Mivel októberben vagyunk, péntek este épp a Josefinába tartottunk, az autóban szólt a Juventus, és a cél előtt kicsivel felcsendült a Nehéz a dolga. Tudom, még nem annyira véletlenszerű egy ilyen egybeesés, nem is gondoltam én semmire, mert az igaz ugyan, hogy épp Bikini-koncertre mentünk, de hát megtörténik, hogy épp akkor épp abban a rádióban, amit amúgy általában hallgatni szoktunk, épp Bikini szólal meg. Viszonylag hamar be is jutottunk, előre lefoglalt hely várt minket, nem annyira közel a színpadhoz, de legalább ablak mellett, mert amúgy a füst, kaja- meg piaszag együtt gomolygása a levegőben módszeresen tudott egyesülni a buli során a padlóról felverődött porral és a megizzadt emberek bőrének illatával. De azért nem volt korántsem annyira vészes, mert szerencsére mi is részesei voltunk mindennek a belső világnak, így egy idő után nem éreztünk mi már semmit sem. :)
Arra számítottunk egyébként, hogy később fog elkezdődni a koncert, mint általában, mert a Fiúk még aznap este 7 órától Esztergomban hevítették a hangulatot, ami azt jelentette kb., hogy 11 előtt nem érnek vissza Budapestre. Ennek ellenére azonban időben ott voltak, és csak a színpad felszerelése tolta el az időt, de az már észre sem vevődött. És bizony, belecsaptak a húrokba, nem is bírtuk volna ülve végignézni, ami ott kialakulóban volt, így becsöppentünk mi is az elöl bulizó társaságba. Hát mit is mondjak. A koncert egyszerűen fergeee... (most figyelj!)... teges volt! :) Végig. A szünetben sikerült elkapnom Icát, úgyhogy végre élőben is megismerhettük egymást! Amúgy meg kis családias hangulat van ilyenkor a Josefinában, sok már az ismerős arc, Barbi, Dalmus, Kati. :)
A végén még Lojzival váltottunk pár szót, majd kifelé menet még egyszer összefutottunk Icával, Viktorral beszélgetett éppen. Beszálltunk a kocsiba, és elindultunk hazafelé. Ugyancsak Juventus, de most már koncert után, és mi történik? Felcsendül a Csak dolgozni ne kelljen. Hát ez már csak egy ilyen nap volt. :)
Ui.: A koncert előtt (és közben is) nagy "ria-ria-Hungária!" skandálás zajlott, hisz aznap nyerték el a magyar U20-asok a vb-bronzérmet. De ez már egy másik történet.
Arra számítottunk egyébként, hogy később fog elkezdődni a koncert, mint általában, mert a Fiúk még aznap este 7 órától Esztergomban hevítették a hangulatot, ami azt jelentette kb., hogy 11 előtt nem érnek vissza Budapestre. Ennek ellenére azonban időben ott voltak, és csak a színpad felszerelése tolta el az időt, de az már észre sem vevődött. És bizony, belecsaptak a húrokba, nem is bírtuk volna ülve végignézni, ami ott kialakulóban volt, így becsöppentünk mi is az elöl bulizó társaságba. Hát mit is mondjak. A koncert egyszerűen fergeee... (most figyelj!)... teges volt! :) Végig. A szünetben sikerült elkapnom Icát, úgyhogy végre élőben is megismerhettük egymást! Amúgy meg kis családias hangulat van ilyenkor a Josefinában, sok már az ismerős arc, Barbi, Dalmus, Kati. :)
A végén még Lojzival váltottunk pár szót, majd kifelé menet még egyszer összefutottunk Icával, Viktorral beszélgetett éppen. Beszálltunk a kocsiba, és elindultunk hazafelé. Ugyancsak Juventus, de most már koncert után, és mi történik? Felcsendül a Csak dolgozni ne kelljen. Hát ez már csak egy ilyen nap volt. :)
Ui.: A koncert előtt (és közben is) nagy "ria-ria-Hungária!" skandálás zajlott, hisz aznap nyerték el a magyar U20-asok a vb-bronzérmet. De ez már egy másik történet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése