…Marosvásárhely … Tusnádfürdő … Székelykeresztúr … Gúta … Ipolynyék, Kovászna, Ópusztaszer … Ipolyság …
A most következő beszámoló ezt a "határtalan" fílinget próbálja meg érzékeltetni azáltal, hogy egyetlen hatalmas élménnyé gyúr össze három olyan egymást követő koncertet, amelyek szerencsés sorrendje már önmagában is minden jó érzésű magyar emberben nemes gondolatokat indít el. E triász pedig: a felvidéki Ipolynyék, a székelyföldi Kovászna és az anyaországi Ópusztaszer.
Bár személyesen csak a középsőhöz volt szerencsénk, Laci segítségével a többit is sikerült elhelyezni a memoárba. Külön köszönet neki ezért, továbbá Krisztának az ipolynyéki fotókért, Sanyinak és Katinak az ópusztaszeri képekért, és természetesen Gábornak, aki ezúttal is hű fotósomként asszisztált mellettem Kovásznán. :)
Augusztus 29, Ipolynyék. A magyar határtól pár kilométerre, a szlovákiai községbe érkezve szakadt felirat üdvözli a gyanútlan látogatókat.
Később kiderül, hogy csak a vászonplakát van kissé megviselve, a lakók ugyani
s felfokozott izgalommal várják már a Bikinit. Rajongóink többek között megtudják, hogy a falu vezetői büszkék Szent István-szobrukra. Lelkükre is kötik, hogy feltétlenül tekintsék azt meg, annál is inkább, mivel bele van csempészve a történelmi Magyarország térképe - bár huncut mosollyal hozzáteszik: "csak az látja, ak
i nézi". Ezek után a kíváncsiság már nem hagyja Laciékat, nemcsak hogy megnézik a szobrot, de még a talapzatra is felmásznak, hogy szemügyre vegyék a titkos jelt, és voilà!
A kulturális bevezető után nyugodt lélekkel jöhet a lazítás: a Pincefesztivált záró Bikini-koncert, ahová az együttest a székelykeresztúri lányok is elkísérték.
Lojzi elfoglalta Viasz helyét, pedig reméltük, hogy legalább most az egyszer sikerül lekapni őt...
Te nem szeretsz, én nem szeretlek téged... -
mutatja egyszerre és határozottan Lajos és Lojzi...
... amitől a közönség váratlanul bezöldül.
Ezt alapvetően így kell! - vezényli Peta a közönségnek a Mielőtt elmegyek refrénjét.
Hadd lássam, mitől döglik a légy! - bűvöli Dénes Peta gitárját.
Szeptember 3, Kovászna. A buli kis megszakítással Budapesttől kb. 750 km-re folytatódik. A Fiúk egy nappal hamarabb érkeznek, hogy legyen idejük hozzászokni a Szent Anna-tó környékének oxigéndús levegőjéhez. A település egyébként gyógyhatású gázfürdőiről (mofettáiról) híres, valamint ásványvízkútjairól, a város központi parkjában pedig a Pokolsár uralkodik, amely egy földből felbugyogó iszapos, széndioxidos gázkitörés. Érdemes nappal megnézni, mert este - habár valamennyi megvilágítást kap -, csupán a szagok és hangok észlelhetők belőle. Ebben a "pokoli" környezetben kerül sor a városnapok keretén belül kedvenc zenekarunk koncertjére.
Viktor: Hűha... Félelmetes ez a nagy tömeg!
Lojzi: Nyugi, Viktor, csak mosolyogj! :)
Dénes közben eltűnt, de végre megvan Viasz!
Mondd el, ha látszik: ki az, aki játszik?
Csak írom a dalt...
...de mondd el, kinek?
Hát nekik!
Szeptember 4, Ópusztaszer. Alighogy megszusszannak a Fiúk a kovásznai koncert után, máris jön Pistike, hogy indulni kell tovább, hiszen holnap is buli. A helyszínt talán senkinek sem kell bemutatni, a Feszty-körkép és az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark minden magyar számára ismerősen hat. Mindezek tudatában ki mást is hívhattak volna meg a Falunapokra, mint a Bikinit?
A virágcsokrokkal díszített kis színpad otthonos hangulatot áraszt, szerencsére fedett, mert különben bőrig ázna a felszerelés is, nemcsak a közönség.
De mint általában Bikini-koncerten lenni szokott, senki nem panaszkodik az esőre, sőt, annál nagyobb átéléssel énekelhetik az "arcom mossa eső" sort a rajongók.
A Fiúk a nagy hajsza ellenére innen is mosolyogva búcsúznak, mi pedig ismét berekedt torokkal mondunk köszönetet Nekik a fergeteges élményekért, mert csak a Bikiniért tesszük, hogy tombolunk sárban, tombolunk szikkadt forróságban, világosságban és sötétségben, bőrkabátban és magas sarkúban, gólyabálon és szabadtéren, hétévesen felnőttek között, felnőttként a hétévesek közt, idősekkel és fiatalokkal, sok-sok éve és sok-sok év után, csendesebben és magunkból kikelve, józanabbul és félig részegen, régi dalokra és újabbakra, de mindig ugyanúgy énekelve: szóról szóra, egy "a"-t sem kihagyva.
Bár személyesen csak a középsőhöz volt szerencsénk, Laci segítségével a többit is sikerült elhelyezni a memoárba. Külön köszönet neki ezért, továbbá Krisztának az ipolynyéki fotókért, Sanyinak és Katinak az ópusztaszeri képekért, és természetesen Gábornak, aki ezúttal is hű fotósomként asszisztált mellettem Kovásznán. :)
Augusztus 29, Ipolynyék. A magyar határtól pár kilométerre, a szlovákiai községbe érkezve szakadt felirat üdvözli a gyanútlan látogatókat.
Később kiderül, hogy csak a vászonplakát van kissé megviselve, a lakók ugyani
s felfokozott izgalommal várják már a Bikinit. Rajongóink többek között megtudják, hogy a falu vezetői büszkék Szent István-szobrukra. Lelkükre is kötik, hogy feltétlenül tekintsék azt meg, annál is inkább, mivel bele van csempészve a történelmi Magyarország térképe - bár huncut mosollyal hozzáteszik: "csak az látja, ak
i nézi". Ezek után a kíváncsiság már nem hagyja Laciékat, nemcsak hogy megnézik a szobrot, de még a talapzatra is felmásznak, hogy szemügyre vegyék a titkos jelt, és voilà!
A kulturális bevezető után nyugodt lélekkel jöhet a lazítás: a Pincefesztivált záró Bikini-koncert, ahová az együttest a székelykeresztúri lányok is elkísérték.
Lojzi elfoglalta Viasz helyét, pedig reméltük, hogy legalább most az egyszer sikerül lekapni őt...
Te nem szeretsz, én nem szeretlek téged... -
mutatja egyszerre és határozottan Lajos és Lojzi...... amitől a közönség váratlanul bezöldül.
Ezt alapvetően így kell! - vezényli Peta a közönségnek a Mielőtt elmegyek refrénjét.
Hadd lássam, mitől döglik a légy! - bűvöli Dénes Peta gitárját.
Szeptember 3, Kovászna. A buli kis megszakítással Budapesttől kb. 750 km-re folytatódik. A Fiúk egy nappal hamarabb érkeznek, hogy legyen idejük hozzászokni a Szent Anna-tó környékének oxigéndús levegőjéhez. A település egyébként gyógyhatású gázfürdőiről (mofettáiról) híres, valamint ásványvízkútjairól, a város központi parkjában pedig a Pokolsár uralkodik, amely egy földből felbugyogó iszapos, széndioxidos gázkitörés. Érdemes nappal megnézni, mert este - habár valamennyi megvilágítást kap -, csupán a szagok és hangok észlelhetők belőle. Ebben a "pokoli" környezetben kerül sor a városnapok keretén belül kedvenc zenekarunk koncertjére.
Viktor: Hűha... Félelmetes ez a nagy tömeg!
Lojzi: Nyugi, Viktor, csak mosolyogj! :)
Dénes közben eltűnt, de végre megvan Viasz!
Mondd el, ha látszik: ki az, aki játszik?
Csak írom a dalt...
...de mondd el, kinek?
Hát nekik!
Szeptember 4, Ópusztaszer. Alighogy megszusszannak a Fiúk a kovásznai koncert után, máris jön Pistike, hogy indulni kell tovább, hiszen holnap is buli. A helyszínt talán senkinek sem kell bemutatni, a Feszty-körkép és az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark minden magyar számára ismerősen hat. Mindezek tudatában ki mást is hívhattak volna meg a Falunapokra, mint a Bikinit?
A virágcsokrokkal díszített kis színpad otthonos hangulatot áraszt, szerencsére fedett, mert különben bőrig ázna a felszerelés is, nemcsak a közönség.De mint általában Bikini-koncerten lenni szokott, senki nem panaszkodik az esőre, sőt, annál nagyobb átéléssel énekelhetik az "arcom mossa eső" sort a rajongók.
A Fiúk a nagy hajsza ellenére innen is mosolyogva búcsúznak, mi pedig ismét berekedt torokkal mondunk köszönetet Nekik a fergeteges élményekért, mert csak a Bikiniért tesszük, hogy tombolunk sárban, tombolunk szikkadt forróságban, világosságban és sötétségben, bőrkabátban és magas sarkúban, gólyabálon és szabadtéren, hétévesen felnőttek között, felnőttként a hétévesek közt, idősekkel és fiatalokkal, sok-sok éve és sok-sok év után, csendesebben és magunkból kikelve, józanabbul és félig részegen, régi dalokra és újabbakra, de mindig ugyanúgy énekelve: szóról szóra, egy "a"-t sem kihagyva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése