Már sokadjára nyitom ki a tokot.
Két fekete korong, rajtuk narancssárga felirat: 25 év Bikini - jubileumi lemezbemutató koncert. Újra belenézek a kis füzetbe: a felvételek 2007. december 7-én készültek Budapesten a Syma csarnokban. A két DVD tartalomjegyzéke 29 dalt sorol fel, a végén Extrákkal. Ez hát a 2008. április végén megjelent dupla DVD.
Amikor becsukom a tokot, sokadjára, az jár a fejemben, hogy nem kellett volna-e vidámabb, pezsgőbb, színekkel zsúfoltabb - egyszóval: figyelemfelkeltőbb borítót választani egy ilyen rangos eseményt magába záró tárgyhoz. Mi ez a feketeség, egyszerűség, szerénység? Arra gondolok, talán így van jól, hiszen ezáltal illeszkedik igazán ez a lemez is a már megszokott "Bikini-stílushoz", ami rögtön szembetűnik, ha kézbe veszünk egy Bikini-posztert vagy felkeressük a Bikini-honlapot. Ezenkívül van ebben a szimplicitásban a rock-os feketeség mellett némi elegancia és ünnepi hangulat is. A lényeg pedig úgyis belül lakózik.
Amúgy meg hogyha akadékoskodó kritikus lennék, aki mindenben rögtön a rosszra csap le, vagy megfontoltabban előbb a jóra, aztán egy DE-vel az egészet a visszájára fordítja, hogy az olvasóban a végére inkább a negatív dolgok ragadjanak meg, talán a DVD anyagának halkságát említeném meg még többek között, majd egy-két apró-cseprő vágási bakiból csinálnék elefántot. DE én nem az a kritikus vagyok, aki letolja a Bikinit. Megvannak az okaim rá, személyesek és tárgyilagosak egyaránt. S a DVD-bemutatás is ennek megfelelően szubjektív is, objektív is. A kettőt nem fogom különválasztani. Nincs értelme, hiszen reális mindkettő.
"Nagyon jó estét mindenkinek!" Elhangzik az üdvözlő mondat a színpadról, majd rögtön egy költői kérdésbe vágja a fejszét a zenekar - nemcsak a sajátjukat, a miénket is: "Miért iszom, ha nem vagyok szomjas?" Erre csak a végén sikerül választ szülni egy Petőfi-vers segítségével: mert "nem nézhetek vidámon/ Végig elhagyott hazámon/ Csak mikor részeg vagyok!" De a válaszig még hosszú út vezet. Addig még meg kell ízlelnünk a mennyből ránk zúduló könnycseppeket, végig kell vergődnünk magunkat széles-tágas tereken, magányos napokon, rossz időkön, el kell jutnunk a világ végére, ahol nagy igazságokról kell lerántanunk a leplet, szembe kell szállnunk a gonosszal, el kell fogadnunk, hogy szabadnak születtünk, végül visszatérve közeli helyekre, ahol a mézesmadzag már rég elfogyott, büszkén helyet kell adnunk életünknek, sorsunknak, szomjunknak.
Rövid időutazás zenei nyeregben. Másabb, különlegesebb ez a nyereg, mint a stúdiófelvételeket tartalmazó albumoké, s nem vagy nemcsak a dalok találó sorrendje, hanem sokkal inkább a már jól ismert slágerek szokatlan, meglepően új változatban való előadása miatt. Mindegyik vagy legalábbis majdnem mindegyik dalban van egy csúcspont, egy "valami", ami annyira fülön és szíven üti a gyanútlan hallgatót, hogy késztetést érez a szám újbóli meghallgatására, akár koncertvideó nélkül is. És már csak remélni tudja, hogy lesz még ezekből a változatokból válogatásalbum is.
Pedig 20 év alatt volt már alkalmunk agyonhallgatni többek között a Ha volna még időm c. dalt, és mégis: a Körutazáson a Balkánon c. dupla CD-n található verzióhoz képest ez egy teljesen más hangzás. Valósággal kiráz a hideg, ahogy sír a gitár, vall a szaxofon... És nem lehet meglelni, galléron ragadni azt a "valamit", amitől ennyire jó: az összhangzás okozza, a gitár, a basszus, a szaxofon, a billentyűk, a dobok, az ének együttese. Ugyanez érvényes A férfi megy, a nő marad c. dalra: az a távolodó hangú szintetizátoreffekt, ami leginkább egy megpendített madzag rezgésére emlékeztet, és ami tökéletesen helyettesíti az addigi verziók "csillagszórásos" effektjét, nemcsak itt bukkan fel, hanem például a Nehéz a dolga vagy a Magányos nap számokban is, és valahogy érzékibbé, melankólikusabbá varászolja a hangzás egészét. Bördén Szabolcs részéről minden egyes, szintetizátorból kicsalt hang telitalálat. Az új album címadó dalának, az Őrzöm a lángot-nak a menetelő ritmusa például egy adott ponton vészjelző harangzúgássá vált át, s ugyanez a szinti közbe-közbe pajkosan összejátszik Makovics Dénes szaxofonszólóival is, amelyek néha egész jó improvizációként hatnak, ormányszerűen elnyújtott lezárásokkal, utórezgésekkel. Különösen kiugrik ez A világ végén című, mostanra ismét nagyon aktuálissá vált himnusznál, ahol az eredeti verzióból ismert szirénahangot is farkasüvöltésszerű fúvóshangszer helyettesíti. De nem a szaxofon az egyetlen hangszer, amelyet Dénes zseniálisan tud uralni, hiszen szintetizátor is van előtte, ráadásul egyik Bródy-dalhoz ő adja a furulya hangját is. Lukács Peta gitárjátékát pedig ezennel nemcsak a fülünk, hanem a szemünk is csodálhatja: ide-oda cikázó ujjak, elmosódott kéz, átszellemült arckifejezés - és nem utolsósorban hatalmas közönségtapsok. Ez jellemzi leginkább tehetségét, túl a zenei profizmuson. És az eddigi koncerteken megszokott Közeli helyeken-szóló mellett olyan daloknál is megcsillogtatja gitártudását, mint a lassan már 20 éves Széles-tágas a tér vagy éppen a legfrissebb A mennyország felé címűek, mely utóbbinak egyenesen ő a szerzője. Egy óvatlan pillanatban a többiek magára hagyják, hogy egyedül - vagyis többezer emberrel együtt - mutassa meg a zenei dialógus sokoldalúságát, azt, hogy a gitár is tud beszélgetni, viccelni, komoly lenni, sőt ha kell, szúnyogot utánozni.
És tréfát - ha kell, ironikusat - a Bikini is ismer. A Megüssem vagy ne üssem c. elhíresült, romantikus szerelmi dalt a Matrix Cow néven ismert vicces videó kíséri végig, miközben Lojzi és Peta ellentmondást nem tűrő hangon, barátjuknak jót akarva hangos "üsd meg!"-gel válaszolnak Lajos nagy dilemmájára. Aztán az iróniát felfüggesztik, hogy helyet kaphasson a valódi romantika, a forró érzelmekkel teli szerelmi vallomás, amit nem lehet másképp mondani, csak olyan egyszerűen, ahogy D. Nagynak sikerül kimondania. De a másik, kínzó, őszinte kitárulkozás, a Magányos nap után a Fagyival újból visszatér a jókedv, a kacagás, az ironikus hangvétel. A zenekar frontembere a kezdeti visszafogottságát közben szó szerint levetkőzte, hiszen a harmadik számnál már lekerült róla a zakó, a Mielőtt elmegyek c. sláger éneklése közben pedig egyenesen ragyog az arca a meghatódottságtól, ahogy végigpillant a tomboló közönségen. Igaz, már nem annyira transzbaesős ez az előadásmód, mint egy 25 évvel ezelőtti felvételen, kicsit visszafogottabb, felnőttesebb, de a hang ugyanaz - talán még érettebb, még érzékibb is. Övé az a szerep is, hogy bekonferálja az est meghívott előadóit, köszönetet mondjon a támogatóknak, gyerekei segítségével torta és pezsgő kíséretében felköszöntse a Bikinit, magukat. Nem csoda, hogy a felvételek nagy részéről az ő arca köszön vissza.
A vendég Bródy János. Hatalmas taps fogadja az "élő rocklegendát". Szabadnak születtél, Ha én rózsa volnék, Boldog születésnapot... A tömeg egy emberként énekel Bródyval. Ennél találóbb hely nem is létezhet a soroknak: "köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk". Majd egy olyan Bikini-dallal folytatódik a vágta, amelynek a szövegét János írta: Rossz idők. És mégsincs törés a mondanivalóban.
Katona László a másik vendég, az Angyali üdvözlet szövegírója. Érces, mély hangja kissé elüt D. Nagy lágyabb, mondhatni simogatóbb hangjától, akárcsak színpadi felszabadultsága a Bikini gálánsabb előadásmódjától. Más személyiség ő, viszont szövegileg nagyon illik az együtteshez.
És amit a koncerten az Adj helyet magad mellett c. örökzöld dal után nem kaphattunk meg, azt itt most bepótolhatjuk: a második DVD ugyanis felér több "visszavissza!" kiáltásra való hallgatással: bepillanthatunk a koncertre készülődés kulisszái mögé, végignézhetjük teljesen közelről Peta két szólóját, újra együtt örülhetünk a zenekarral az aranylemez-átadásnak, a születésnapi koccintásnak. És nem utolsósorban Mihalik Viktor iszonyatos dobmunkáját követhetjük végig a Minden úgy történt c., a sokéves kiábrándultságtól hangos dal alatt: ahogy majdhogynem megállás nélkül jár a keze, csattognak az ütők, csepeg a veríték - nem is gondolná az ember, hogy mekkora erő és tudás van egy jó dobjátékban.
Sok minden nem látszik ugyanis a tömegből, főleg hogyha lábujjhegyen, nyakunkat nyújtva próbálunk közelebb férkőzni a látványhoz. Ezért is kellenek ilyen utólagos kiadványok. Ezeken keresztül lehetünk részesei például annak a rendkívüli élménynek is, amelyet csak a hang és fény együttes ritmusa képes nyújtani nekünk. Közelebb a színpadhoz ugyanis nem élheti át ezt az ember, távolról és magasabbról viszont minden más. A domináló kék fény, a ritmusra villogó lámpák, a háborús vagy éppen futurisztikus világot ábrázoló videók, a humoros betétek valahogy találóan egészítik ki a zenei anyagot.
S ami még nem látszik a tömegből, az a "buliba" fektetett hatalmas munka. Lojzi szerényen, minden öntömjénezés nélkül pengeti a basszust a koncert alatt. Közben a szemével, kezével néha jelez valamit a többieknek, komolyan, elszántan, odaadással játszik, tán még kicsit izgatottan is az elején. De ahogy telik az idő, egyre felszabadultabb lesz, sokat mosolyog a közönségre, kedvesen üdvözli az ismerős arcokat. Érzi, látja, hallja, hogy minden a helyén van. Mint egy rendező. Azok, akik nem tudják, most bepillanthatnak az álarc mögé: a legtöbb dal zeneszerzője Németh Alajos, a producer: Németh Alajos.
Fő támogató: Spar.
Kiadta: az EMI.
Év: 2008.
És egy húszéves zászló valahol a tömegben...
Két fekete korong, rajtuk narancssárga felirat: 25 év Bikini - jubileumi lemezbemutató koncert. Újra belenézek a kis füzetbe: a felvételek 2007. december 7-én készültek Budapesten a Syma csarnokban. A két DVD tartalomjegyzéke 29 dalt sorol fel, a végén Extrákkal. Ez hát a 2008. április végén megjelent dupla DVD.
Amikor becsukom a tokot, sokadjára, az jár a fejemben, hogy nem kellett volna-e vidámabb, pezsgőbb, színekkel zsúfoltabb - egyszóval: figyelemfelkeltőbb borítót választani egy ilyen rangos eseményt magába záró tárgyhoz. Mi ez a feketeség, egyszerűség, szerénység? Arra gondolok, talán így van jól, hiszen ezáltal illeszkedik igazán ez a lemez is a már megszokott "Bikini-stílushoz", ami rögtön szembetűnik, ha kézbe veszünk egy Bikini-posztert vagy felkeressük a Bikini-honlapot. Ezenkívül van ebben a szimplicitásban a rock-os feketeség mellett némi elegancia és ünnepi hangulat is. A lényeg pedig úgyis belül lakózik.
Amúgy meg hogyha akadékoskodó kritikus lennék, aki mindenben rögtön a rosszra csap le, vagy megfontoltabban előbb a jóra, aztán egy DE-vel az egészet a visszájára fordítja, hogy az olvasóban a végére inkább a negatív dolgok ragadjanak meg, talán a DVD anyagának halkságát említeném meg még többek között, majd egy-két apró-cseprő vágási bakiból csinálnék elefántot. DE én nem az a kritikus vagyok, aki letolja a Bikinit. Megvannak az okaim rá, személyesek és tárgyilagosak egyaránt. S a DVD-bemutatás is ennek megfelelően szubjektív is, objektív is. A kettőt nem fogom különválasztani. Nincs értelme, hiszen reális mindkettő.
"Nagyon jó estét mindenkinek!" Elhangzik az üdvözlő mondat a színpadról, majd rögtön egy költői kérdésbe vágja a fejszét a zenekar - nemcsak a sajátjukat, a miénket is: "Miért iszom, ha nem vagyok szomjas?" Erre csak a végén sikerül választ szülni egy Petőfi-vers segítségével: mert "nem nézhetek vidámon/ Végig elhagyott hazámon/ Csak mikor részeg vagyok!" De a válaszig még hosszú út vezet. Addig még meg kell ízlelnünk a mennyből ránk zúduló könnycseppeket, végig kell vergődnünk magunkat széles-tágas tereken, magányos napokon, rossz időkön, el kell jutnunk a világ végére, ahol nagy igazságokról kell lerántanunk a leplet, szembe kell szállnunk a gonosszal, el kell fogadnunk, hogy szabadnak születtünk, végül visszatérve közeli helyekre, ahol a mézesmadzag már rég elfogyott, büszkén helyet kell adnunk életünknek, sorsunknak, szomjunknak.
Rövid időutazás zenei nyeregben. Másabb, különlegesebb ez a nyereg, mint a stúdiófelvételeket tartalmazó albumoké, s nem vagy nemcsak a dalok találó sorrendje, hanem sokkal inkább a már jól ismert slágerek szokatlan, meglepően új változatban való előadása miatt. Mindegyik vagy legalábbis majdnem mindegyik dalban van egy csúcspont, egy "valami", ami annyira fülön és szíven üti a gyanútlan hallgatót, hogy késztetést érez a szám újbóli meghallgatására, akár koncertvideó nélkül is. És már csak remélni tudja, hogy lesz még ezekből a változatokból válogatásalbum is.
Pedig 20 év alatt volt már alkalmunk agyonhallgatni többek között a Ha volna még időm c. dalt, és mégis: a Körutazáson a Balkánon c. dupla CD-n található verzióhoz képest ez egy teljesen más hangzás. Valósággal kiráz a hideg, ahogy sír a gitár, vall a szaxofon... És nem lehet meglelni, galléron ragadni azt a "valamit", amitől ennyire jó: az összhangzás okozza, a gitár, a basszus, a szaxofon, a billentyűk, a dobok, az ének együttese. Ugyanez érvényes A férfi megy, a nő marad c. dalra: az a távolodó hangú szintetizátoreffekt, ami leginkább egy megpendített madzag rezgésére emlékeztet, és ami tökéletesen helyettesíti az addigi verziók "csillagszórásos" effektjét, nemcsak itt bukkan fel, hanem például a Nehéz a dolga vagy a Magányos nap számokban is, és valahogy érzékibbé, melankólikusabbá varászolja a hangzás egészét. Bördén Szabolcs részéről minden egyes, szintetizátorból kicsalt hang telitalálat. Az új album címadó dalának, az Őrzöm a lángot-nak a menetelő ritmusa például egy adott ponton vészjelző harangzúgássá vált át, s ugyanez a szinti közbe-közbe pajkosan összejátszik Makovics Dénes szaxofonszólóival is, amelyek néha egész jó improvizációként hatnak, ormányszerűen elnyújtott lezárásokkal, utórezgésekkel. Különösen kiugrik ez A világ végén című, mostanra ismét nagyon aktuálissá vált himnusznál, ahol az eredeti verzióból ismert szirénahangot is farkasüvöltésszerű fúvóshangszer helyettesíti. De nem a szaxofon az egyetlen hangszer, amelyet Dénes zseniálisan tud uralni, hiszen szintetizátor is van előtte, ráadásul egyik Bródy-dalhoz ő adja a furulya hangját is. Lukács Peta gitárjátékát pedig ezennel nemcsak a fülünk, hanem a szemünk is csodálhatja: ide-oda cikázó ujjak, elmosódott kéz, átszellemült arckifejezés - és nem utolsósorban hatalmas közönségtapsok. Ez jellemzi leginkább tehetségét, túl a zenei profizmuson. És az eddigi koncerteken megszokott Közeli helyeken-szóló mellett olyan daloknál is megcsillogtatja gitártudását, mint a lassan már 20 éves Széles-tágas a tér vagy éppen a legfrissebb A mennyország felé címűek, mely utóbbinak egyenesen ő a szerzője. Egy óvatlan pillanatban a többiek magára hagyják, hogy egyedül - vagyis többezer emberrel együtt - mutassa meg a zenei dialógus sokoldalúságát, azt, hogy a gitár is tud beszélgetni, viccelni, komoly lenni, sőt ha kell, szúnyogot utánozni.
És tréfát - ha kell, ironikusat - a Bikini is ismer. A Megüssem vagy ne üssem c. elhíresült, romantikus szerelmi dalt a Matrix Cow néven ismert vicces videó kíséri végig, miközben Lojzi és Peta ellentmondást nem tűrő hangon, barátjuknak jót akarva hangos "üsd meg!"-gel válaszolnak Lajos nagy dilemmájára. Aztán az iróniát felfüggesztik, hogy helyet kaphasson a valódi romantika, a forró érzelmekkel teli szerelmi vallomás, amit nem lehet másképp mondani, csak olyan egyszerűen, ahogy D. Nagynak sikerül kimondania. De a másik, kínzó, őszinte kitárulkozás, a Magányos nap után a Fagyival újból visszatér a jókedv, a kacagás, az ironikus hangvétel. A zenekar frontembere a kezdeti visszafogottságát közben szó szerint levetkőzte, hiszen a harmadik számnál már lekerült róla a zakó, a Mielőtt elmegyek c. sláger éneklése közben pedig egyenesen ragyog az arca a meghatódottságtól, ahogy végigpillant a tomboló közönségen. Igaz, már nem annyira transzbaesős ez az előadásmód, mint egy 25 évvel ezelőtti felvételen, kicsit visszafogottabb, felnőttesebb, de a hang ugyanaz - talán még érettebb, még érzékibb is. Övé az a szerep is, hogy bekonferálja az est meghívott előadóit, köszönetet mondjon a támogatóknak, gyerekei segítségével torta és pezsgő kíséretében felköszöntse a Bikinit, magukat. Nem csoda, hogy a felvételek nagy részéről az ő arca köszön vissza.
A vendég Bródy János. Hatalmas taps fogadja az "élő rocklegendát". Szabadnak születtél, Ha én rózsa volnék, Boldog születésnapot... A tömeg egy emberként énekel Bródyval. Ennél találóbb hely nem is létezhet a soroknak: "köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk". Majd egy olyan Bikini-dallal folytatódik a vágta, amelynek a szövegét János írta: Rossz idők. És mégsincs törés a mondanivalóban.
Katona László a másik vendég, az Angyali üdvözlet szövegírója. Érces, mély hangja kissé elüt D. Nagy lágyabb, mondhatni simogatóbb hangjától, akárcsak színpadi felszabadultsága a Bikini gálánsabb előadásmódjától. Más személyiség ő, viszont szövegileg nagyon illik az együtteshez.
És amit a koncerten az Adj helyet magad mellett c. örökzöld dal után nem kaphattunk meg, azt itt most bepótolhatjuk: a második DVD ugyanis felér több "visszavissza!" kiáltásra való hallgatással: bepillanthatunk a koncertre készülődés kulisszái mögé, végignézhetjük teljesen közelről Peta két szólóját, újra együtt örülhetünk a zenekarral az aranylemez-átadásnak, a születésnapi koccintásnak. És nem utolsósorban Mihalik Viktor iszonyatos dobmunkáját követhetjük végig a Minden úgy történt c., a sokéves kiábrándultságtól hangos dal alatt: ahogy majdhogynem megállás nélkül jár a keze, csattognak az ütők, csepeg a veríték - nem is gondolná az ember, hogy mekkora erő és tudás van egy jó dobjátékban.
Sok minden nem látszik ugyanis a tömegből, főleg hogyha lábujjhegyen, nyakunkat nyújtva próbálunk közelebb férkőzni a látványhoz. Ezért is kellenek ilyen utólagos kiadványok. Ezeken keresztül lehetünk részesei például annak a rendkívüli élménynek is, amelyet csak a hang és fény együttes ritmusa képes nyújtani nekünk. Közelebb a színpadhoz ugyanis nem élheti át ezt az ember, távolról és magasabbról viszont minden más. A domináló kék fény, a ritmusra villogó lámpák, a háborús vagy éppen futurisztikus világot ábrázoló videók, a humoros betétek valahogy találóan egészítik ki a zenei anyagot.
S ami még nem látszik a tömegből, az a "buliba" fektetett hatalmas munka. Lojzi szerényen, minden öntömjénezés nélkül pengeti a basszust a koncert alatt. Közben a szemével, kezével néha jelez valamit a többieknek, komolyan, elszántan, odaadással játszik, tán még kicsit izgatottan is az elején. De ahogy telik az idő, egyre felszabadultabb lesz, sokat mosolyog a közönségre, kedvesen üdvözli az ismerős arcokat. Érzi, látja, hallja, hogy minden a helyén van. Mint egy rendező. Azok, akik nem tudják, most bepillanthatnak az álarc mögé: a legtöbb dal zeneszerzője Németh Alajos, a producer: Németh Alajos.
Fő támogató: Spar.
Kiadta: az EMI.
Év: 2008.
És egy húszéves zászló valahol a tömegben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése