2008. június 4., szerda

Interjú Lojzival (2008. május 30.)

Lojzi még őrzi a lángot


– A díj is azt bizonyítja, hogy a Bikinin nem fog az idő. Mi a titok?

– Ezelőtt is csináltunk nagy dolgokat, de úgy tűnik most újra felfigyelt ránk a zenészvilág. Jó formációban zenélünk az elmúlt másfél évben, ami annak is köszönhető, hogy jött egy új gitáros, a Lukács Peta, aki legalább tíz évet fiatalított a lendületen. Ez is közrejátszott abban, hogy ez a hangzás kialakulhatott, ami elnyerte a jogvédő kuratórium tetszését.

– Az album ezen felül aranylemez lett, és év elején Fonogram-díjat kapott: az év hazai rock albuma lett. Meglepte a siker?

– Nem, hiszen a Bikini együttes eddig már több mint 2 millió lemezt adott el. Ebből pont az utolsó tízezer darab hozta meg az elismerést. Az mindenestere érdekes, hogy amikor úgy tűnik az ember a pályfutása vége felé jár, addigra veszik észre, hogy létezik.

– Az életét átszövi a zene. Hogy lett basszusgitáros?

– Hat évesen kezdtem hegedülni, de hamarosan belekeveredtem a rock and rollba. Meghallgattam a Creedence Clearwater Revival együttest a rádióban tízéves koromban, és rögtön beleszerettem. Beálltam az iskolazenekarba, és mivel nem volt szólógitáros hely, ezért basszusgitáros lettem. Jártam a dzsessz tanszakra, de harmadikban kirúgtak, így nem fejeztem be. Ott mindenkivel összeismerkedtünk, aki számít a szakmában. 1975-ben már a Miniben játszottam, és 1982-ben alapítottuk meg a Bikinit, ami idén már 26. évét tapossa.

– Mi a legkedvesebb élménye a zenével kapcsolatban?

– Talán az a koncertünk, amelyet 1990. február 25-én rendeztek Temesváron, a romániai forradalom után. Ötezer ember sírva hallgatta a zenét, majd a végén odajött hozzám egy újságírónő aki azt mondta, hogy ők már két hónapja kikiáltották a szabadságot, de ma érezték magukat először szabadnak. Akkor értettem meg, hogy mi is az üzenete annak a rock and rollnak, amit a Bikini képvisel. Úgy készülünk egy koncertre, hogy adni fogunk, de sokkal többet kapunk vissza, mint amennyit valaha is tudnánk adni. Köszönjük a közönségnek!

Hegedűs V. Rita

(Forrás: http://www.reggel.hu/index.php?apps=cikk&cikk=148277 )


3 megjegyzés:

  1. "Più giù, in fondo alla Tuscolana..."

    !?...passavo per un saluto!

    http://elanavev.blogspot.com/

    VálaszTörlés
  2. Kedves Ildikó!

    A készülő új albumhoz.. az utolsó 4 sorhoz ez hozzá tartozik még :)

    Megállok a végtelen lába előtt
    És kérem,hogy adna egy kis pihenőt
    Míg várom a téren,úgy elfog a vágy
    Hogy lássam sorsaink szép fonalát.

    Ezzel a pár sorral talán még mélyebb az üzenet :) jobban bele mar a szívbe :)

    Üdvözlettel:Atis

    VálaszTörlés
  3. Szia Kedves Atis!

    Igen, az általad említett szakasszal teljesebb a kép, viszont nem akartam rögtön mindent elárulni, ezért csak az utolsó 4 sor került fel. Ez így sejtelmesebb egy picit, és lírailag is jobban mutat. Ha azt írom, hogy "a készülő új album utolsó nyolc sora", már nem olyan vészjósló. A nyolc már túl sok ahhoz, hogy csattanó legyen. Nem tudom, mennyire érthető, amit mondani akarok...
    :)

    Üdv,
    Ildikó

    VálaszTörlés