szülinap

D. Nagy Lajos 1950. szeptember 29-én született.
Boldog születésnapot, Lajos! :)

És harmadszor is Bikini a ZP-ben!

"Annyi autogramot osztott, amennyibe idejéből és erejéből tellett. Pózolt az amatőr fotókhoz, elbeszélgetett a koncertjeiről, az albumairól, a terveiről, a vágyairól, s közben mindvégig az aktuális kérdezőre nézett. Tökéletesen sikerült kifejezésre juttatnia, hogy tudatában van, milyen felelősséget vállalt, és ezzel is rajongók százait állította maga mellé. Ugyanezt eredményezte az is, hogy a koncerteken megszólította a tömeget: vagy tréfás szónoklatot intézett az emberekhez, vagy zenetanárrá változva közös éneklésre buzdította hatalmas "osztályát". [...]
[M]egtanulta, hogyan szúrjon ki egyetlen arcot a tömegből anélkül, hogy a többiről megfeledkezne. Nem kis teljesítmény."
Írja Christopher Sandford. Nem, nem a Bikiniről, hanem Stingről nemrég kiadott könyvében. De aki ott volt a Zöld Pardonban ma, 2008. szeptember 8-án, az nyugodtan elmondhatná ezt D. Nagyról, Lojziról, Petáról... Csak az egyes számot kell többes számmá változtatni az idézett szövegben. Hihetetlen kedvet tudnak teremteni. A magasban többezer kéz, másnap többszáz rekedt hang... Pedig csak mosolyognak. Rád néznek. Melléd állnak egy kép kedvéért. Elbeszélgetnek veled bármiről. És úgy érzed, fontos vagy nekik. Nem a "közönség" a fontos, hanem TE. Még a leghátsó sorokban is buliztak, pedig általában a színpadtól hátrafelé indulva kb. a tömeg feléig tart az igazán jókedv. De mivel a pogósoktól meg szerettem volna szabadulni, egy idő után hátramenekültem leghátulra, és ott is mindenki énekelt, mindenki a színpad felé fordult, mindenki tapsolt. Onnan minden jobban látszott. Felemelő érzés volt.
"Részegen ki visz majd haza?" - Mire egy srác mögöttem: "Hát a BKV!"

Őrültség 1986-ból

D. Nagy Lajos nemcsak a Bikini feloszlása után kezdett "magánkirándulásba" olyan albumokkal, mint a Monokini és A szabadság rabszolgái, hanem már előtte is. 1986-ban megjelent ugyanis egy Pataky Attila - D. Nagy Lajos kislemez, amelyen két dalt ad elő az énekesduett: a Gyere őrült és a Veled vagyok címűeket. Az Edda énekese akkoriban még biztos nem álmodott (rémálmaiban sem) akkora Bikini-sikerről, amekkora ez után az év után köszöntött a zenekarra és Magyarországra. Akkor ugyanis még vígan játszotta az őrültet D. Naggyal együtt, Hirlemann Berci is még az Edda dobosaként, Csillag Endre pedig az Edda szólógitárosaként mutatkozott. Ki hitte volna, hogy egy évre rá a dobos átpártol a Bikinihez, 2004-ben pedig Csukát szintén a Bikiniben látjuk viszont. Az az igazság, hogy Patakyról mostanában nem sok jó hír kering, annak idején sem volt az a nagyon szerény előadó, de szó mi szó, nem mindennapi a hangja, és a szövegírói tehetsége is kiviláglik az Edda-számokból. D. Nagyhoz például a Gyere őrült nem nagyon passzol, sem szövegileg, sem zeneileg. Inkább a poposabb rock áll hozzá közelebb, ennél a keményebb fajtánál már elcsuklik a hangja. A Veled vagyok azonban egész jó a két énekes előadásában.
És íme, mennyire őrültek voltak:

Bikini-koncert 1999-ből az M2 jóvoltából

A hétvégén az M2-n Bikini-koncertet adtak: 1999. május 22, Budai Parkszínpad.
Nagy élmény volt újra látni a régi felállást, Gallai Pétert, Bendegúzt... Ugyanakkor meglepő volt, hogy mennyire másabb megjelenése, hangzása volt az akkori Bikininek. Pedig "csak" 9 év telt el azóta. Mondjuk a visszatérésük utáni pillanatok prototípusa lehet ez a koncert, a picit-bizonytalanság, a hogyan-tovább, a jól-döntöttünk-e érzések kavarognak benne, így teljesen talál a balladisztikus előadás az akkori hangulattal - gondolom én. Olyan dalok hangzottak el inkább, amelyek nem annyira bulizósak, inkább líraibbak, például a Ne ébressz fel, a Repülök, A világ végén, az Itthon vagyok, az Úgy hiányzik pár dolog, de még a Mielőtt elmegyek is sokkal lassítottabb verzióban szólalt meg. Persze mindez betudható a helyszín "imidzsének" is, ugyanis látszott, hogy ez egy amolyan "ülő koncert"(bár az idő teltével egyre többen kezdtek talpra állni és szökdösni). Az elején D. Nagy például öltönyben kezdte, akárcsak a 2007-es jubileumi koncerten, majd természetesen átvedlett a szokásos bőrnadrág-ujjatlan feket póló "egyenruhába". De a többiek is feketén, elegánsan, nyakkendősen, elszántsággal a szemükben zenéltek. Lojzi arcáról valahogy hiányzott a mai csintalan mosoly, ami azt jelezné, hogy örül ennek az estének. A legviccesebb az volt, amikor Lajos egy adott ponton feltett egy baseball-sapkát. :) Aztán rájöttem, miért: hogy legyen, amit a végén megemeljen a közönség előtt. Szép gesztus volt.
Sikerült is letöltenem az M2 videótárából az egész anyagot, sajnos egyetlen másodperccel el volt csúszva a hang a képhez képest, ami elég zavaró volt, de kis türelemmel sikerült megbuverálnom, hogy jó legyen. :)
Mindenesetre '99 óta legalább 10 évet fiatalodott a zenekar. Zenében, megjelenésben, hangulatban egyaránt. A mai koncertek hangulata semmihez sem fogható. Csak Daczi Zsolt hiányzik... De szerencsére van Peta. :) Nem helyette, inkább mellette. Biztos vagyok benne, hogy Bendegúznak is tetszik ott fönn...