Fonogram Díj, Bikini és az emberiség

A magamfajta Bikini-szerető hétköznapi emberkének nem kellene olyan nagyon meglepő legyen, hogy a 2007-ben 25. születésnapját ünneplő együttes elnyerte a Fonogram Magyar Zenei Díj "a 2007-es év legjobb magyar rock albuma" kitüntetést az Őrzöm a lángot c. albumáért. Pedig bevallom férfiasan, hogy rajongás ide vagy oda, azért mégiscsak izgultam, főleg, mert a többi négy jelölt albumát nem is ismerem, szóval nem tudtam, hogy kikkel kell versenybe szállnia a díjért. És ilyenkor a bizonytalanság úrrá kerekedik az emberen, mert ugye minél ismeretlenebb egy helyzet, annál nagyobb az izgalom vagy a félelem. Így aztán amikor Hobó kibontotta a titkos borítékot, és mindenféle ünnepélyes hangsúlyt nélkülözve belemormogta a mikrofonba, kb. így, hogy "Bikini... Bikini együttes... Bikini együttes" (mintha most mondaná ki először ezt a nevet), akkor nagy kő esett le a szívemről, és Gabival még bort is ittunk erre. Najó, a bor már előtte meg volt bontva, úgyhogy előre ittunk a medve bőrére. :D De ez is mutatja, hogy valahol csak számítottunk erre a pillanatra, szívünk mélyén és józan eszünkkel. Tényleg nem meglepő, hogy ők nyerték meg, elvégre az Őrzöm a lángot aranylemez is lett, ráadásul 25 éves pályafutásuk alatt még nem ítélték oda nekik egyszer sem ezt a díjat, csupán jelölve voltak kétszer (az Álomból ébredve és a Nem lesz ennek jó vége albumokkal). Persze a 90-es évek előtti albumok simán elvittek volna még pár aranyozott mikrofont (gondoljunk csak a Közeli helyeken, Mondd el, Ezt nem tudom másképp mondani, Ha volna még időm, vagy a '90-ben megjelent Temesvári vasárnap alkotásokra), csak hát ez a díj 1992 óta létezik (akkor még Arany Zsiráf néven futott), és a Bikini épp '92-ben búcsúzott el a közönségtől, aszitték, végleg, de szerencsére '97-ben meggondolták magukat. Végül is a '97 óta megjelent 6 album közül kettő jelölve volt, egy pedig nyert, úgyhogy ez is dicsérendő. (Mondjuk a 2004-es Angyali üdvözlet is megérdemelte volna legalább a jelölést...)
Egy szó mint száz, ezt nem tudom másképp mondani: büszke vagyok Rájuk! Mondjuk a rajongóknak nem kellenek ilyen bizonyítások, ők enélkül is tudják, hogy tényleg zseniális az új album, de szükség volt rá a Bikini iránt közömbösek vagy azt nem kedvelők számára tudatni, hogy szakmai szemmel nézve is valóban JÓ ez a zene. És szüksége volt rá a Bikininek is, hiszen újabb hitet, erőt is ad ez egyben nekik, hogy "csak így tovább, Fiúk, hajrá!" :)

Ui.: Na azért korrigálásra szorul a Hobó-rész. Valószínűleg nem most mondta ki először a Bikini nevét, amit alátámaszt a következő visszaemlékezés is Lojzitól:

"Egyszer Hobó megkérdezte, miért csinálod, miért zenélsz? Akkor azt mondtam: hatni szeretnék az emberiségre a zene nyelvén. Húsz évvel később találkoztam Vele egy színházi rendezvényen. Felkapta a fejét, és azt mondta: á, itt egy ember, aki hatni akar az emberiségre."