Péntek este Edda művek-koncert volt Udvarhelyen. Elmentünk, már csak azért is, mert '90 óta nem voltunk Eddán, és mindig jó élőben meghallgatni az olyan örök dalokat, mint amilyen A kör, Szálljunk fel, Mi vagyunk a rock, A hűtlen, Éjjel érkezem stb. Kicsit vegyes érzésekkel keveredtünk el a tömegben, hiszen jól tudtuk, hogy Patakyék nem a szerénységükről és kedvességükről híresek, hanem sokkal inkább a nagyképű, beképzelt viselkedésükről, rockos vagányságukról, ami eléggé visszataszító tud lenni, ha az ember nem a megfelelő hangulatban érkezik a koncertre. Mégis reménykedtünk, hogy azért majdnem 20 év telt el, mióta nem láttuk őket élőben, azóta megkomolyodhattak, mert a rock életében is van elszántsággal együtt járó komolyság és szerénység, ami nagyobb tiszteletet tud kivívni a rajongók vagy a csupán normálisabb emberek körében, mint a kivagyokén és "tudjuk, hogy jók vagyunk" típusú megnyilvánulások. Kell a szókimondás, az őszinteség, de nem mindegy, hogyan tálaljuk.
Aztán hatalmasat csalódtunk. Pedig Patakyból már rég kiábrándultunk (főleg miután hallottunk arról az incidensről, ami annak idején történt közte és Lojzi között), majd a lagzilajcsis-mulatós korszakának beköszöntekor még jobban, most meg visszajön az Eddával, mintha mi sem történt volna, és a régi közönségnek akarna énekelni, ami már nincs. Hát mi is a régi Eddát akartuk volna inkább hallani, ami szintén nincs már...
Bohóckodni, jópofizni, szókimondani lehet, Nagy Feró is űzi ezt a műfajt, mégis valahogy jobban áll neki, valahogy őt el tudjuk úgy fogadni, egyrészt mert ő ugyebár a "nemzet csótánya", másrészt viszont főleg azért, mert ő felvállalja hibáit is, és sokkal szavahihetőbb minden mozdulata és dala. Amikor nagymagyarkodik, még az is jobban áll neki, mint Patakynak a "jó estét, drága véreim" köszöntései, és hiába mondja el százszor is egy este alatt, attól még nem lesz hitelesebb. Nem azt mondom, hogy nem hiszem el, szívből jönne ez neki, de hagyjuk már ezt a sablonos témát, miért nem lehet egyszerűen egy jó koncertet adni, mért kell belepofázni minden dalba, és szóban is megfogalmazni, amit már úgyis elénekeltek. S kit érdekel, hogy koncert után majd ki kivel fog mit csinálni szexuális értelemben?
Szóval valahogy úgy tűnt, Edda csak azért van még mindig (vagy már megint), mert nincs jobb dolguk most éppen...
Azt hiszem, minél több más rockegyüttes koncertjén veszek részt, annál jobban szeretem és tisztelem a Bikinit.
Aztán hatalmasat csalódtunk. Pedig Patakyból már rég kiábrándultunk (főleg miután hallottunk arról az incidensről, ami annak idején történt közte és Lojzi között), majd a lagzilajcsis-mulatós korszakának beköszöntekor még jobban, most meg visszajön az Eddával, mintha mi sem történt volna, és a régi közönségnek akarna énekelni, ami már nincs. Hát mi is a régi Eddát akartuk volna inkább hallani, ami szintén nincs már...
Bohóckodni, jópofizni, szókimondani lehet, Nagy Feró is űzi ezt a műfajt, mégis valahogy jobban áll neki, valahogy őt el tudjuk úgy fogadni, egyrészt mert ő ugyebár a "nemzet csótánya", másrészt viszont főleg azért, mert ő felvállalja hibáit is, és sokkal szavahihetőbb minden mozdulata és dala. Amikor nagymagyarkodik, még az is jobban áll neki, mint Patakynak a "jó estét, drága véreim" köszöntései, és hiába mondja el százszor is egy este alatt, attól még nem lesz hitelesebb. Nem azt mondom, hogy nem hiszem el, szívből jönne ez neki, de hagyjuk már ezt a sablonos témát, miért nem lehet egyszerűen egy jó koncertet adni, mért kell belepofázni minden dalba, és szóban is megfogalmazni, amit már úgyis elénekeltek. S kit érdekel, hogy koncert után majd ki kivel fog mit csinálni szexuális értelemben?
Szóval valahogy úgy tűnt, Edda csak azért van még mindig (vagy már megint), mert nincs jobb dolguk most éppen...
Azt hiszem, minél több más rockegyüttes koncertjén veszek részt, annál jobban szeretem és tisztelem a Bikinit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése