Bikini - Long long
This song is the English version of the famous Hungarian composition entitled Mielőtt elmegyek from 1985. It is played on every performance as a closing piece, and it's one of those songs that you never get fed up with! If you are interested in its Hungarian live version, check this out.
Bikini - Don't break my...
The song Don't break my..., in Hungarian Széles-tágas a tér, is also played on nowaday's concerts with a very enjoyable guitar solo by Peta Lukács. Click here if you want to see a Hungarian live performance of this song.
Bikini - End to a Dream
The Hungarian title Mondd el of this beautiful love song had given the name of that Bikini record which had become the best Hungarian rock album in 1987. Because this song has just recently come part of the present concerts, unfortunately there are no new live videos about it, but here you can find an older one, from the end of 80s/beginning of 90s.
Bikini - It's me again
This is the English version of the famous Hungarian song Közeli helyeken by Bikini. In 1990, after the Romanian Revolution, the band gave two unbelievable concerts in Temesvár (Timişoara). I think this was the single place where the song "Közeli helyeken" had ever been performed in English.
The video was cut from a larger document film with the title Life and Death and Rock'n'Roll which presents in a nutshell this unforgettable event. The whole film can be seen here and here, and a recent performance with a breath-taking guitar solo by Peta is available here.
Enjoy!
2010. szeptember 28., kedd
2010. szeptember 23., csütörtök
Mini, Feró és a végtelen
A Bikini együttes mostanában igencsak elfoglalt. Ha arra gondolunk például, hogy 2012 végéig két vadonatúj albummal kell megörvendeztetniük a rajongókat, az már bőséggel elég lenne munkából a következő két évre. Ennek ellenére nem állnak le a koncertekkel sem, sőt októberben Lojzi a Török Ádám és a Mini fellépésein is képviselteti magát.
Közben az X-faktor apropóján az RTL Klub Fókusz c. műsorában szemtanúi lehettünk, amint a Bikini két megálmodója, Nagy Feró és Németh Alajos vidám hangulatban felidézik a kezdeteket, és elárulják a nagyközönségnek, hogy a közös munka - ha nem is ugyanúgy, mint akkor, de mégis - a mai napig tart, hiszen Feró azóta is szorgalmasan írja a szövegeket a Bikininek. Az utolsó albumon ilyen dal többek között a Magányos nap, amelyet nemrég a romániai Szatmár megyei City Rádióban is hallani lehetett, s ez valljuk be, eléggé meglepő, mert általánosságban véve a rádióknak nem szokásuk ezeket az újabb dalokat játszani.
A fókuszos műsort itt lehet újranézni, az extrák pedig itt és itt találhatóak.
Jantyik Zsolt tollából (és Atis kedvéért :) ) pedig íme a jövő márciusban várható új Bikini-album egyik dalának két szakasza:
Megállok a végtelen lába előtt,
és kérem, hogy adna egy kis pihenőt.
Míg várom a téren, úgy elfog a vágy,
hogy lássam a sorsaink szép fonalát.
A végtelen égen a csillag a ránc,
csak elkopik egyszer a nyakból a lánc.
Úgy van az élet is, mint a mosoly,
elkopik emberek arcairól.
Közben az X-faktor apropóján az RTL Klub Fókusz c. műsorában szemtanúi lehettünk, amint a Bikini két megálmodója, Nagy Feró és Németh Alajos vidám hangulatban felidézik a kezdeteket, és elárulják a nagyközönségnek, hogy a közös munka - ha nem is ugyanúgy, mint akkor, de mégis - a mai napig tart, hiszen Feró azóta is szorgalmasan írja a szövegeket a Bikininek. Az utolsó albumon ilyen dal többek között a Magányos nap, amelyet nemrég a romániai Szatmár megyei City Rádióban is hallani lehetett, s ez valljuk be, eléggé meglepő, mert általánosságban véve a rádióknak nem szokásuk ezeket az újabb dalokat játszani.
A fókuszos műsort itt lehet újranézni, az extrák pedig itt és itt találhatóak.
Jantyik Zsolt tollából (és Atis kedvéért :) ) pedig íme a jövő márciusban várható új Bikini-album egyik dalának két szakasza:
Megállok a végtelen lába előtt,
és kérem, hogy adna egy kis pihenőt.
Míg várom a téren, úgy elfog a vágy,
hogy lássam a sorsaink szép fonalát.
A végtelen égen a csillag a ránc,
csak elkopik egyszer a nyakból a lánc.
Úgy van az élet is, mint a mosoly,
elkopik emberek arcairól.
2010. szeptember 7., kedd
Bikini-koncertek határtalanul
Napjaink legjobb magyar rockegyüttese idén nyáron is több ezer kilométert utazott, hogy kielégítse nemcsak a magyarországi, hanem a határon túli rajongók Bikini-szükségletét is. Hál’ Istennek a Fiúkat sokfelé hívják, és így sokfelé elviszik az "igét" - csak nézzük meg a közelmúlt és közeljövő koncertlistájának helyszíneit:
…Marosvásárhely … Tusnádfürdő … Székelykeresztúr … Gúta … Ipolynyék, Kovászna, Ópusztaszer … Ipolyság …
A most következő beszámoló ezt a "határtalan" fílinget próbálja meg érzékeltetni azáltal, hogy egyetlen hatalmas élménnyé gyúr össze három olyan egymást követő koncertet, amelyek szerencsés sorrendje már önmagában is minden jó érzésű magyar emberben nemes gondolatokat indít el. E triász pedig: a felvidéki Ipolynyék, a székelyföldi Kovászna és az anyaországi Ópusztaszer.
Bár személyesen csak a középsőhöz volt szerencsénk, Laci segítségével a többit is sikerült elhelyezni a memoárba. Külön köszönet neki ezért, továbbá Krisztának az ipolynyéki fotókért, Sanyinak és Katinak az ópusztaszeri képekért, és természetesen Gábornak, aki ezúttal is hű fotósomként asszisztált mellettem Kovásznán. :)
Augusztus 29, Ipolynyék. A magyar határtól pár kilométerre, a szlovákiai községbe érkezve szakadt felirat üdvözli a gyanútlan látogatókat.
Később kiderül, hogy csak a vászonplakát van kissé megviselve, a lakók ugyani
s felfokozott izgalommal várják már a Bikinit. Rajongóink többek között megtudják, hogy a falu vezetői büszkék Szent István-szobrukra. Lelkükre is kötik, hogy feltétlenül tekintsék azt meg, annál is inkább, mivel bele van csempészve a történelmi Magyarország térképe - bár huncut mosollyal hozzáteszik: "csak az látja, ak
i nézi". Ezek után a kíváncsiság már nem hagyja Laciékat, nemcsak hogy megnézik a szobrot, de még a talapzatra is felmásznak, hogy szemügyre vegyék a titkos jelt, és voilà!
A kulturális bevezető után nyugodt lélekkel jöhet a lazítás: a Pincefesztivált záró Bikini-koncert, ahová az együttest a székelykeresztúri lányok is elkísérték.
Lojzi elfoglalta Viasz helyét, pedig reméltük, hogy legalább most az egyszer sikerül lekapni őt...
Te nem szeretsz, én nem szeretlek téged... -
mutatja egyszerre és határozottan Lajos és Lojzi...
... amitől a közönség váratlanul bezöldül.
Ezt alapvetően így kell! - vezényli Peta a közönségnek a Mielőtt elmegyek refrénjét.
Hadd lássam, mitől döglik a légy! - bűvöli Dénes Peta gitárját.
Szeptember 3, Kovászna. A buli kis megszakítással Budapesttől kb. 750 km-re folytatódik. A Fiúk egy nappal hamarabb érkeznek, hogy legyen idejük hozzászokni a Szent Anna-tó környékének oxigéndús levegőjéhez. A település egyébként gyógyhatású gázfürdőiről (mofettáiról) híres, valamint ásványvízkútjairól, a város központi parkjában pedig a Pokolsár uralkodik, amely egy földből felbugyogó iszapos, széndioxidos gázkitörés. Érdemes nappal megnézni, mert este - habár valamennyi megvilágítást kap -, csupán a szagok és hangok észlelhetők belőle. Ebben a "pokoli" környezetben kerül sor a városnapok keretén belül kedvenc zenekarunk koncertjére.
Viktor: Hűha... Félelmetes ez a nagy tömeg!
Lojzi: Nyugi, Viktor, csak mosolyogj! :)
Dénes közben eltűnt, de végre megvan Viasz!
Mondd el, ha látszik: ki az, aki játszik?
Csak írom a dalt...
...de mondd el, kinek?
Hát nekik!
Szeptember 4, Ópusztaszer. Alighogy megszusszannak a Fiúk a kovásznai koncert után, máris jön Pistike, hogy indulni kell tovább, hiszen holnap is buli. A helyszínt talán senkinek sem kell bemutatni, a Feszty-körkép és az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark minden magyar számára ismerősen hat. Mindezek tudatában ki mást is hívhattak volna meg a Falunapokra, mint a Bikinit?
A virágcsokrokkal díszített kis színpad otthonos hangulatot áraszt, szerencsére fedett, mert különben bőrig ázna a felszerelés is, nemcsak a közönség.
De mint általában Bikini-koncerten lenni szokott, senki nem panaszkodik az esőre, sőt, annál nagyobb átéléssel énekelhetik az "arcom mossa eső" sort a rajongók.
A Fiúk a nagy hajsza ellenére innen is mosolyogva búcsúznak, mi pedig ismét berekedt torokkal mondunk köszönetet Nekik a fergeteges élményekért, mert csak a Bikiniért tesszük, hogy tombolunk sárban, tombolunk szikkadt forróságban, világosságban és sötétségben, bőrkabátban és magas sarkúban, gólyabálon és szabadtéren, hétévesen felnőttek között, felnőttként a hétévesek közt, idősekkel és fiatalokkal, sok-sok éve és sok-sok év után, csendesebben és magunkból kikelve, józanabbul és félig részegen, régi dalokra és újabbakra, de mindig ugyanúgy énekelve: szóról szóra, egy "a"-t sem kihagyva.
Bár személyesen csak a középsőhöz volt szerencsénk, Laci segítségével a többit is sikerült elhelyezni a memoárba. Külön köszönet neki ezért, továbbá Krisztának az ipolynyéki fotókért, Sanyinak és Katinak az ópusztaszeri képekért, és természetesen Gábornak, aki ezúttal is hű fotósomként asszisztált mellettem Kovásznán. :)
Augusztus 29, Ipolynyék. A magyar határtól pár kilométerre, a szlovákiai községbe érkezve szakadt felirat üdvözli a gyanútlan látogatókat.
Később kiderül, hogy csak a vászonplakát van kissé megviselve, a lakók ugyani
s felfokozott izgalommal várják már a Bikinit. Rajongóink többek között megtudják, hogy a falu vezetői büszkék Szent István-szobrukra. Lelkükre is kötik, hogy feltétlenül tekintsék azt meg, annál is inkább, mivel bele van csempészve a történelmi Magyarország térképe - bár huncut mosollyal hozzáteszik: "csak az látja, ak
i nézi". Ezek után a kíváncsiság már nem hagyja Laciékat, nemcsak hogy megnézik a szobrot, de még a talapzatra is felmásznak, hogy szemügyre vegyék a titkos jelt, és voilà!
A kulturális bevezető után nyugodt lélekkel jöhet a lazítás: a Pincefesztivált záró Bikini-koncert, ahová az együttest a székelykeresztúri lányok is elkísérték.
Lojzi elfoglalta Viasz helyét, pedig reméltük, hogy legalább most az egyszer sikerül lekapni őt...
Te nem szeretsz, én nem szeretlek téged... -
mutatja egyszerre és határozottan Lajos és Lojzi...... amitől a közönség váratlanul bezöldül.
Ezt alapvetően így kell! - vezényli Peta a közönségnek a Mielőtt elmegyek refrénjét.
Hadd lássam, mitől döglik a légy! - bűvöli Dénes Peta gitárját.
Szeptember 3, Kovászna. A buli kis megszakítással Budapesttől kb. 750 km-re folytatódik. A Fiúk egy nappal hamarabb érkeznek, hogy legyen idejük hozzászokni a Szent Anna-tó környékének oxigéndús levegőjéhez. A település egyébként gyógyhatású gázfürdőiről (mofettáiról) híres, valamint ásványvízkútjairól, a város központi parkjában pedig a Pokolsár uralkodik, amely egy földből felbugyogó iszapos, széndioxidos gázkitörés. Érdemes nappal megnézni, mert este - habár valamennyi megvilágítást kap -, csupán a szagok és hangok észlelhetők belőle. Ebben a "pokoli" környezetben kerül sor a városnapok keretén belül kedvenc zenekarunk koncertjére.
Viktor: Hűha... Félelmetes ez a nagy tömeg!
Lojzi: Nyugi, Viktor, csak mosolyogj! :)
Dénes közben eltűnt, de végre megvan Viasz!
Mondd el, ha látszik: ki az, aki játszik?
Csak írom a dalt...
...de mondd el, kinek?
Hát nekik!
Szeptember 4, Ópusztaszer. Alighogy megszusszannak a Fiúk a kovásznai koncert után, máris jön Pistike, hogy indulni kell tovább, hiszen holnap is buli. A helyszínt talán senkinek sem kell bemutatni, a Feszty-körkép és az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark minden magyar számára ismerősen hat. Mindezek tudatában ki mást is hívhattak volna meg a Falunapokra, mint a Bikinit?
A virágcsokrokkal díszített kis színpad otthonos hangulatot áraszt, szerencsére fedett, mert különben bőrig ázna a felszerelés is, nemcsak a közönség.
De mint általában Bikini-koncerten lenni szokott, senki nem panaszkodik az esőre, sőt, annál nagyobb átéléssel énekelhetik az "arcom mossa eső" sort a rajongók.
A Fiúk a nagy hajsza ellenére innen is mosolyogva búcsúznak, mi pedig ismét berekedt torokkal mondunk köszönetet Nekik a fergeteges élményekért, mert csak a Bikiniért tesszük, hogy tombolunk sárban, tombolunk szikkadt forróságban, világosságban és sötétségben, bőrkabátban és magas sarkúban, gólyabálon és szabadtéren, hétévesen felnőttek között, felnőttként a hétévesek közt, idősekkel és fiatalokkal, sok-sok éve és sok-sok év után, csendesebben és magunkból kikelve, józanabbul és félig részegen, régi dalokra és újabbakra, de mindig ugyanúgy énekelve: szóról szóra, egy "a"-t sem kihagyva.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)