A Bikini honlapjának vendégkönyvében az elmúlt pár napban arról írtak néhányan, hogy a 4-8 éves gyerekük kívülről fújja a zenekar dalait, de még az olyan ritkaságokat is, mint az Uramisten, mibe keveredtél velünk vagy a Könnycsepp a mennyből. Elég meghallaniuk egy kulcsszót a tévében valaki szájából, például "végérvényesen", és máris elkezdik dúdolni: "végérvényesen valami elveszett". Nem fogok belemenni ennek a dolognak a pszichológiai hátterébe, csak annyit akarok leírni, hogy eszembe jutottak azok az évek, amikor a nővéremmel még alig 7-8 évesen a tömeggel együtt énekeltük a Robog a jövő-t és Ne legyek áruló-t az akkor nagy eseménynek számító udvarhelyi '91-es Bikini-koncerten. Fogalmunk sem volt, mit értenek az alatt, hogy "kényszerpályát szabott a történelem" vagy "csak a félelem megfizethető bennem" vagy miért kevés itt a fény, és hogyhogy porból lettünk s porrá leszünk. De nem is érdekelt nagyon bennünket, hogy nem értjük, illetve nem is fogtuk fel, hogy nem értjük, mert talán nem is igaz ez. Értettük a magunk módján. Értettük a zenét. Elképzeltük azt a kutyát, amelyik elkísért hosszú utunkra, ott volt a Hargita a közelben, ahol virág nőtt, és melyik gyerek ne értené azt, hogy "mért mindig csak én legyek a jó?!".Aztán teltek-múltak az évek és már nem volt Bikini, de nekünk ez fel sem tűnt, mert ahányszor újrahallgattuk az albumokat, immár felnőttebb, de azért még mindig gyerek fejjel, mintha folyton megújulnának a dalok. Már értettük, hogy mit takar a tűzfal, hogy a fagyit és a gombócokat másképp is lehet nyalni-nyelni, hogy milyen szójáték is bújik meg amögött, hogy veri az élet, verihepi. Még mindig nem volt azonban tiszta néhány dolog, például miért a férfi megy és a nő marad, hogyan lehet úgy élni, hogy majdnem belehal az ember, és az olcsó vigasz mitől olcsó? Közben elmúlt egy picit a Bikini-láz, mert más stílus lett "trendi" akkoriban, de ez is csak arra volt jó, hogy néhány év elteltével, amikor a visszatérésnek és új albumoknak köszönhetően ismét előkerültek a régi lemezek, egy újabb nagy "aha"-élményünk legyen. És azóta is folyton.
A Bikinit nem lehet nem érteni. Minden korosztály érti, a gyerekek is. Csak mindegyik a maga módján. Ez a titka az egésznek.
Ez a bejegyzésed számomra nagyon szimpatikusra sikeredett. Egyetértek teljesen, noha még én fiatal is vagyok és még nemis érthetek talán mindent, de próbálkozok! :)
VálaszTörlésÖrülök, hogy egyetértesz.:) Minden korban kicsit másképp értjük a világot, és attól szép az egész, hogy emiatt mindig újat tud mutatni. Ahogy a Bikini is.:)
VálaszTörlés