberek lassan már oda sem figyelnek. Nehéz egy ilyen helyzetben behangolni a világot. De a Bikininek sikerült. És főleg azért is sikerült, mert a nagy változások ellenére (ami a '92-es feloszlás egyik okozója is volt) a cirkusz ugyanaz maradt: "ugyanaz a rossz bohóc csupa olcsó poénnal". A tömeg pedig ugyanúgy érzi a kor trükkjét, mint az alkotók, hogy ti. nincs már súlya a kimondott szónak, megfeszülhetsz, akkor sem kerülsz rács mögé. Mert már ott vagy. És ezt dialogizálni kell, személyesen kiállni és elmondani, személyesen ott lenni és meghallgatni.
A Bikini csak ebben az évben több, mint 130 alkalmat ad az együtt gondolkodóknak a kommunikációra - határon innen és túl. A múlt 21. századi döbbenetes aktualitását s ugyanakkor a fent leírt sikerek hitelességét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a talán eddigi legütősebb koncertprogram nem kevesebb, mint hat (!) alkotást tartalmaz a Mondd el c. album összesen kilenc dalából, három dal a Ha volna még időm, négy pedig az Őrzöm a lángot albumokról való. A többit pedig olyan elmaradhatatlan dalok teszik ki, mint a Közeli helyeken vagy a Mielőtt elmegyek.
Érdemes kipróbálni ezt a fajta dialógust. Utána már csak azt érezzük, nem lehet elégszer kikiáltani a szabadságot.

Ugyanaz a cirkusz
(Álombó ébredve, 2002)

Mától már más van, új idők kezdődnek, de hamar felnőttek
Más már a város, máshol áll a sátor, ez egy másik tábor
Más lett a főnök, és az oroszlán helyett jött egy újabb tigris
Más már a bűvész és más a kötéltánc
Más számot játszik már a cirkuszi banda is

Miért érzem mégis azt, hogy a cirkusz, az ugyanaz?
Ugyanaz a bűvész és a trükkje ugyanaz
Ugyanaz a rossz bohóc csupa olcsó poénnal
És a vicc is arról szól, hogy mától minden ugyanaz

Milyen régen is volt...

2008-05-13T00:52:00.004+02:00

1984-ben megjelent a ROIR kiadásában egy World Class Punk CD, amely 25 ország 27 legjobb punk dalait gyűjtötte össze. A ROIR a Reach Out International Records elnevezés rövidítése, New York-i lemezkiadó cég, és többnyire punk, rock és újhullámú zenék kiadását vállalta fel annak idején. Az említett kiadvány olyan országok előadóitól tartalmaz dalokat, mint például Kanada, Brazilia, Belgium, Finnország, Franciaország, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Olaszország, és nem utolsósorban Magyarország. A magyarországi punk zenekarok képviselőjeként pedig nem más szerepel a lemezen, mint a Bikini a Hová lett... című lemez Come of it (Maradj már!) dalával!
Talán kevesen tudják, hogy a 80-as évek elején a Bikini valóban az egyik legsikeresebb újhullámú zenekarnak számított nemcsak itthon, hanem a tengerentúlon is. Igaz, ez még a Nagy Feró-korszak, az Ős Bikini, azóta teljesen más irányt vett fel az együttes főként D. Nagy Lajos Rolls Frakció-s múltjának köszönhetően, de Lojzi például már akkor is ott volt, hiszen ő volt az együttes másik alapítótagja Feró mellett, aztán ő maradt az egyedüli, miután Feró visszamenekült régi és egyetlen szerelméhez, a Beatricehoz.
De térjünk vissza a válogatásalbumhoz. Jello Biafra, a Dead Kennedys nevű legendás amerikai punk banda frontembere figyelt fel az 1982-ben megjelent Bikini-albumra, és többek között ezt nyilatkozta róla: "Amivel előállt, az a legbesorolhatatlanabb punk album, amit valaha is készítettek. A CRASS-tól Ritchie Blackmore-ig, kínai szertartászenétől hegedűszólóig, ipari szintetizátortól a ska-ig minden megtalálható benne – néha ugyanabban a dalban."
Rögtön rá is csaptak, 4000 dollárért megvették a lemez kiadói jogát, és már Feróék is javában tervezték az amerikai turnét, pedig a pénzből semmit nem láttak. Aztán telt az idő, és miután semmi előremozdulás nem volt az ügyben, kiderült: egy másik hazai baloldali punk zenekar levelet írt Biafráéknak, hogy vigyázzanak, mert a Bikini egy kommunista állam által támogatott zenekar.

Én megmondtam
Fokozódni fog a drámai feszültség
Én nem félek
Miért félnék?
Ugyan. Áh

Hát én tényleg nem félek
Nincs mitől féljek
Dehogyis, hát én nem mondtam semmit
Akkor, akkor nincs mitől félnem
Hiába is próbáltok ijesztegetni
Hát mondom, hogy nem félek
Nem

Na, ez egy rész az album egyik dalából. De hát mindegy, egy amerikainak magyarázhatod, mit jelentenek a sorok... (Erről az jut eszembe, amit D. Nagy mondott a Rocktörténetben angliai tapasztalatairól. Megkérdezték ott ugyanis, hogy az itthoni újhullámú zenekarok miről énekelnek. Erre megpróbált lefordítani nekik egy szöveget, aminek az volt a lényege, hogy feljelentelek: feljelentelek, ha alszol, ha eszel, szóval bármiért. Erre azt kérdezték tőle ezek az angolok: jójó, feljelentelek... de kinek???) Ezekután csoda, hogy úgy kivannak a rohadt propagandára?
Végül nem lettek világhírű, angolul énekelő, több millió lemezt eladó zenekar. De jobb is így, főleg nekünk, hazaiaknak, határon innen és túl. A világ pedig sírhat most, hogy miről maradt le.

Valahol valamikor

2008-05-12T18:08:00.000+02:00

Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Nagyvárad, Budapest (Rákoscsaba, Josefina, BME egyetemi napok, Zöld Pardon, Syma csarnok), Túrkeve... (to be continued)
Az a közös ezekben a helyekben, hogy mindegyik egy vagy több Bikini-koncert helyszíneként is szerepel emlékeimben. Egyik-másik csak ilyen formában, többek között a legutóbbi.
Pedig csendes vasárnapi reggel köszöntött rám, tiszta égbolttal, ragyogó napsütéssel, amikor az embernek a legkevésbé sem hiányzik a négy szürke fal szorongatása. De kitartó lélek lévén, fogamat összeszorítva elhatároztam, hogy a tudománynak hódolva ünneplem a pünkösdöt is, van amúgy is bepótolnivalóm. Első nekifutásnak ez nem is okozott problémát, szorgosan emésztgettem a különböző pszichológiai kísérleti módszereket, de egy idő után, amikor kezdett megvilágosodni előttem, hogy az épp olvasott tanulmány konklúziója a holt ellenkezőjét állítja az előző napon átrágott szakirodalomnak, enyhén szólva felment a pumpám, pedig már azt hittem, lassan haladok a mennyország felé. De eltévedtem. Mission impossible. És már csak rohanni akartam, kifelé a világból, valahová, bárhová, akárhová, ahol nincsenek idióta kísérletek, telhetetlen hipotézisek, ellentmondásos eredmények. Szóval csak egy olyan helyre, ahol minden nagyon vidám és egyszerű. Első jelöltként a Budai Vár mutatkozott, de elvetettem ezt az ötletet, nem volt kedvem a sok HT ("hülye turista") kattogó fényképezőgépeihez, még kevésbé a metróhoz meg buszozáshoz. Részben ezért maradt ki a Margitsziget is, de a nyomósabb ok itt mégiscsak az volt, hogy egyedül sétálgatni csak úgy magammal kéz a kézben nem tűnt annyira magányűzőnek. Ennél még egy láda sör is vidítóbb hatású lett volna akkor és ott.
Harmadiknak jutott eszembe a kis kék villámom, a VW Polóm, ezúton is bocsánatáért esedezem, ugyanis már máskor is megnyugtatott a céltalan együttszáguldozásunk. Már a gondolattól kicsit boldogabb lettem, de ekkor sújtott le a nagy kérdés: menjünk, de hová? És akkor valami azt súgta a vállamon: menj a zenébe! Így támadt az a hirtelen, de nem meglepő érzésem, hogy koncert kellene, Bikini, ahol nem számít semmi más, csak az, hogy vagyok, ott vagyok, gondmentesen, szürke falaktól távol, énekelve, fagyizva. Gyorsan rákatt a honlapra, koncertnaptár, május 11: Túrkeve, Juhász Fesztivál, 18 óra. Bár a juhokkal nem vagyok nagy ismeretségben, juhásszal is csak a Szarkakőn találkoztam egyszer régen, na meg Libánban, de azt ennyiből is ki tudtam hámozni, hogy elég békés, nyugodt és boldog emberek. Nem eshet bántódásom egy juhászfesztiválon. (Még szerencse, hogy nem rockmaratonra hívták a Fiúkat.) Majd békésen elszopogatok egy kürtőskalácsot, közben csendben bulizgatok, majd hazaosonok, mintha mi sem történt volna.
Ekkorra már 4 óra is elmúlt, Túrkeve meg 130 km Budapesttől, de szerencsére ez itten, kérem, Magyarország, úgyhogy biztos voltam benne, semmi esélyem lekésni. Hát nekivágtam. Fényképezőgép be, GPS megvan, kocsikulcs a kézben, irány az ismeretlenbe!
6 előtt kicsivel ott is voltam a falu bejáratánál, és még egy kis keringőzésbe került, mire valahogy megtaláltam a koncert helyszínét, gondoltam, mindegy, mert úgyis még minimum félóra késés, de kellemes csalódás ért. Ahogy kiszálltam ugyanis az autóból, már javában énekelte Lajos a Tűzfalat, pedig 5 perc sem lehetett 6 után. Gyorsan elkeveredtem a tömegben, ami, valljuk be, teljesen kontraZP volt: az emberek fele állt és fele ült, bulinak nyoma sem volt, mindenki fegyelmezetten hallgatta a műsort. De nem kellett hozzá sok idő, hogy egy-két gócpont beinduljon. Ahogy jöttek a pörgősebbnél pörgősebb dalok, Peta hihetetlen szólói, Lajos szellemes szövegei, úgy szabadult el a hangulat, kezdett megtörni a vidéki csendélet, és már egyre több kéz lengedezett a magasban. A legjobban ezt a feedback-et élveztem: a közönség mosolyától a Bikini is egyre jobb kedvű lett, jól érezték magukat a színpadon. Peta és Lojzi vokálozása hangulatos aláfestést adott Lajos énekének, az "üsd meg!" felszólítást már a tömeg is lelkesen aláírta. És még az tetszett nagyon, hogy Túrkeve mennyire tudta értékelni ezt az estét. Még a "mért iszom, ha nem vagyok szomjas?" kérdésre is nevetni kezdtek, meglepő volt számukra a Petőfi-vers, látszott, hogy csupa újdonságot kapnak. Ebben is nagyon különbözött egy teszem azt ZP-s koncerttől, ahol mindenki már kívülről tudja még az összekötő szövegeket is, és éppen ezért valahogy monoton maga a lelkesedés is, ha meg agyontaposnak bulizás közben, az is inkább csak a piának és bulizni akarásnak tudható be, nem a zene okozta révületnek. Persze tisztelet a kivételnek.
A végén már az addig nyugisan üldögélő idősebbek is talpon voltak, és a "vissza" is sokkal hangosabb és türelmetlenebb volt, mint máshol. De az Adj helyet után már véget kellett érnie ennek az estének is.
Egy darabig én is sodródtam kifelé a tömeggel, de aztán egyre gyérebben lettünk, s ekkor megpillantottam a színpad mellett Lojziékat, amint autogramokat osztogatnak. Nem tudtam megállni, hogy ha már ennyit utaztam, ne váltsunk legalább pár szót. Ő is legalább annyira meglepődött, hogy ott vagyok, mint én útközben arrafelé menet, hogy ott leszek. Sok érdekeset mondott ott hirtelen, erdélyi koncertekről, szerelemről, munkáról. Majd Viasz készített egy fotót rólunk, én cserébe megfogtam a sörét, aztán ők mentek enni, én jöttem haza. Immár feltöltődve, mosolyogva. Útközben még azon gondolkoztam, hogy mennyire hihetetlen ez. Mindegy, hogy hol vannak, fővárosban vagy egy kis faluban, mindegy, hogy mikor, télen vagy nyáron, ugyanúgy üt minden hang és szó, Peta ugyanúgy egy csoda, Lajos ugyanúgy fel tudja pörgetni a közönséget, Viasz ugyanolyan álmodozó tekintetű, Viktor ugyanolyan vigyorgó, Dénes ugyanolyan nőcsábász, Lojzi ugyanolyan kedves és őszinte. És én ugyanolyan jókedvű és energiával telt leszek. Már tudtam, hogy lehetetlen lesz úgy hazaosonni, mintha mi sem történt volna. S még kürtőskalácsot is elfelejtettem venni...

Ezt az emberiséget, hisz ember vagy, ne vesd meg

2008-05-07T18:10:00.001+02:00

Hosszú útra indultam, mert annyi mindent elhittem, aztán a végén elvesztem sötét erdő kellős közepén, gondoltam, más is kéne még, egy másik föld meg ég, ahol minden változás egy édes indulás, de itt évek óta nem történik semmi, csak várom a nagy csodát, miért pont én kezdjem a változást, úgyis nap mint nap vállamon az élet, nyomaszt itt a magány, és úgy hiányzik pár dolog, az állam a meséken felkopott, hol a haza, hol az Isten, az angyal sem kérdi, hogy merre jártam, tudod, itt minden törik és minden ráz, s hogy vagy vagy nem, az mindegy, de nem lázadok, még ha egy egész világ dől is össze bennem, megpróbálom elfelejteni ezt az időt, ami elveszi mindenem, egyszer úgyis véget ér a játék életünkkel, csak hát az van, hogy ameddig fáj a szív, és csak az emlék marad, az élet élni akar, és tudom, hogy mennyire számít nekem egy boldog óra, s végül is szeretetéhség hozott ebbe a csapdába, mert hittem, hogy van másik világ, ami adható, az kapható, de ebben a városban, ahol élek, idegenek a házak, s csak nézek, mint apró ember az óriást, kifordított világban élek, ahol minden megtörténhet, végérvényesen valami elveszett, és most csak üres tenyerem nézem, elegem van a mesékből, mert csak szenvedések a szenvedélyek, meg az is, hogy felhők szélén lóg a lábam, s oly messze már a valóság, ami mondjuk jó, mert a valóság-állomáson minden más, mint amit vársz, a világ végén pedig megfagy a lábnyom a járdán, úgyhogy nem is baj, ha minden nap ébren álmodom, csak mikor álomból kell ébredni egyedül át a hideg éjszakán, mert este, mikor az ágyamba fekszem, szerelmet senkitől sem kapok, akkor érzem, nem múlik ez a fájdalom, pedig azt mondják, elmúlik minden, az élet olyan más, igaz, arra értik ezt, hogy nincsenek hősök sem angyallegendák, de amúgy is a mesékben már rég nem hiszek, mióta csak fúj a szél, s már én is látom, hogy szemben a tűzfalon nem háborog a tenger, ígyhát muszáj felkapnom egy gondolatot, és kihúznom vele valahogy ezt a napot, mert a magány nem lehet a végzetem, s akkor nyugodtan mondhatom, hogy kösz, jól vagyok, és hogy ez csak múló állapot, hiányod lassan megszokom, majd a gondjaim orvosolom egy olcsó vigasszal, egy korsó, egy pohár, de mért iszom, ha nem vagyok szomjas, aztán gondolkodhatom, hogy részegen ki visz majd haza, legfeljebb sétálok magammal kéz a kézben, teszem a kezem a másik kezembe, itt minden meg van engedve, fekete-fehér az emberek lelke, mássá válok egy más világban, hagyom, hogy magára rántson egy világváros, kibérelje álmom egy álomgyáros, legalább sehova sem érek, de soha el nem kések, aztán ébredés után csak annyit érzek, hogy vagyok szolgálatos fürge robot, hogy itt ül az idő a nyakamon, s akkor is megyek, ha nem akarok, ha nem kísér senki utamon, még ha ez az út a pokolba is visz, de nem vagyok teljesen egyedül ezzel, mert amúgy sokan lettünk egyedül, csak egyetlen ismerős van az idegenek között, aki életben tart még akkor is, mikor megmarad magának ez a mélybe zárt magány, s hidd el, fáj a lelkem, hogy el kellett mennem, bárcsak értenéd, de ha kimondom, nem biztos, hogy érted, s talán ami igazán bánt, azt sohasem értenéd meg, például féltem, ami nincs, ez benne a vicc, vagy hogy nem tudok a tükörbe nézni, nem akarok szégyenkezni, elveszett a büszkeségem, fekete lyuk van a lelkemben, egyre csak zuhanok a semmiben, pedig a helyzet kulcsa a kezemben, de hol az a hely, hol az a zár, legalább engedd, hogy érezzem, hogy szabadabban lélegzem, mert ami van, az nem jött be, s úgy parancsolok magamnak, még maradjak, megmaradjak, és sírnék, hogyha tudnék, de legalább választ ad most az életről egy nagy könnycsepp a mennyekből, én meg felveszem azt a rossz szokást, hogy nem hagyom abba a káromkodást, és repülök, elrepülök, alattam a gép halkan rezeg, közben meg filmet nézek éppen, vagy ez a saját életem, a különbség így utazás közben nem is fontos nekem, nincs megállás, pedig a sapka rászorult a fejemre, de az élet így is megy tovább, és mostantól nem menekülök egyre újabb agyat korbácsoló ködös révületbe, mely ingatag, mint a civilizáció, végül is ha néha-néha nagyot hibáztam, azért intézetbe még nem zártak, s ha nyelem is a sok gombócot, attól még boldog vagyok, nincs nagy igényem, bármi kell, azt úgyis elérem, s még ha elmosódott is a térképem, attól a világ széles, s nekem ez tetszik, ha meg nagyon szűk lesz, és nem találom benne régi helyem, legfeljebb alkoholba fojtom bánatom, elvégre ide szól jegyem, itt a helyem, s hiába akarnék más ember lenni, mint aki vagyok, ilyen testben utazom, levetni már nem tudom, múltam talán van, de jövőm nincsen, de mindegy, most menjünk csak tovább az élet napos oldalán, ha már ennyire buta vagyok, hogy fejem a hurokba magam rakom, pedig mondták, hogy ne menjek nyelvésznek, de enélkül is bolond az élet és ez a világ, bolond lesz az is aki benne jár, én is okos dolgokat tervezek, de elmondani nem merem, nem szól szám, és nem fáj fejem, így a hangom nélkül te nem tudod, hogy ordítok vagy éppen ásítok, most meg ülök egy nincsen ház nincsen udvarán, nincs kedvem kinézni nincsen kapuján, úgyis ugyanaz a semmi bámulna vissza rám, a monoton szürkeség fájhat a legjobban talán, máskor úgyis csak verekszem a helyemért egy kitalált sorban, pedig ha jó vagy rossz vagy, teljesen mindegy, s ha alul maradsz a versenyben, az is, mégis mindenki csak harcol, gürcöl és görcsöl, amitől még rosszabb ma a helyzet, mint ahogy tegnap hittem, a kreatúra bömböl, mosolyog az Isten, s úgy fáj, hogy nem fáj, sőt inkább felvidít, szóval vidám a helyzet, csak én vagyok szomorú, de a végén repülök, elrepülök, egyre könnyebb leszek, s azt fogom majd érezni, hogy néha kevés itt a fény, de mégis otthon vagyok, s hogy bárhogy zúg a tömeg, vállalom végre önmagam, s nem baj, ha megroppannak alattam a szavak, mert szavak madarának nem könnyű a bánat, sűrű felhőkben újra szállhat át a határon és vissza megint, egyre hűvösebb egekre tekint, nehéz az álma, egyre húzza át a határon és vissza újra, s ha már táncolnak a csillagok és betemet az éteri por, úgyis találkozunk valahol valamikor.

Egyszer volt, hol nem volt... egy BIKINI 25

2008-04-23T18:05:00.000+02:00

Most jut eszembe, hogy teljesen kiment közben a fejemből valami. Ugyanis anno 2007 decemberében volt egy koncert, amiről nem nyilatkoztam, pedig nem olyasvalami volt, ami szóra sem érdemes. Épp ellenkezőleg. 2007 december 7-én a Syma csarnokban 25 éves jubileumát ünnepelte a Bikini, lemezbemutatóval együtt!
Talán egyfelől jobb, hogy akkor rögtön nem írtam erről, mert most kiderülhet, milyen lenyomata maradt bennem. Mert könnyű rögtön az esemény után leírni a friss benyomásokat, de pár hónappal utána már átalakulnak a képek, az érzések, a gondolatok.
Kezdem hátulról, ugyanis voltak kemény utórezgései a dolognak. A koncert után a Bikini honlapjának Vendégkönyvében páran elég negatív érzéssel nyilatkoztak a buliról, kinek a vetítések nem tetszettek, kinek a számok vagy az összekötő szövegek. Volt, aki azt olvasta Lojziék fejére, hogy semmi újat nem kaptak más, addigi koncertekhez képest, csak annyi volt a különbség, hogy ez 3900 forinttal többe került, mint például egy ZP. Mások a rövidségét nem nézték jó szemmel, szerintük hosszabb kellene legyen egy ilyen nagyszabású buli. Ismét mások a régi időket sírták vissza, a 80-as évekbeli hangulatot, a régi számokat, a régi tagokat...
Csak egyet nem értek: ezek a személyek már csináltak hasonló színvonalú rendezvényt, vagy legalább részt vettek már szervezésben, netán tudják, mit jelent több mint két órát iszonyúan tépni a húrokat, verni a dobokat, a legjobb formát hozni ki magadból? Na mindegy.

A legtöbben már akkor próbáltuk megvédeni elsősorban Lojzit, ugyanis mivel ő (és még néha Peta) szokott a vendégkönyvvel foglalkozni, az ő hátán csattant az ostor. Most is valami olyasmit teszek.

Maga a műsor mindenképpen egyedi volt, sok olyan számmal, amelyek még sosem vagy már nagyon rég voltak színpadon, mint például Minden úgy történt, Szabadíts meg, Ami a szívemen, vagy a régiek közül a Fagyi, a Megüssem vagy ne üssem... Nem beszélve arról, hogy a dalok hosszú koncertváltozatban hangzottak el, tele új effektekkel, szólókkal, zenéhez illesztett videóvetítésekkel. Ezek a kisfilmek pedig egyenesen szenzációsak voltak, mintha fényszínházban lennénk: színekben fürdött a színpad, a zenével és fényekkel forgott az egész csarnok, önfeledten szédült a nép... És igen, én is nagyon szerettem volna, hogyha hosszabb lett volna, de két és fél óra azért mindenképpen elegendő ahhoz, hogy másnap a rajongók feje rendesen zúgjon, izmaik sajogjanak, hangjuk reszelőssé váljon. Az együttesnek pedig szintén elég ennyi idő, hogy már a végén ne érezzék az ujjaikat, kezeiket, lábaikat, a tüdejük meg kétszer akkorára nőjön. Szóval mindenképpen tomboltunk volna még mi is, de néha túl sok már a jóból, így az ember megpihen.
És ne feledjük, hogy habár régi tagok nem voltak jelen, de ott volt Bródy János is meg Katona László. Ha tehették volna, szegény Daczi Zsoltot biztos elhívták volna, de sajnos az élet máshogyan alakult. Egy, az életünkben bekövetkező nagy eseményre szívesen meghívjuk a barátainkat, azokat, akikre mindig számíthattunk, úgyhogy a régiek közül aki nem volt ott, az talán magára vessen. (Amúgy meg ha valaki annyira szeretné látni Nagy Ferót, az elmehet Beatricera, Ős Bikinire vagy nézze sűrűn a tévét, itt-ott felbukkan mindig.) Minket is elhívtak a szülinapi bulijukra, ahol csak értünk, nekünk zenéltek, mert biztosak voltak benne, hogy ránk számíthatnak most is, ahogy mi is rájuk. Volt ott pezsgőbontás, aranylemez-átadás, szóval minden fontos dologba próbáltak bevonni bennünket. Aki ezek után még zúgolódna, az nem ért semmit az egészből...
Koncert után még elkaptuk Lojzit, és adtunk neki szülinapi ajándékot, majd Petával sikerült aláíratnunk a hamarjában vásárolt bikinis naptárt. Másnap pedig elmentünk az Aréna Plázába, remegő végtagokkal, zúgó fejjel, fáradtan, de boldogan. :)

Örökzöld

2008-04-22T18:04:00.000+02:00

Fergetegesre sikeredett a tegnapi Bikini-koncert a Zöld Pardonban! A tavalyiak is fantasztikusak voltak, de ez nagyon ütős lett, részben a koncertműsornak, részben az együttesből jövő hatalmas erőnek köszönhetően. Na meg a közönség... Az elején néztem, hogy kituggya, "eltévedtem a mennyország felé félúton", elég sok "heavy" alak álldogált körülöttem, többek között "vesszen Trianon" és "fekete lyuk van a fejemben" sorokat skandálva. De aztán a színpadon Peta és Lojzi előre odakészített gitárjai meggyőztek, hogy mégsem lehetek rossz helyen.
Fél kilenckor a tömeg már elég türelmetlenül követelte D. Nagy-ékat, "Bikini", "hol vagy, Lajos?", "fürdő Lala" meg hasonló szövegeket ordítva. Szóval egyre jobban érződött, hogy történni kellene már valaminek, különben nem lesz ennek jó vége. Aztán végre felbukkantak a Fiúk, rögtön kezdték is a bulit a Tűzfallal, majd egy olyan dal következett, amit eddig még koncerten nem hallottam: a Lóhere. De nem csak úgy Lóhere, hanem teljesen új ruhában, új gomblyukakkal, kemény gitárszólóval fűszerezve. Majd Olcsó vigasz, de ekkorra már nagyon jó kedvük lett egyeseknek, csak úgy pattogott mellettem egy srác egyik emberről a másikra, nem nagyon zavartatta magát, hogy ezzel esetleg kék-zöld foltokat okozhat nemcsak magának, hanem főleg másoknak. Kicsit arrébb szintén felvették páran ezt a "ritmust", mondván, hogy "ahogy ti zenéltek, én úgy táncolok". De Lojzi nem nagyon értett ezzel egyet, nem úgy érezte, hogy ők így zenélnének, úgyhogy két szám között muszáj volt közbeszólnia: "Tudjátok, gyerekek, hogy mennyire díjazom a pogózást... De tényleg, mért kell ezt csinálni? Utána meg hetekig én hallgatom, hogy ki sérült meg a koncerten. Hagyjátok abba, kérlek, szépen kérlek..." Vagyis nem az, hogy "menjetek a ..., idióta banda", pedig láccott, hogy mérges. És lett hatása! Kissé civilizáltabb lett az ugrálás, pedig a Minden úgy történt és a Fagyi is még hátravolt, de szerencsére tényleg nem kezdődött elölről minden. Megértették, hogy nekik is őrzik a lángot, úgyhogy Lojzinak nem kellett azt éreznie, hogy őrülteknek beszél, kik nem is figyelnek rá. Közben az eső is eleredt, mintha csak erre a koncertre várt volna, vagy legalábbis tényleg választ akart volna adni az életről egy nagy könnycsepp a mennyekből, de nem fékezte meg a jókedvet egy cseppet sem, sőt! A legtöbben átélhették, milyen az, amikor arcukat valóban mossa az eső és szárítja a szél... A "megüssem vagy ne üssem?" dilemmára mindenki egyöntetűen válaszolta, hogy "üsd meg!", és arra sem kellett nagyon biztatni a közönséget, hogy teljes torokból ordítsa a színpad felé a másik nagy kérdést: "részegen ki visz majd haza?"
Mondjuk szegény Lajost a nagy tapssal és éljenzéssel nem igazán hagyták szóhoz jutni a Petőfi-vers szavalásakor, de hát nem is az a "lírai" közönség volt, mint mondjuk a jubileumi koncerten a Symában.
A Bikini sem hagyta azért magát, féktelen kedvvel játszottak, Peta újabb improvizálásal rukkolt elő a Közeli helyeken dalnál, még Lajos is megmosolyogta. A dobok majdnem szétrepedtek, akárcsak a dobhátyák, a szaxofon majdnem kiegyenesedett, és még D. Nagy is ugrált - ami pedig nem szokása. :)
Aztán mielőtt végleg bőrig áztunk volna, jött még az elmaradhatatlan Adj helyet..., utána névre szóló tapsok:
szaxofon, billentyűk - Makovics Dénes
a doboknál - Mihalik Viktor
billentyűk - Bördén Szabolcs
szólógitár - Lukács Péter (Peta)
basszusgitár, a szakmai zsűri szerint a 2007-es év könnyűzeneszerzője: Németh Alajos (Lojzi)
ének - D. Nagy Lajos

Hazafelé a 6-os villamos a részegen ki visz majd hazától zengett, én meg végül ott találtam magam a világ végén, (újság alatt) a metróban.
Éjszaka még folytattam a bulit - kibérelte álmom egy álomgyáros, most, hogy már magára rántott egy világváros.
Aztán álomból ébredve kávéval kezemben álltam szótlanul, és arra gondoltam, hogy ezek után felkapok én is egy gondolatot, hogy ne csak filmen legyen szép a reggel. :)

hangulat

2008-03-09T17:03:00.000+01:00

Átlátnak rajtam, de nem vagyok zavarban.
Nem utálnak és nem szeretnek,
ha megfelelek, megvehetnek.

Megadtam magam a mának,
keresnek, hallgatnak, látnak.
Megadtam magam a mának,
keresnek, hallgatnak, látnak.

Minden úton és minden időben,
hogy elteljen és véget érjen,
egy hosszú ásításba férjen,
minden csak félig érjen.

Megadtam magam a mának,
keresnek, hallgatnak, látnak.
Megadtam magam a mának,
keresnek, hallgatnak, látnak.

De nincs itt az idő, vagy már elmúlt...
Sehova sem érek, soha el nem kések.
Nincs itt az idő, vagy már elmúlt.
Sehova sem érek, soha el nem kések.

Nincs itt az idő, vagy már elmúlt,
sehova sem érek, soha el nem kések.
Nincs itt az idő, vagy már elmúlt.
Sehova sem érek, soha el nem kések.
Nincs itt az idő, óóóóóóóóóóóóó,
nincs itt az idő.
Nincs itt az idő, óóóóóóóóóóóóó,
nincs itt az idő.

Nincs itt az idő!

Fonogram Díj, Bikini és az emberiség

2008-01-28T17:59:00.000+01:00

A magamfajta Bikini-szerető hétköznapi emberkének nem kellene olyan nagyon meglepő legyen, hogy a 2007-ben 25. születésnapját ünneplő együttes elnyerte a Fonogram Magyar Zenei Díj "a 2007-es év legjobb magyar rock albuma" kitüntetést az Őrzöm a lángot c. albumáért. Pedig bevallom férfiasan, hogy rajongás ide vagy oda, azért mégiscsak izgultam, főleg, mert a többi négy jelölt albumát nem is ismerem, szóval nem tudtam, hogy kikkel kell versenybe szállnia a díjért. És ilyenkor a bizonytalanság úrrá kerekedik az emberen, mert ugye minél ismeretlenebb egy helyzet, annál nagyobb az izgalom vagy a félelem. Így aztán amikor Hobó kibontotta a titkos borítékot, és mindenféle ünnepélyes hangsúlyt nélkülözve belemormogta a mikrofonba, kb. így, hogy "Bikini... Bikini együttes... Bikini együttes" (mintha most mondaná ki először ezt a nevet), akkor nagy kő esett le a szívemről, és Gabival még bort is ittunk erre. Najó, a bor már előtte meg volt bontva, úgyhogy előre ittunk a medve bőrére. :D De ez is mutatja, hogy valahol csak számítottunk erre a pillanatra, szívünk mélyén és józan eszünkkel. Tényleg nem meglepő, hogy ők nyerték meg, elvégre az Őrzöm a lángot aranylemez is lett, ráadásul 25 éves pályafutásuk alatt még nem ítélték oda nekik egyszer sem ezt a díjat, csupán jelölve voltak kétszer (az Álomból ébredve és a Nem lesz ennek jó vége albumokkal). Persze a 90-es évek előtti albumok simán elvittek volna még pár aranyozott mikrofont (gondoljunk csak a Közeli helyeken, Mondd el, Ezt nem tudom másképp mondani, Ha volna még időm, vagy a '90-ben megjelent Temesvári vasárnap alkotásokra), csak hát ez a díj 1992 óta létezik (akkor még Arany Zsiráf néven futott), és a Bikini épp '92-ben búcsúzott el a közönségtől, aszitték, végleg, de szerencsére '97-ben meggondolták magukat. Végül is a '97 óta megjelent 6 album közül kettő jelölve volt, egy pedig nyert, úgyhogy ez is dicsérendő. (Mondjuk a 2004-es Angyali üdvözlet is megérdemelte volna legalább a jelölést...)
Egy szó mint száz, ezt nem tudom másképp mondani: büszke vagyok Rájuk! Mondjuk a rajongóknak nem kellenek ilyen bizonyítások, ők enélkül is tudják, hogy tényleg zseniális az új album, de szükség volt rá a Bikini iránt közömbösek vagy azt nem kedvelők számára tudatni, hogy szakmai szemmel nézve is valóban JÓ ez a zene. És szüksége volt rá a Bikininek is, hiszen újabb hitet, erőt is ad ez egyben nekik, hogy "csak így tovább, Fiúk, hajrá!" :)

Ui.: Na azért korrigálásra szorul a Hobó-rész. Valószínűleg nem most mondta ki először a Bikini nevét, amit alátámaszt a következő visszaemlékezés is Lojzitól:

"Egyszer Hobó megkérdezte, miért csinálod, miért zenélsz? Akkor azt mondtam: hatni szeretnék az emberiségre a zene nyelvén. Húsz évvel később találkoztam Vele egy színházi rendezvényen. Felkapta a fejét, és azt mondta: á, itt egy ember, aki hatni akar az emberiségre."

BIKINI RULEZ forever and for always

2007-10-10T17:53:00.000+02:00

Huh, gyerekek, leírnám, hogy milyen részt venni egy igazi zenét játszó igazi együttes igazi koncertjén, de attól félek, a végére elfogynának a szavaim. Akkor meg mit kutatok tovább? Igaz, élni érdemes pillanatokon túl a többi már csak innen van, mintha nem is lenne.

Lányok térnek meg

2007-05-15T17:51:00.000+02:00

Lányok térnek meg meleg éjszakákban,
Hangosan vetkőznek a hűség mámorában.
Fiúk térnek meg hideg szobákba,
Öltözködne a magány szép ruhába.

Röhög a múltunk, átfestették mára,
Átkozzuk kínjaink, ha ránk törnek a magányban.
Dadog a remény parancsszóra,
Rándul megtört arcunk mosolyra.

Bababambabambambabambabam
Bababambabambambabam

Ez már egy kis ráadás, visszaugrás időben, egy régi Rolls Frakció-s szám, lassítva, bikinisítve, zenében a korhoz illesztve. És most már valóban vége, ezzel lecsengett a lemez.
Köszönjük, hogy őrzitek a lángot sokak helyett! Nem lesz hiába.