Fergetegesre sikeredett a tegnapi Bikini-koncert a Zöld Pardonban! A tavalyiak is fantasztikusak voltak, de ez nagyon ütős lett, részben a koncertműsornak, részben az együttesből jövő hatalmas erőnek köszönhetően. Na meg a közönség... Az elején néztem, hogy kituggya, "eltévedtem a mennyország felé félúton", elég sok "heavy" alak álldogált körülöttem, többek között "vesszen Trianon" és "fekete lyuk van a fejemben" sorokat skandálva. De aztán a színpadon Peta és Lojzi előre odakészített gitárjai meggyőztek, hogy mégsem lehetek rossz helyen.
Fél kilenckor a tömeg már elég türelmetlenül követelte D. Nagy-ékat, "Bikini", "hol vagy, Lajos?", "fürdő Lala" meg hasonló szövegeket ordítva. Szóval egyre jobban érződött, hogy történni kellene már valaminek, különben nem lesz ennek jó vége. Aztán végre felbukkantak a Fiúk, rögtön kezdték is a bulit a Tűzfallal, majd egy olyan dal következett, amit eddig még koncerten nem hallottam: a Lóhere. De nem csak úgy Lóhere, hanem teljesen új ruhában, új gomblyukakkal, kemény gitárszólóval fűszerezve. Majd Olcsó vigasz, de ekkorra már nagyon jó kedvük lett egyeseknek, csak úgy pattogott mellettem egy srác egyik emberről a másikra, nem nagyon zavartatta magát, hogy ezzel esetleg kék-zöld foltokat okozhat nemcsak magának, hanem főleg másoknak. Kicsit arrébb szintén felvették páran ezt a "ritmust", mondván, hogy "ahogy ti zenéltek, én úgy táncolok". De Lojzi nem nagyon értett ezzel egyet, nem úgy érezte, hogy ők így zenélnének, úgyhogy két szám között muszáj volt közbeszólnia: "Tudjátok, gyerekek, hogy mennyire díjazom a pogózást... De tényleg, mért kell ezt csinálni? Utána meg hetekig én hallgatom, hogy ki sérült meg a koncerten. Hagyjátok abba, kérlek, szépen kérlek..." Vagyis nem az, hogy "menjetek a ..., idióta banda", pedig láccott, hogy mérges. És lett hatása! Kissé civilizáltabb lett az ugrálás, pedig a Minden úgy történt és a Fagyi is még hátravolt, de szerencsére tényleg nem kezdődött elölről minden. Megértették, hogy nekik is őrzik a lángot, úgyhogy Lojzinak nem kellett azt éreznie, hogy őrülteknek beszél, kik nem is figyelnek rá. Közben az eső is eleredt, mintha csak erre a koncertre várt volna, vagy legalábbis tényleg választ akart volna adni az életről egy nagy könnycsepp a mennyekből, de nem fékezte meg a jókedvet egy cseppet sem, sőt! A legtöbben átélhették, milyen az, amikor arcukat valóban mossa az eső és szárítja a szél... A "megüssem vagy ne üssem?" dilemmára mindenki egyöntetűen válaszolta, hogy "üsd meg!", és arra sem kellett nagyon biztatni a közönséget, hogy teljes torokból ordítsa a színpad felé a másik nagy kérdést: "részegen ki visz majd haza?"
Mondjuk szegény Lajost a nagy tapssal és éljenzéssel nem igazán hagyták szóhoz jutni a Petőfi-vers szavalásakor, de hát nem is az a "lírai" közönség volt, mint mondjuk a jubileumi koncerten a Symában.
A Bikini sem hagyta azért magát, féktelen kedvvel játszottak, Peta újabb improvizálásal rukkolt elő a Közeli helyeken dalnál, még Lajos is megmosolyogta. A dobok majdnem szétrepedtek, akárcsak a dobhátyák, a szaxofon majdnem kiegyenesedett, és még D. Nagy is ugrált - ami pedig nem szokása. :)
Aztán mielőtt végleg bőrig áztunk volna, jött még az elmaradhatatlan Adj helyet..., utána névre szóló tapsok:
szaxofon, billentyűk - Makovics Dénes
a doboknál - Mihalik Viktor
billentyűk - Bördén Szabolcs
szólógitár - Lukács Péter (Peta)
basszusgitár, a szakmai zsűri szerint a 2007-es év könnyűzeneszerzője: Németh Alajos (Lojzi)
ének - D. Nagy Lajos
Hazafelé a 6-os villamos a részegen ki visz majd hazától zengett, én meg végül ott találtam magam a világ végén, (újság alatt) a metróban.
Éjszaka még folytattam a bulit - kibérelte álmom egy álomgyáros, most, hogy már magára rántott egy világváros.
Aztán álomból ébredve kávéval kezemben álltam szótlanul, és arra gondoltam, hogy ezek után felkapok én is egy gondolatot, hogy ne csak filmen legyen szép a reggel. :)
Fél kilenckor a tömeg már elég türelmetlenül követelte D. Nagy-ékat, "Bikini", "hol vagy, Lajos?", "fürdő Lala" meg hasonló szövegeket ordítva. Szóval egyre jobban érződött, hogy történni kellene már valaminek, különben nem lesz ennek jó vége. Aztán végre felbukkantak a Fiúk, rögtön kezdték is a bulit a Tűzfallal, majd egy olyan dal következett, amit eddig még koncerten nem hallottam: a Lóhere. De nem csak úgy Lóhere, hanem teljesen új ruhában, új gomblyukakkal, kemény gitárszólóval fűszerezve. Majd Olcsó vigasz, de ekkorra már nagyon jó kedvük lett egyeseknek, csak úgy pattogott mellettem egy srác egyik emberről a másikra, nem nagyon zavartatta magát, hogy ezzel esetleg kék-zöld foltokat okozhat nemcsak magának, hanem főleg másoknak. Kicsit arrébb szintén felvették páran ezt a "ritmust", mondván, hogy "ahogy ti zenéltek, én úgy táncolok". De Lojzi nem nagyon értett ezzel egyet, nem úgy érezte, hogy ők így zenélnének, úgyhogy két szám között muszáj volt közbeszólnia: "Tudjátok, gyerekek, hogy mennyire díjazom a pogózást... De tényleg, mért kell ezt csinálni? Utána meg hetekig én hallgatom, hogy ki sérült meg a koncerten. Hagyjátok abba, kérlek, szépen kérlek..." Vagyis nem az, hogy "menjetek a ..., idióta banda", pedig láccott, hogy mérges. És lett hatása! Kissé civilizáltabb lett az ugrálás, pedig a Minden úgy történt és a Fagyi is még hátravolt, de szerencsére tényleg nem kezdődött elölről minden. Megértették, hogy nekik is őrzik a lángot, úgyhogy Lojzinak nem kellett azt éreznie, hogy őrülteknek beszél, kik nem is figyelnek rá. Közben az eső is eleredt, mintha csak erre a koncertre várt volna, vagy legalábbis tényleg választ akart volna adni az életről egy nagy könnycsepp a mennyekből, de nem fékezte meg a jókedvet egy cseppet sem, sőt! A legtöbben átélhették, milyen az, amikor arcukat valóban mossa az eső és szárítja a szél... A "megüssem vagy ne üssem?" dilemmára mindenki egyöntetűen válaszolta, hogy "üsd meg!", és arra sem kellett nagyon biztatni a közönséget, hogy teljes torokból ordítsa a színpad felé a másik nagy kérdést: "részegen ki visz majd haza?"
Mondjuk szegény Lajost a nagy tapssal és éljenzéssel nem igazán hagyták szóhoz jutni a Petőfi-vers szavalásakor, de hát nem is az a "lírai" közönség volt, mint mondjuk a jubileumi koncerten a Symában.
A Bikini sem hagyta azért magát, féktelen kedvvel játszottak, Peta újabb improvizálásal rukkolt elő a Közeli helyeken dalnál, még Lajos is megmosolyogta. A dobok majdnem szétrepedtek, akárcsak a dobhátyák, a szaxofon majdnem kiegyenesedett, és még D. Nagy is ugrált - ami pedig nem szokása. :)
Aztán mielőtt végleg bőrig áztunk volna, jött még az elmaradhatatlan Adj helyet..., utána névre szóló tapsok:
szaxofon, billentyűk - Makovics Dénes
a doboknál - Mihalik Viktor
billentyűk - Bördén Szabolcs
szólógitár - Lukács Péter (Peta)
basszusgitár, a szakmai zsűri szerint a 2007-es év könnyűzeneszerzője: Németh Alajos (Lojzi)
ének - D. Nagy Lajos
Hazafelé a 6-os villamos a részegen ki visz majd hazától zengett, én meg végül ott találtam magam a világ végén, (újság alatt) a metróban.
Éjszaka még folytattam a bulit - kibérelte álmom egy álomgyáros, most, hogy már magára rántott egy világváros.
Aztán álomból ébredve kávéval kezemben álltam szótlanul, és arra gondoltam, hogy ezek után felkapok én is egy gondolatot, hogy ne csak filmen legyen szép a reggel. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése