2009. május 17., vasárnap

Bikini Sződligeten


Mondtam én, hogy remélhetőleg a közeljövőben lesz esedékes az a bizonyos koncert, és úgy is lett! Megnéztem, hogy a tavaly is kb. ilyenkor ruccantam el egyet Turkevére, úgy látszik, minden májusban eljön egy kritikus pillanat, amit csak ezzel a módszerrel lehet átvészelni. :)
Pedig nem gondoltam, hogy időben odaérek, főleg miután nagy lendülettel áthajtottam a Megyeri hídon, mert úgy néztem, Szentendréhez van közel Sződliget. Hát ez végül is igaz, csak éppen az egyik a Duna innenső, a másik meg a túlsó oldalán. Nah de a lényeg, hogy fél 9-re sikerült megérkezni Sződligetre, megtalálni a helyszínt, jegyet venni és elvegyülni a tömegben. Érdekesnek nézett ki első látásra, egy enyhe domboldal tele padokkal, lent a színpad, előtte pedig kisebb hely a bulizni vágyóknak. Megragadva a nagy lehetőséget, ki is ültem a dombtetőre (s onnan néztem szerteszét :D), szembe a színpaddal, szuper látvány volt, zenekart, tömeget, Göncölszekeret, mindezt egyszerre látni lehetett.
És alig pár perc késéssel a Bikini ismét a húrok közé csapott! Volt itt (ébredés utáni) tűzfal, eltévedés a mennyország felé, lángőrzés, angyali üdvözlet, Uramisten, mibe keveredtél velünk? vagy Miért iszom, ha nem vagyok szomjas?, esetleg Részegen ki visz majd haza?-típusú kérdések, na meg nagy könnycsepp a mennyekből, aminek hatására valóban elkezdett az eső cseperészni (de mintha mindegy volna, el is állt...). Véletlen lett volna? :)
Csak D. Nagyot sajnáltam kicsit, mert nem elég, hogy végig a szemébe sütöttek a hatalmas reflektorok (ami miatt a videókon az arca helyett csak egy nagy fényes folt látható), még talán kicsit be is volt rekedve vagy valami hasonló, legalábbis néha elcsuklott a hangja, de ennek ellenére végig istenien énekelt. És Viktorról amúgy is folyik a víz a dobolástól, de mintha ez nem lenne elég, még sütik a nagy lámpák őt is. Nem könnyű... Nade mindennek ellenére láthatóan jól érezték magukat, akárcsak a közönség! És a Mielőtt elmegyek elején az a "csak dob" nagyon ütősen hangzott, komolyan, hihetetlen, hogy csak ennyitől mennyire más tud lenni egy dal. Meg a szaxofon is... Huh, minden. :)
De még mielőtt elmentek volna, adtak pár képet magukról, hogy ha hiányoznak, akkor legalább ezeket nézegessük.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése