2009. december 2., szerda

Kedves Bikini-rajongók!

Közeledik a nagy nap: hamarosan megrohamozhatjuk a boltokat, diszkontokat vagy akár az internetet, keresve-kutatva az új válogatásalbumot! De addig is látogassatok el a http://www.myspace.com/bikinigroup oldalra, hiszen már három dal is felkerült ízelítőnek a lemezről! (Nézem a hallgatók számát, én lennék az első?) Szerintem hihetetlenül jól sikerült, valóban sosem hallott formában szólalnak meg, még a Közeli helyeken is, pedig annak már több verzióját is hallhattuk az évek során, de ilyen effektekkel díszítve még soha. Én imádom! :)
Mit is mondhatnék? Valósággal feldobta a napomat!
Köszönöm, Bikini, újra és újra! :-)

2009. október 28., szerda

Régi, új és régi-új hallgatók

Hétfő éjjel 23.30-kor az m2 Magyar Rock válogatásában a Bikini együttes 1992-ben tartott búcsúkoncertjéből kaphattunk egy kis ízelítőt: a Magyarország és a Nehéz a dolga c. dalok kerültek bemutatásra.


(A Bikini 25 perc 44 másodpercnél kezdődik.)

Ezer köszönet a műsor összeállítójának, különösen az első dalért, hiszen ritkán láthatunk olyan koncertfelvételt, amelyben nemcsak a már slágerré vált, "megszokott" dalokat adják le, hanem ritkaságokat is. Ahogy néztem a zenekar színpadi produkcióját és a lelkes közönséget, az jutott eszembe, hogy nem sok minden változott azóta ezen a téren. Ez persze csak kívülről szemlélve a dolgokat lehet igaz, hiszen azóta eltelt 17 év (!), új nemzedék nőtt fel, a zenekar tagjai is megéltek ezalatt sok mindent, az együttes is átalakult, nem alapjaiban, csak igazodott a korhoz. Mégis ugyanaz. A rajongók ugyanolyan szenvedélyesek, a Bikini pedig továbbra is szünet nélkül bizonyítja, napról napra egyre inkább, hogy szükség van rájuk, és hogy nem a "nosztalgiazenekar" kategóriába tartoznak.
Az is átvillant az agyamon, milyen jó lett volna akkor, azon az estén felnőttnek lenni és ott állni az első sorokban. De talán jobb is, sőt mindennél jobb, hogy nem így volt, hiszen gondoljunk csak bele: úgy végigbulizni egy Bikini-koncertet, hogy közben tudjuk, az az utolsó... fáj még a gondolata is. Szóval mindenképpen állíthatom, hogy minden kornak megvan a maga jutalma. A régi rajongók végigkísérhették őket a kezdetektől '92-ig, az újak pedig a mai állapotot élvezhetik. Aki pedig mindkettőben részt vett és vesz, annak nyilván a legjobb. :-)
A régi-új rajongóknak, vagyis azoknak a Bikini-kedvelőknek, akik régen is, most is hallgatták/ hallgatják a dalokat, vagy ha nem is olyan régóta, de hallgatnak mindent, ami Bikini, ismerik az együttes pályafutását, ott vannak a koncerteken, lehet, hogy nem tartogat nagy meglepetést a készülő dupla válogatásalbum. Igazság szerint talán nem is lehetne számukra olyan válogatást készíteni, amelyből ne maradna ki valami, hiszen a legtöbb dalt kívülről tudják, és így naponta változik a személyes toplista. Nem így áll a helyzet viszont az újabb, potenciális rajongótáborral és a régi nemzedékkel. Az első számára be kell mutatni a régi arcot is, a másodiknak pedig meg kell mutatni, hogy van új a nap alatt. Nem egyszer szembesültem már azzal a nézettel ismerősök körében, hogy "nosztalgia rock"-nak titulálták a Bikini zenéjét, és ha meg kellett nevezniük egy-két dalt tőlük, az Adj helyet és a Közeli helyeken körül megállt a tudomány. A rádiók repertoárja is jól mutatja ezt. (Az évente az országhatárokon innen és túl adott száznál több koncertet számításba véve kicsit meglepő ez a tudás vagy nem-tudás.) Ideje tehát egy kicsit haladniuk a korral a hallgatóknak is, ahogy a Bikini teszi azt. Erre most épp kapóra jöhet a The Very Best of Bikini 1 & 2: tele a régi idők és az új albumok sikerdalaival, és ami a vérbeli rajongóknak külön öröm, hogy újra feljátszva hallhatják azokat!
A két album listája már közzé lett téve a Bikini-hírlevelekben, viszont akik esetleg nincsenek feliratkozva arra, azok nem tudhatják. De én sem fogom lelőni a poént. :-) Türelem, már nincs sok hátra a megjelenésig.

2009. október 20., kedd

Boldog születésnapot, Lojzi!


Budapesten 1956. október 20-án született Németh Alajos, alias "Lojzi", a Bikini együttes egyedül megmaradt alapítója, továbbá basszusgitárosa, zeneszerzője, hangmérnöke, producere.
1956. október 20-án Szilágyi József egy általa szervezett illegális összejövetelen bejelentette, Nagy Imre és társai felkészültek a hatalom megragadására.

1986-ban a(z) (új) Bikini együttes már egyéves fennállását ünnepelheti, rá egy évre pedig második lemezük, a Mondd el c. album hatalmas sikerét is.
1986. október 20-án Micimackó 60. születésnapjáról számolt be a TV Híradó. A riportot Juszt László szerkesztő és Huber Pál operatőr készítette.

1996-ban a Bikini együttes már négy éve szünetel, de
csak azért, hogy egy év múlva visszatérhessenek a rajongók kimondhatatlan örömére, és ott folytassák, ahol abbahagyták.

1996. október 20-án Székelyudvarhelyen, a millecentenáriumi rendezvények keretében Markó Béla RMDSZ-elnök beszédet mondott a Szejkénél felállított székely kapu és háromnyelvű helységtábla felavatásának ünnepségén.

2006-ban a Bikini együttes az Örzöm a lángot c. lemezen dolgozik, amely a rákövetkező évben a "legjobb magyar rockalbum" díjat nyeri el.
Budapest, 2006. október 20., péntek (MTI) - Vörös szőnyegen vonultak be a Szabadság, szerelem Corvin Budapest Filmpalotában tartott pénteki díszbemutatójára a szereplők és az alkotók.

2009. október 20-án Lojzi 53. születésnapját ünnepli. Isten éltesse még nagyon-nagyon sokáig!
2009. október 20-án Budapesten esik az eső és decemberre emlékeztető hideg van, akárcsak Európa más zugaiban, Peking ellenzi a dalai láma tervezett indiai útját, lemondott a kirgiz kormány, ugyanakkor mai hír az is, hogy magyar találmány mentheti meg a focisták életét, valamint a U2 vasárnapi kaliforniai koncertjét élőben adják a Youtube-on.


(A fotók 1956. október 20-i kiadású újságokat ábrázolnak.)

2009. október 18., vasárnap

Októberi Josefina

Mivel októberben vagyunk, péntek este épp a Josefinába tartottunk, az autóban szólt a Juventus, és a cél előtt kicsivel felcsendült a Nehéz a dolga. Tudom, még nem annyira véletlenszerű egy ilyen egybeesés, nem is gondoltam én semmire, mert az igaz ugyan, hogy épp Bikini-koncertre mentünk, de hát megtörténik, hogy épp akkor épp abban a rádióban, amit amúgy általában hallgatni szoktunk, épp Bikini szólal meg. Viszonylag hamar be is jutottunk, előre lefoglalt hely várt minket, nem annyira közel a színpadhoz, de legalább ablak mellett, mert amúgy a füst, kaja- meg piaszag együtt gomolygása a levegőben módszeresen tudott egyesülni a buli során a padlóról felverődött porral és a megizzadt emberek bőrének illatával. De azért nem volt korántsem annyira vészes, mert szerencsére mi is részesei voltunk mindennek a belső világnak, így egy idő után nem éreztünk mi már semmit sem. :)
Arra számítottunk egyébként, hogy később fog elkezdődni a koncert, mint általában, mert a Fiúk még aznap este 7 órától Esztergomban hevítették a hangulatot, ami azt jelentette kb., hogy 11 előtt nem érnek vissza Budapestre. Ennek ellenére azonban időben ott voltak, és csak a színpad felszerelése tolta el az időt, de az már észre sem vevődött. És bizony, belecsaptak a húrokba, nem is bírtuk volna ülve végignézni, ami ott kialakulóban volt, így becsöppentünk mi is az elöl bulizó társaságba. Hát mit is mondjak. A koncert egyszerűen fergeee... (most figyelj!)... teges volt! :) Végig. A szünetben sikerült elkapnom Icát, úgyhogy végre élőben is megismerhettük egymást! Amúgy meg kis családias hangulat van ilyenkor a Josefinában, sok már az ismerős arc, Barbi, Dalmus, Kati. :)
A végén még Lojzival váltottunk pár szót, majd kifelé menet még egyszer összefutottunk Icával, Viktorral beszélgetett éppen. Beszálltunk a kocsiba, és elindultunk hazafelé. Ugyancsak Juventus, de most már koncert után, és mi történik? Felcsendül a Csak dolgozni ne kelljen. Hát ez már csak egy ilyen nap volt. :)

Ui.: A koncert előtt (és közben is) nagy "ria-ria-Hungária!" skandálás zajlott, hisz aznap nyerték el a magyar U20-asok a vb-bronzérmet. De ez már egy másik történet.

2009. szeptember 29., kedd

D. Nagy Lajos 59 éves


Már megint fordult egyet a Föld, néhány dolog változott, néhány sajnálatos módon ugyanúgy maradt. Ami viszont hál'Istennek ugyanaz maradt, de nemcsak az előző évhez, hanem az elmúlt 24 évhez képest, az a Bikini "hangja". D. Nagy Lajos ugyanis 1985 óta énekel nekünk a Bikini együttes frontembereként ugyanolyan tökéletes, érzelmes és meggyőző hangon. A mai napon ünnepli 59. születésnapját. Isten éltesse még nagyon sokáig!


Ui.: Nemrég bukkantam rá erre az interjúra, ami még augusztusban jelent meg a Zalai Hírlapban.

2009. szeptember 13., vasárnap

Magyar Dal Napja a Juventus-szal

A Juventus Rádió egész napos magyar zenével és magyarországi előadókkal, zenészekkel folytatott beszélgetésekkel ünnepli a Magyar Dal Napját ma, szeptember 13-án. A délelőtti órákban így többek között Lojzi is kifejthette véleményét ezzel az országos méreteket öltött, szimbolikus megmozdulással kapcsolatban. Magyarország-szerte ugyanis 22 színpadon lépnek fel különböző magyar zenekarok annak érdekében, hogy felhívják az emberek figyelmét a magyarul, vagyis anyanyelven történő zenélés fontosságára - és nemcsak. Az interjú során a külföldi befolyások, a "Nyugat" térhódításának jó és rossz hatásairól is szó volt, majd a fiatal vagy pályakezdő zenészeknek a 21. századi, nem túl könnyű helyzetére tértek rá. Mint kiderült, mindkét téma kétoldalú, és ördögi körökkel van tele.
A külföldi, főként angol nyelvű zene beáramlása kivédhetetlen, viszont nem is kell megkerülni azt. Korábban egy másik rádióban egy filmrendezővel készített interjúban az volt a téma, hogy mennyire lehet és mennyire kell kikerülni a magyar filmiparban Hollywoodot. A rendező (nem emlékszem a nevére) válasza az volt, hogy mindkét véglet rossz: az is, hogyha túlságosan ragaszkodunk az amerikai elvárásokhoz, de az is, ha teljesen semmibe vesszük azokat. Hollywoodot nem lehet megkerülni, de nem is szabad, hiszen valamikor onnan indult minden; amerikai filmet viszont csak egy amerikai rendezőnek szabad csinálnia, egy magyar rendező engedje be a magyar kultúrát is a filmjeibe. Ugyanez van a zenében is: ahogy Lojzi is kifejtette, a nagy áttörés a zene világában Beatles és társainak köszönhető, és ezt nem szabad elfelejteni. Ugyanakkor ez korántsem azt jelenti, hogy egy másik országból jövő művész csak angol nyelven érvényesülhet, sőt hogyha arról a közegről van mondanivalónk, amelyben élünk, akkor azt olyan módon kell megtennünk, hogy elsősorban azok értsék meg, akik osztoznak ebben a sorsban. A magyar zene tehát elsősorban a magyar közönséghez szól, és ezt kellene figyelembe vennie a médiának is: rádióknak, televízióknak, kiadóknak. Nem kell kiszorítani a külföldieket sem, de ami az itthoni és külföldi zene arányát illeti, ha a Lojzi által felvetett 50-50%-os megoszlás elérhető lenne, az már nemcsak hogy ideális, hanem egész reális lenne.
Egyébként nemcsak a művészet küzd a globalizációval, hanem a tudomány is. Hogyha valaki tudós akar lenni, az első dolog, amivel szembesül, hogy az angol nyelv nélkül nemhogy nem tud előbbre haladni, hanem el sem tud indulni a pályán, és nem egyszerűen azért, mert manapság a legtöbb doktori iskolába való bejutás követelményei között ott van a legalább középfokú angol nyelvtudás, hanem mert bármilyen témába is fogjon, az előzményeket, amire támaszkodnia kell neki is, szinte kizárólag angolul találja meg. Ez, hasonlóan a zenéhez vagy a filmművészethez, annak köszönhető, hogy a piacnak a tudományos életben való megjelenése először Amerikában történt meg, így a mércét azóta is ott állítják fel. Ezen változtatni már nem lehet, azonban nem szabadna teljesen elangolosítani a magyar tudományt. Az rendben van, hogy a világ különböző tájairól érkező tudósok egy konferencián angolul fognak előadni, és szuper, hogy tényleg van egy olyan nyelv, ami ilyen esetekben közvetítőként tud funkcionálni, de miért kell mondjuk egy évzáró konferenciát, ahol kizárólag magyar doktoranduszok adnak elő, szintén angolul tartani? Másrészt pedig akárcsak a művészetek, a tudomány is hadd szóljon a magyar közönséghez is! Hány olyan téma van, amelyben egyszerűen nem lehet kapni magyar nyelvű könyveket, mert még a magyar szerzők is angolul publikálnak? És a nyelvészetben az angol nyelvről majdhogynem többet tudunk, mint a magyarról. Szóval ezen a téren sem lehet és nem is kell megkerülni a "Nyugatot", de legjobb lenne itt is az aranyközépút, különben lassan odakerülünk, mint annak idején Kazinczyék, hogy magyarító mozgalom elindítására kényszerülünk a hiányos magyar szaknyelv megfelelő szintre emelése végett...
Ami a pályakezdők helyzetét illeti, ezen a téren sem rózsás a kép. A túlzsúfoltság mellett az is problémát jelent, hogy a média inkább kíváncsi a hírhedt celebekre, mint a tehetséges emberekre, s így valósággal vért kell izzadniuk ahhoz, hogy az ő hangjuk is hallható legyen. Lojzi jól fogalmazott: a közönség számára csak az létezik, ami a rádióban és tévében megjelenik, így ezeknek a közvetítő közegeknek hatalmas a felelősségük abban, hogy minőséget is kapjunk, és ne csak mennyiséget. Az, hogy a palettán feltűnő rengeteg pályakezdő sokszor csak olyan klubokba szorul, ahol pár tíz ember fordul meg, sajnos nem kizárólag a színvonalról árulkodik. (Jó példa erre a BarbaraCafé.) Lehet valaki iszonyúan tehetséges, ha úgymond nem tudja eladni magát. De addig nem is fog tudni érvényesülni, amíg nem válik eléggé híressé ahhoz, hogy több ember is felfigyeljen rá. Azaz: nem hallják a hangod, amíg nem vagy híres, viszont ahhoz, hogy híres légy, meg kell hallaniuk a hangod. Szép kis ördögi kör.
Szerencsére azonban ott vannak a Nagyok, akik alkalomadtán felkarolnak egy-egy induló tehetséget, s mivel az ő véleményük már sokat nyom a latban, így könnyebb a fogyasztóknak is szelektálni. Az, hogy csak így lehet, tényleg nem a fiatalok hibája: a mai világban ez az egyetlen járható út. Pár évtizeddel ezelőtt még nem volt ennyire nyomasztó a kép, sem zenei téren, sem a tudományos életben. És hogy egy újabb példát hozzak az utóbbira: a 60-as években egy bizonyos társadalomtudományi témában világszerte kb. 300 cikk jelent meg évente; 2007-re ez a szám ugyanabban a témában 30.000-re (!) duzzadt, aminek kb. fele elérhető a világ bármely tájáról, hála az internetnek. Ha valaki egy újabb cikket szeretne írni, el kell olvasnia ezt a 15.000-et? Képtelenség. A kulcsszó a szelekció. De mi alapján? Először is a szerző neve szerint. Ha ugyanis valaki már bizonyított, abban sokkal jobban megbízunk, mint egy teljesen ismeretlen névben. Ha viszont ezt az ismeretlen nevet társszerzőként egy híres tudós neve mellett látjuk, lehet, hogy a következő alkalommal nem fogjuk rögtön félrelökni a munkáját.
Manapság tehát nem minden a művészeken és fogyasztókon múlik. A művésznek muszáj megfelelnie bizonyos elvárásoknak, a fogyasztónak pedig muszáj szelektálnia a végtelen kínálatból. Abban, hogy mihez férünk hozzá, elsősorban az információ-közvetítő csatornáké a főszerep, s azok minőségét tükrözi, nem feltétlenül az előadókét.
Hogy lesz-e hatása a mai mozgalomnak? Ki tudja... De - ahogy Lojzi mondta - fő az optimizmus!:)

2009. szeptember 2., szerda

Megújult a Bikini-honlap!

Ma reggel is érdemes volt felkelni. :) Mert amint belekezdtem a szokásos reggeli postaláda-böngészésbe, egy Bikini-hírlevél is várt rám, ami már hónapok óta nem történt meg a zenekar honlapjának sokak által kárhoztatott technikai problémái miatt. De végre megszűnhetnek ezek az elégedetlenkedő vendégkönyvi bejegyzések, mert a hírlevél épp arról informált, hogy megszületett a várva-várt új arculat, és valóban! Amint behívtam a régi címet, a www.bikininet.hu-t, egy teljesen új dizájn fogadott: zenék, képek, hírek özöne, friss koncertmenü, gratuláló bejegyzések a rajongók részéről, még a kedvenc Bikini-dalunkra is lehet szavazni, és mindezek tetejébe, ami nagyon jólesett nekem személy szerint, ez a blog is felkerült a Jóbarátok cím alatt futó linkek közé. Hálás köszönet érte! :)
És itt meg is ragadom az alkalmat, hogy megköszönjem a pozitív visszajelzéseiket mindazoknak az olvasóknak, akik figyelemmel kísérik ezeket a bejegyzéseket, igazán jólesik!

2009. szeptember 1., kedd

Kösz, jól vagyok! :)

Épp suhantunk át Magyarországon augusztus 18-án, közben a Juventus Rádióban Simlis és Szende szórakoztatta, mint mindig, ütős, nem mindennapi humorral a hallgatóságot, amikor is szóba került a Bikini és a fagyi. Az történt ugyanis, hogy három héttel azelőtt elindították a "Nyali Kommandó"-nak elkeresztelt fagyivadászó akciót, amelynek keretén belül Budapest legfinomabb fagyiját készítő cukrászdáját próbálták felkutatni lelkes Juventus- és fagyiimádó lakosokkal egyetemben. A szavazatok megszámlálása négy és fél órát igénybe vevő, kimerítő munka lehetett, de megszületett a várva várt eredmény: a Vári Cukrászda tokaji aszú ízű fagyija került ki győztesen! Így hát másnap sorra is került a hely felkutatása és "letámadása", hiszen nemcsak a Juventus stábja ment el nyalakodni: meghívottként a Bikini együttes tartott még velük, valamint sok szemfüles, hűsülni vágyó, józene kedvelő emberke is, akik a zenekarral együtt énekelhették a Fagyit. Legalábbis így képzelem én, mert - mint mondtam - csak az autóból volt szerencsénk meghallgatni a szerdára tervezett, kommandózáró programot. Így hát csak utólag írom le mindezeket, képpel is szemléltetve a fagyibulit, amit a Juventus honlapjáról sajátítottam el csúnya módon, de aki kíváncsi az eredeti forrásra, az itt megtekintheti, akárcsak a többi képet: http://www.juventus.hu/index.php/aktualis/435-meg-a-bikini-is-veluenk-nyalt-

És hogy távollétem alatt épp mindenről ne maradjak le, arról Ica gondoskodott, neki köszönhetően tehát egy újabb interjúval bővül a gyűjtemény: Lojzi a Stop-ban. :)

2009. augusztus 13., csütörtök

LOJZI a Klub Rádióban

Újabb rádiós interjút osztok meg itt, amiben Lojzit kérdezik elsősorban a rasszizmusról, továbbá életéről, mindennapjairól, terveiről és még sok egyébről . És ő nyíltan és őszintén válaszol is mindenre. :)
http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20090808-092906.mp3

Köszönet Vas Katinak, hogy felhívta figyelmem erre a felvételre!

2009. augusztus 5., szerda

D. Nagy Lajos és a nyelvészet

Nemrég teljesen véletlenül (mint ahogy ez általában lenni szokott) rábukkantam egy interjúra a bulvaros.hu honlapon, amelyben D. Nagy Lajos fejti ki véleményét többek között a csendről, lélekről, harmóniáról és a magyar igazságról. Az amúgy nem annyira hosszú cikk végén szóba kerülnek a katonai évek - erre a részre utal egyébként az interjú címe is (D. Nagy Lajos elárulta, miket mondott katonatársa!), ami (jellemzően) megpróbál figyelemfelkeltő lenni, ezért úgy állítja be a dolgot, mintha ezen a ponton valami hatalmas titkot fedne fel Lajos, de ehelyett (szerencsére) inkább a következő érdekességet tudjuk meg:

Amikor katona voltam, volt ott egy srác, egy zalai településről származott. Korábban nem is volt még városban. Amikor felkerült Budapestre, az olyan volt neki, mintha külföldön lett volna. Amikor beszélgettünk, mondott olyan szavakat, amikről nem tudtuk, hogy mi. Értettük, hogy magyar szó, mondott olyat, hogy jött a mindig éhes. Nem tudtuk, hogy ki az a mindig éhes, kiderült, hogy ők a macskát hívták így. Jött az éjszakai bátor, és elvitte a kakast. Ez volt a róka. Aztán kaptam a felémrángatót, és futottam utána. Ez a gereblye volt. Ők másképp nevezték el a körülöttük lévő világot, kicsit átkeresztelték.

Ilyenfajta elnevezéseket nem hallottam még én sem a macskára, rókára, gereblyére, nagyon jópofák szerintem is. :) A medvének a tenyeres-talpas elnevezésén kívül még az jutott eszembe, hogy ezek a mellékneves kifejezések olyanok, mint például a farkas vagy a szarvas, amely szavakat állítólag annak idején azért használták, mert a szóban forgó állatok rendes nevének a kiejtése tabu volt, ezért inkább csak egy jellemzőjével illették őket. Na nem mintha azt akarnám mondani, hogy az említett zalai településen még mindig ez a felfogás dívik, csak érdekes, hogy egyes helyeken még ma is ilyen jelzős szerkezeteket használnak.
És még valami eszembe jutott erről. Annak idején a Ceausescu-rendszerben nem volt szabad a magyar települések neveit magyarul használni hivatali helyeken, sajtóban, médiában stb. (a mostani szlovák nyelvtörvény is tartalmazza ezt), nem szabadott Kolozsvárt vagy Nagyváradot vagy Székelyudvarhelyt írni. De szerencsére az nem volt megtiltva, hogy jelzőkkel illessék ezeket a városokat, így a Cluj, Oradea, Odorhei román nevek helyett a "kincses város", "Pece-parti Párizs", "Székelyföld fővárosa" elnevezések kerültek vissza a mindennapokba.

2009. július 15., szerda

Lehet-e még valaha normálisan egy ilyen világban élni?

Megdöbbenve olvastam a legújabb hírt (jobban mondva hírnek álcázott hazugságot) a Bikinivel és Beatricével kapcsolatban. Az "Antikapitalista Blokk" nevű szerveződés vagy micsoda nemrég rasszistának titulálta a két zenekart, és tiltakozását fejezte ki az ellen, hogy fellépjenek a Sziget Fesztivál antirasszista napján. Nem tudom, miféle tömörülés ez a fent említett Blokk, és azt sem, hogy milyen újság az, amelyik számára hírértékűnek számít egy ilyen teljességében alaptalan vád, de mára szerencsére már megszoktuk, hogy épp olyasmikkel kezdik ki a Nagyok hírnevét, amik a legjobban fájnak nekik. És a legjobban az igazságtalanság szokott fájni. Szerencsére már azt is tudjuk, hogy minél nagyobb egy név, minél több embert állít maga mellé és nyeri el azok tiszteletét és szeretetét, annál nagyobb célpont a média számára. Annál inkább megpróbálják ellehetetleníteni - mindig a kornak megfelelő eszközökkel. Más a tábor, más a bűvész, de a cirkusz, az ugyanaz.
Jellemző, hogy kiragadnak egy-két részletet innen-onnan, és azokat szépen felnagyítják, kontextus nélkül pedig nyilván sok minden másnak tűnik, legtöbbször teljesen az ellenkezőjének. Kiemelnek két zenekart a sok közül, amelyeket szélsőjobbosnak titulálnak, és ráfogják a Bikinire, hogy rasszista, mert a Bikini Stúdióban készültek a felvételeik. Közben elfeledkeznek a többi együttesről, akiknek Lojzi szintén segített az elindulásnál, mert ők nem szélsőjobbosok, és így nem is érdekesek. Mintha nem tudnák, hogy egy stúdióban nem aszerint folyik a munka, hogy ki milyen politikai nézeteket vall. Épp az jelentene előítéletet, ha ki lenne függesztve a Bikini Stúdió ajtajára, hogy bocs, de csak olyanok jöhetnek be, akik (vagy akik nem) az XY párt hívei. És ugyanígy a fellépések is. Feró elmegy a Beatricével jobbikos rendezvényekre, ha meghívják, de ugyanúgy elmegy máshová is. Ettől ő rasszista? Hihetetlen. Ahogy ő is mondta: most ne menjen el katolikusok közé, mert ő református? Most akkor ki is a kirekesztő...? (N.B. Maholnap minden olyan erdélyi magyar embert árulónak fognak tekinteni - ha még nem tették meg -, akikről kiderül, hogy vannak román ismerőseik.)
A Bikini már túl van a 25. évén, a Beatrice már a 30-at is átlépte. Ez alatt a néhány évtized alatt nem egyszer próbálták meg "lehúzni" őket, főleg a 70-80-as években, de eddig senkinek nem jutott eszébe, hogy rasszizmussal vádolja meg Lojzit, Lajost vagy Nagy Ferót. Aki egy kicsit is ismeri őket, a zenéjüket, a világlátásukat, ilyet még csak álmában sem merne gondolni róluk, nemhogy még le is írja, és ezzel érveljen valami mellett. De úgy tűnik, most ezt is megértük. Mi maradt még a tarsolyban?

Ui.: És még valami, ami a kontextust illeti - köszönöm Icának, hogy eszembe juttatta. :) Amikor a Bikini Stúdióban más zenekarok felvételei készültek, épp szünetelt a Bikini; Lojzi pedig dolgozott tovább, hisz valamiből meg kell élni. Felkarolt fiatal együtteseket, segített mindenkinek pártszínektől függetlenül. Lajos is szólókarrierbe fogott, és azoknak az albumoknak még távolról sem volt semmi közük mégcsak a közélethez sem. Feró igaz, hogy MIÉP-tag volt, de önszántából szállt ki a pártból 1999-ben. (József Attila is kezdetben tagja volt az illegális kommunista pártnak, de később elítélte a mozgalmat, miután megtudta, miről is szól az egész. Most akkor kommunista volt?)
Szóval kedves Antikapitalista Blokk, "az igazat mondd, ne csak a valódit"!

2009. június 19., péntek

Gyermekkoromban szerelmes voltam a tűzbe...

A Bikini honlapjának vendégkönyvében az elmúlt pár napban arról írtak néhányan, hogy a 4-8 éves gyerekük kívülről fújja a zenekar dalait, de még az olyan ritkaságokat is, mint az Uramisten, mibe keveredtél velünk vagy a Könnycsepp a mennyből. Elég meghallaniuk egy kulcsszót a tévében valaki szájából, például "végérvényesen", és máris elkezdik dúdolni: "végérvényesen valami elveszett". Nem fogok belemenni ennek a dolognak a pszichológiai hátterébe, csak annyit akarok leírni, hogy eszembe jutottak azok az évek, amikor a nővéremmel még alig 7-8 évesen a tömeggel együtt énekeltük a Robog a jövő-t és Ne legyek áruló-t az akkor nagy eseménynek számító udvarhelyi '91-es Bikini-koncerten. Fogalmunk sem volt, mit értenek az alatt, hogy "kényszerpályát szabott a történelem" vagy "csak a félelem megfizethető bennem" vagy miért kevés itt a fény, és hogyhogy porból lettünk s porrá leszünk. De nem is érdekelt nagyon bennünket, hogy nem értjük, illetve nem is fogtuk fel, hogy nem értjük, mert talán nem is igaz ez. Értettük a magunk módján. Értettük a zenét. Elképzeltük azt a kutyát, amelyik elkísért hosszú utunkra, ott volt a Hargita a közelben, ahol virág nőtt, és melyik gyerek ne értené azt, hogy "mért mindig csak én legyek a jó?!".
Aztán teltek-múltak az évek és már nem volt Bikini, de nekünk ez fel sem tűnt, mert ahányszor újrahallgattuk az albumokat, immár felnőttebb, de azért még mindig gyerek fejjel, mintha folyton megújulnának a dalok. Már értettük, hogy mit takar a tűzfal, hogy a fagyit és a gombócokat másképp is lehet nyalni-nyelni, hogy milyen szójáték is bújik meg amögött, hogy veri az élet, verihepi. Még mindig nem volt azonban tiszta néhány dolog, például miért a férfi megy és a nő marad, hogyan lehet úgy élni, hogy majdnem belehal az ember, és az olcsó vigasz mitől olcsó? Közben elmúlt egy picit a Bikini-láz, mert más stílus lett "trendi" akkoriban, de ez is csak arra volt jó, hogy néhány év elteltével, amikor a visszatérésnek és új albumoknak köszönhetően ismét előkerültek a régi lemezek, egy újabb nagy "aha"-élményünk legyen. És azóta is folyton.
A Bikinit nem lehet nem érteni. Minden korosztály érti, a gyerekek is. Csak mindegyik a maga módján. Ez a titka az egésznek.

2009. június 14., vasárnap

B&B

A nyár mindig tartogat meglepetéseket, felejthetetlen pillanatokat. Ilyen élmény részesei lehetnek azok, akiknek lehetőségük nyílik ellátogatni egy olyan Bikini-koncertre, ahol a BarbaraCafé lép fel előzenekarként. Az "előzenekar" megnevezés ez esetben azonban egyáltalán nem helytálló, legalábbis az én olvasatomban. Mert általában az a felfogás járja ilyen esetekben, hogy az ember kimegy egy adott koncertre, tudja, hogy van előzenekar, de azt szándékosan lekési, mert úgysem ismeri és biztos nem is érdekes, őt inkább az "est fénypontja" csalogatja ki csigaházából a helyszínre. Nyilván sokszor helytálló is ez a felfogás, Barbara esetében azonban nagyot téved az így gondolkodó emberke. Ha valaki végighallgat egy ilyen estét, tudni fogja, miről is beszélek. Nem volt szerencsém még egy ilyen "dupla élvezethez", de annyira el tudom képzelni, milyen lehet, hogy rögtön elszomorít a gondolat, hogy ki kell hagynom a legtöbbet, talán az összeset. :(( Akinek viszont megadatik a lehetőség, ne szalassza el! Én legfeljebb majd utólag összerakom a különálló fellépéseket, a Mentateraszt a lassan megszámlálhatatlan Bikinivel.
Milyen jó is lenne, ha néha otthon Udvarhelyen is lennének hasonló szép esték...

2009. június 5., péntek

Bikini kritikus fülekkel

Négyen ültünk a kocsiban, négy lány (nő?): két erdélyi, egy vajdasági, egy magyarországi. Dubrovnik volt a cél, konferencia, de szívünk mélyén a napsütés, az Adria jobban húzott lefelé, és tudtuk már akkor, hogy a fontossági sorrend másabb lesz, mint ahogy azt a tudomány megkövetelné. Ahogy beléptünk Hrvatskába, elszálltak a magyar éterek, egy darabig még tűrtük a horvát rádió mássalhangzó-torlódásait, de aztán szóltak a többiek, valami jó zene kellene. Senki nem hozott semmit magával, mi fülének ingere, ezért kárörvendve jegyeztem meg, hogy hát akkor nagyon meg fogjátok unni a Bikinit! :) Kezdetnek azért könyörületességből egy vegyes válogatást tettem be, de az is A mennyország felé-vel kezdődött. Csalódottságot éreztem, mikor ártatlan hangon megkérdezte a magyarországi lány, hogy ezt ki énekli... legalább a hangról fel kellene ismerni huszonhét év után... Majd kicsit megnyugodtam, de csak kicsit, amikor a Nemzeti hip-hop-ra is ugyanez a kérdés érkezett a hátsó ülésről.
A visszafele út már vígkedélyűbb volt, pedig egyre kevesebb látszott már a tengerből, a fügefák illata is lassan lekopott a kocsiról. A felállás viszont más lett közben, most már egy erdélyi, egy vajdasági, egy debreceni lány volt és egy budapesti fiú. Ők is fejcsóválva vették tudomásul, hogy mennyi a Bikini. Attila szerint fura, hogy mellette még Miles Davist is hallgatok. De Eszternek felcsillant a szeme, mert szerinte is páratlanok a koncertek, volt például EFOTT-on, és az nagy buli volt, és nincsenek saját lemezei, de még így is tud egy csomó dalt kívülről, és énekeltünk, majd lejárt a cd, de jöhetett a következő, mert a többiek is közben már egészen megszokták. Attilának a Közeli helyeken zenéje tetszett mindig is, csak a szövegével nem volt kibékülve, a "kibelezett kőbányákkal". Szerinte nem szép. De élvezte a "minden-ki-veri, beleveri" meg a "szerelem egy mély torokban" típusú "pikáns" sorokat. :) A Magányos napnál viccesnek tartotta, hogy olyan a szövege, mintha egy tini srác énekelné, de aztán belátta, hogy tulajdonképpen rájátszás is van benne, hiszen lerántják a leplet a második szakaszban. Beának a kemény rockos kezdések és az énekes lágy hangja közti kontraszt volt furcsa egy kicsit. Mindenesetre nem lehetett úgy hallgatni a dalokat, hogy az ember közben ne figyelje a zenét, a szöveget. Én pedig kíváncsian vártam az újabbnál újabb megjegyzéseket, kritikákat, dicséreteket, hiszen már nagyon régóta fogalmam sincs, milyen érzés lehet kívülállóként szemlélni ezt a fajta zenei világot. Csak most tűnt fel nekik például az is, hogy tényleg 25 éves a zenekar, hiszen annak idején az Adj helyet magad mellett-re mennyit lassúztak bulikon, és az régen volt, de már akkor legenda volt.
Már majdnem hazaértünk, akkor már rádiót hallgattunk, amikor Eszter megjegyezte, kicsit sem ironikusan, hanem őszintén, mosolyogva, hogy milyen jó lenne, ha most jönne egy Bikini...

2009. május 17., vasárnap

Bikini Sződligeten


Mondtam én, hogy remélhetőleg a közeljövőben lesz esedékes az a bizonyos koncert, és úgy is lett! Megnéztem, hogy a tavaly is kb. ilyenkor ruccantam el egyet Turkevére, úgy látszik, minden májusban eljön egy kritikus pillanat, amit csak ezzel a módszerrel lehet átvészelni. :)
Pedig nem gondoltam, hogy időben odaérek, főleg miután nagy lendülettel áthajtottam a Megyeri hídon, mert úgy néztem, Szentendréhez van közel Sződliget. Hát ez végül is igaz, csak éppen az egyik a Duna innenső, a másik meg a túlsó oldalán. Nah de a lényeg, hogy fél 9-re sikerült megérkezni Sződligetre, megtalálni a helyszínt, jegyet venni és elvegyülni a tömegben. Érdekesnek nézett ki első látásra, egy enyhe domboldal tele padokkal, lent a színpad, előtte pedig kisebb hely a bulizni vágyóknak. Megragadva a nagy lehetőséget, ki is ültem a dombtetőre (s onnan néztem szerteszét :D), szembe a színpaddal, szuper látvány volt, zenekart, tömeget, Göncölszekeret, mindezt egyszerre látni lehetett.
És alig pár perc késéssel a Bikini ismét a húrok közé csapott! Volt itt (ébredés utáni) tűzfal, eltévedés a mennyország felé, lángőrzés, angyali üdvözlet, Uramisten, mibe keveredtél velünk? vagy Miért iszom, ha nem vagyok szomjas?, esetleg Részegen ki visz majd haza?-típusú kérdések, na meg nagy könnycsepp a mennyekből, aminek hatására valóban elkezdett az eső cseperészni (de mintha mindegy volna, el is állt...). Véletlen lett volna? :)
Csak D. Nagyot sajnáltam kicsit, mert nem elég, hogy végig a szemébe sütöttek a hatalmas reflektorok (ami miatt a videókon az arca helyett csak egy nagy fényes folt látható), még talán kicsit be is volt rekedve vagy valami hasonló, legalábbis néha elcsuklott a hangja, de ennek ellenére végig istenien énekelt. És Viktorról amúgy is folyik a víz a dobolástól, de mintha ez nem lenne elég, még sütik a nagy lámpák őt is. Nem könnyű... Nade mindennek ellenére láthatóan jól érezték magukat, akárcsak a közönség! És a Mielőtt elmegyek elején az a "csak dob" nagyon ütősen hangzott, komolyan, hihetetlen, hogy csak ennyitől mennyire más tud lenni egy dal. Meg a szaxofon is... Huh, minden. :)
De még mielőtt elmentek volna, adtak pár képet magukról, hogy ha hiányoznak, akkor legalább ezeket nézegessük.

2009. május 16., szombat

De mi is az a "bikini"?

(A képen "bikinis lányok"-at ábrázoló mozaik, Kr. e. 4. sz. körül, Villa Romana del Casale, Szicília)

A bikini megnevezést viselő kétrészes női fürdőruha eredetileg a Bikini-szigetről kapta a nevét, amely a Csendes-óceánban lévő Bikini (Pikinni)-atoll legnagyobb szigete. (Ez az atoll pedig a Marshall-szigetek részét képezi.) A sziget arról lett híres, hogy 1946-ban atombomba-robbantási kísérleteket végeztek itt, ahogy a térség többi területén is (összesen 23 hidrogén- és atombombát robbantottak fel 1946-1958 között ezen a csendes-óceáni kísérleti területen). Ezzel egyidőben, vagyis 1946. július 5-én Louis Reard mérnök Párizsban bemutatta a ma ismert bikini ruhadarabot, és állítólag azért adta ezt a nevet neki, mert úgy gondolta, hogy legalább annyira fel fog rá figyelni a nagyvilág, mint a Bikini-szigeten végzett kísérleti atomrobbantásokra. Hát igaza lett. :) Habár maga a szó nagyon hamar bekerült a köznyelvbe, a fürdőruhának az első években nem volt ekkora sikere, 1951-ben még kitiltották a Miss World szépségversenyről. Aztán Brian Hyland 1960-as Itsy Bitsy Teenie Weenie Yellow Polka Dot Bikini c. dala is segített a népszerűsítésében, és azt már nem is kell mondani, mennyire elfogadottá vált napjainkra.
De hogy még lejjebb ássunk a gyökerek felé: ami a Bikini-sziget nevében található bikini/ pikinni szó etimológiáját illeti, ez a marshall nyelvből származik, jelentése pedig: pik 'terület', ni 'kókuszdió'. Tehát valami olyasmit jelent, hogy 'kókuszdiók területe/földje'.
Mára eléggé elhomályosult a bikini szó eredete (ha egyáltalán valaha is világos volt), ezért egy idő után úgy tűnt a beszélőknek, hogy tulajdonképpen a 'két-' jelentésű bi- előtag van benne a szóban, így szépen azt levágva új szavakat hoztak létre vele: monokini, trikini, mankini stb.

Összegezve: pikinni 'kókuszdiók földje' > Bikini 'földrajzi név' > bikini 'kétrészes fürdőruha' > Bikini 'magyar rockegyüttes'.
Nem tudom, az együttes névadói annak idején gondoltak-e a bikini szó eredetére, de mindenesetre nagyon eltalálták, ha csak azt vesszük, hogy a zenekar megjelenése is ahhoz hasonló hatásokat ért el a magyar zenekedvelők körében, mint annak idején az atomkísérletek vagy a fürdőruha piacra dobása. :) Mert nem hiszem, hogy nagyot tévedek, ha azt mondom, hogy a bikini szó mára már nagyon sokak fejében a 'magyar rockegyüttes' elsődleges jelentéssel bír.

2009. május 12., kedd

Bikini után, szabadon :)


Hiányzik már egy jó kis Bikini-koncert, de addig is, míg sikerül eljutni egyre (remélhetőleg a közeljövőben), körvonalazódott bennem egy kis helyzetkép, ami észrevétlenül "bikinisre" sikeredett (ha jól érzem). Utólag vettem észre, hogy eléggé "vizes" lett, ami szöges ellentétben áll az előző album lángjaival, de nem a mondanivalója szintjén is. Az többnyire megegyezik. Mindegy, hogy tűzön vagy vízen keresztül, úgy látszik, ugyanoda lyukadunk ki.

Az árral szemben

Hinni akartál annak a gyereknek,
akit az anyák a jóra neveltek.
Úszni akartál az árral szemben,
de még mindig a víz az úr ebben.

Lehet-e még hinni,
egy jobb világra inni?
Lehet-e még úszni,
szárazon megúszni?

Megérhetsz bármit ebben a korban,
fürödhetsz tejben, fekhetsz a porban,
elérhetsz mindent, túlpartot, békét.
Leghamarabb a takaród végét.

Mindig más kell, mint ami adva van,
mert ami adott, az sajnos hasztalan.
Megszerzed végre az aranyérmedet,
de csak a másik oldalát nézheted.

2009. április 28., kedd

Fagyik és banánfürtök


Az a jó a tavaszban, hogy a hosszú és hideg tél után végre újra megkívánjuk a fagyit. És az a jó a fagyiban, hogy akarva-akaratlanul dúdolni kezdjük magunkban: "Kösz, jól vagyok...", amitől valóban jobban leszünk. Ahogy nyaljuk a fagylaltot, és pörgetjük agyunkban a dal szövegét, mintha a körülöttünk lévő világot ennénk ki a tölcsérből: a rosszabb napjaink során torkunkban felgyülemlett gombócokat, a vidámabb napok édes, frissítő pillanatait, a közélet mézesmadzagos illúzióit, a mámoros-szerelmes éjszakákat végre sikerül mind-mind megemészteni. Mi minden beleszorul egy tölcsérbe, egy dalba, egy életbe! :)
Az is a jó még a tavaszban, hogy jön utána a nyár, amiről szintén eszünkbe jut egy dal. És amikor kimegyünk sétálni csak úgy egyet, hogy fürdessük arcunkat a napfényben, és nézzük a talpunk alatt szétfolyó aszfaltot, miközben megpillantunk valakit, aki sapkával a fején próbál védekezni a nagy hőség ellen, a piacon pedig banánfürtök bámulnak ránk sárgán, öntelten, újból dúdolni kezdünk magunkban: "Ide szól jegyem, itt a helyem/ Nem szól szám és nem fáj fejem, / Veri az élet, very happy...", amitől megint csak jobb lesz a közérzetünk, mert az akaratlanul is elkezdett fütyörészés közben az előttünk lepörgő unalmas hétköznapok, fejünkre szorult sapkák, elindult bakterházak keltette szorongató érzést észrevétlenül felváltja valamiféle sztoikus nyugalom, egy fagyikkal, banánokkal, üllői úti fákkal övezett belső szabadság megható, már-már elfeledett érzése.

2009. március 13., péntek

Nem értek semmit, de érzem a bajt


Mindenki a (gazdasági) válságról beszél, és az embernek az az érzése, hogy hirtelen zúdult ránk ez az egész. Pedig nem egyik pillanatról a másikra jutottunk el idáig, kemény munkába került, amíg sikerült kitaposni ezt az utat. Vannak, akik már legalább húsz éve figyelmeztetnek, hogy ez lesz, ha nem vigyázunk. Mert "benzingőzben robog a jövő felém", "ez az út biztos a pokolba megy", és "mintha a cél csak az volna, ki jut előbb a pokolba". "Eltértünk a céliránytól", s "az igazat nagyítóval kell keresni".
"Magas a láz, csak a színvonal alacsony." - énekelte '92-ben a Bikini, és azóta egyre alacsonyabb. Azóta egyre hangosabban szól a zene, fenyegetőbben fogalmaznak a sorok, de sajnos "legkevésbé az értené meg, akihez kéne szólni", mert "őrülteknek beszélek, kik nem is figyelnek rám". A farkas a fogát feni, a bárányok pedig csak hallgatnak, és örülnek, hogy "nincsenek a fűtől eltiltva", hogy egy olyan világban élnek, ahol "mindent szabad, ami nem tilos". Amiből persze az lesz egy idő után, hogy "túl sok dudás fújja, mint a félnótás", és "mindenki mindenki ellen", majd egyszer csak ott találják magukat a világ végén, a valóság-állomáson, ahol "minden törik és minden ráz", s ahelyett, hogy megtorpannának legalább, mert érzik ők is, hogy a sapka rászorult a fejükre, mennek tovább ugyanabba az irányba, drágán adnak, és olcsón vesznek, mert hiszik, hogy "van másik világ, ami adható, az kapható". Közben mondogatják azért csendben magukban, hogy "nem lesz ennek jó vége", és hogy talán "túl sok már a jóból", meg kellene pihenni, de mindig jön valaki, aki ilyenkor elkiáltja magát, hogy "rá se ránts!", így folytatják a zuhanást a semmibe, hiszen "miért mindig csak én legyek a jó"? Majd a magát elkiáltóról is kiderül, hogy az oroszlán helyett ez is csak egy újabb tigris, hogy "a cirkusz, az ugyanaz", és ideje lenne felébredni az álomból, vagy legalább szakadjon el a film, de nem, a remény még mindig ott motoszkál valahol, hogy "happy end-del is véget érhet, és tapsolni is szabad". Hát megjön újra a délibáb, minden évben ott az utcabál, ahol "önfeledten szédül a nép", nem szól szájuk és nem fáj fejük, mert "aki nem lép egyszerre, rátapos az eszmére". Végül rájönnek: most tényleg nagyon eltévedtek a mennyország felé félúton, és ideje lenne "lerombolni az egész hazug világot"! Mégsem háborognak, pedig egy egész világ dőlt össze bennük, tisztán látják, hogy "nincsenek hősök, sem angyallegendák", hogy elvesztek "sötét erdő kellős közepén". De vajon ki fogja őket "meglelni, tiszta ágyba fektetni"? Van remény ott, ahol "az alagút végén festett a fénysugár"? Tényleg nem hagy kiszállni a gép?
"Szabadulni kéne már, letépni végre a láncot!"

2009. március 2., hétfő

Február 28.

És igen, újból kitomboltuk magunkat szombat este, február utolsó napján a Josefinában! Ez volt az idei év első koncertje, amin mi is ott voltunk, és azon gondolkodtam közben, hogy a Petőfi-versen kívül már kívülről kellene tudnunk például Peta szólóit is, annyi koncerten részt vettünk már a tavaly, és mégsem lehet megunni. Teljesen feltöltődik az ember energiával a sok mosolytól, jókedvtől, énekléstől. Persze másnap kicsit érezni, hogy tele a tüdő füsttel, mindegy, hogy aktívan vagy passzívan szívtuk-e be azt, és a végtagok is lelassulva mozognak, a szem lassan nyílik ki késő délelőtt, de miután rászánjuk magunkat az ágyból való kikászálódásra, leperegnek előttünk az éjszaka eseményei, és legszívesebben visszautaznánk az időben, hogy még egyszer átéljük ezeket a pillanatokat. Jólesett hallani a Már semmit nem érzek c. dalt, rég nem volt benne a repertoárban.

Vicces lett volna, hogyha a Celeb vagyok "sztárjai" közt láttuk volna viszont a Bikinit, de szerencsére ők a koncertezés mellett döntöttek. :)

2009. február 16., hétfő

Fonogram :( - Dupla válogatásalbum :)

Az idei Fonogram díjátadás nem kényeztette el a Bikinit, mint a tavaly, de ez még nem jelent szerencsére semmit, hiszen közönségszavazással dőlt el, hogy melyik a 2008-as év legjobb dala, tehát nem szakmai zsűri döntött ebben. Ami pedig a DVD-t illeti, végül is nem abban kell a legjobb legyen a Bikini. Hogyha lett volna esetleg olyan kategória, hogy "az év koncertje" vagy a "legtöbbet koncertező együttes", abban biztos arattak volna. :) Úgyhogy ez tényleg nem vereség, mi mindezektől függetlenül állíthatjuk, hogy "A mennyország felé" a tavalyi év legjobb dala, önmagában is, és akkor is, ha megnézzük a többi jelöltet...
De van még egy fontos dolog, ami ismét változott, ugyanis kiderült, hogy 2009-re - a legelső hírnek megfelelően - valóban dupla válogatásalbum várható, az új album pedig átcsúszik a következő évre. Úgyhogy nézzük meg újból, mit is tennénk fel erre a dupla lemezre. Mivel a Körutazás a Balkánon dupla CD húsz dalt tartalmaz, ezért megpróbálok most 20+5-öt összegyűjteni, mert azóta megjelent még öt lemez.

I. CD
1. Kedves dal
2. Annyi mindent elhittem
3. Őrzöm a lángot
4. Ezt nem tudom másképp mondani...
5. Álomból ébredve
6. Múlhat az idő
7. Olcsó vigasz
8. Minden úgy történt
9. Legyek jó
10. Angyali üdvözlet
11. Lóhere
12. A férfi megy, a nő marad
13. Nem ér a nevem


II. CD
1. Utcabál
2. A mennyország felé
3. Veri az élet
4. Magányos nap
5. Mondd el
6. Mielőtt elmegyek
7. Vidám a helyzet
8. Közeli helyeken
9. Adj helyet...
10. Ki visz haza
11. A világ végén
12. Ugyanaz a cirkusz
13. Katica II.

Ez lenne a Szabadság, Szerelem. :)

2009. február 11., szerda

Nagy Feró és a Bikini reloaded

Íme mi lesz abból, ha a Beatrice Bikinit húz. :)



Tudom, tudom, Nagy Feró a dal szövegírója (bár ha minden igaz, D. Naggyal együtt írták), mint sok más Bikini-dalnak is, többek között a Fagyi, Ezt nem tudom másképp mondani, Fúj a szél, Indokolatlan jókedv, Lassan szopogasd, Legyek jó, Lóhere, Megüssem vagy ne üssem, Elegünk van az egészből, Nehéz a dolga, Őszinte szerelem, Ügyetlen szerelem, Utcabál, Őrzöm a lángot, Magányos nap, Minden úgy történt, Szabadíts meg címűeknek - ha az Ős-Bikinit nem számítjuk. Mondjuk tény, hogy - ahogy Feró is állította a Rocktörténetben - D. Nagy előadásában valahogy kedvesebben, szelídebben hangzanak az amúgy sokszor ironikus-szarkasztikus szövegek, legyen a téma szerelem vagy közélet vagy világkép vagy egyéb. Szóval a két énekestől függően teljesen más értelmet nyernek a dalok, éppen ezért is van az például, hogy Ferónak is jól állt az Ős-Bikini punkos stílusa. Persze D. Nagy annak idején a Rolls Frakció újhullámait is meg tudta lovagolni, viszont a mostani énjével már nem tudnék összetársítani egy belvárosi üvegházas iskolagyermekes hétköznapi téglás mérgeskígyós szövegeket éneklő csíkosgatyás énekest. :) Jobban áll neki a fekete bőrnadrág és a szintén fekete ujjatlan póló. És a zakó is. És a Mielőtt elmegyek. :)

2009. január 28., szerda

Közeledik a Fonogram 2009!

Az idei Fonogram Magyar Zenei Díj gálaestje február 11-én (szerdán) lesz. Érdemes izgulni a Bikiniért, ugyanis az együttes ezennel két kategóriában is jelölve van: az egyik "az év hazai zenei DVD-je", a másik "az év hazai dala". Ebbe az utóbbiba a Mennyország felé c. dal került be, ám eltérően a többi kategóriától, itt nem a szakmai zsűri dönt, hanem a rajongók. Nincs más dolgunk tehát, mint sms-ekkel bombázni a Sláger Rádiót! Hajrá!

2009. január 17., szombat

Újabb hírek

Múlt vasárnap az Echo tv Kunszt c. műsorában Barbara és Lojzi volt a vendég, amit tegnap este ismételtek meg szerencsére, mert a vasárnapiról lemaradva így meg tudtam nézni én is. Beszélgettek erről-arról, elsősorban Barbara lemezéről, az odáig vezető útról, Lojzi "őrangyalkodásáról", életről, barátságról, zenéről, és nem utolsósorban a női lélek rejtelmeiről. :) Jó volt látni és reményt, kitartást, példát meríteni az elhangzott szavakból.
Aki nem látta, annak érdemes ellátogatnia az Echo tévé honlapjára, mert ha minden igaz, ott is megtekinthető a videó. Érdemes megnézni ezt a röpke 15 percet.

Ui.: Végre újra van működő Vendégkönyv a Bikini honlapján! Lehet ismét írogatni élményeket, véleményeket, sérelmeket.

2009. január 6., kedd

In illo tempore 2.

UDVARHELYI HÍRADÓ, 2002. június 17.
Nem lett ennek jó vége...

Több mint nyolcszáz udvarhelyi és környékbeli fizető nézőnek zenélt pénteken este a magyarországi Bikini együttes a székelyudvarhelyi sportcsarnokban. A háromállomásos székelyföldi turné első koncertjén sajnos a technika beadta a kulcsot: a nagyon jó hangulatban zajló koncert utolsó dalai már nem voltak kiváló minőségben élvezhetők.

Nem csak fiatalok voltak a Bikini péntek esti fellépésén, hiszen jó pár korosabb zenekedvelő is eljött: bennük talán még elevenen él az együttes 1990 októberében tartott két teltházas udvarhelyi koncertje. Persze akkor csak száz lejt kellett fizetni a jegyért, most százezret. Ennyire változott meg ez a világ... Ahogy ez az együttes dalaiból is kitűnik, hiszen "nem úgy van az, mint volt rég, nem az a nap süt rám rég". Az előzenekarként játszó Á la carte nem igazán nyerte el az udvarhelyiek tetszését, volt, aki nevetve jött ki egy sört legurítani, hiszen az akusztikájáról amúgy nem híres sportcsarnok levegőjébe meglehetősen furcsán hasított bele az énekes néhol nagyon hamis hangja. A Bikini viszont kitett magáért: a tőlük megszokott pontossággal, rutinnal, jókedvvel játszották le újabb és régebbi dalaikat. Gallai Péter billentyűs ezúttal hiányzott a csapatból, helyén Makovics Dénes szaxofonos billentyűzött, a színpad hátsó részén pedig egy fiatal zenész, Bördén Szabolcs nyomogatta a szintetizátort. Mihalik Viktor dobos pontosan ütött, mint egy toronyóra, a többiek pedig a régiek: Németh Alajos (Lojzi) basszusgitáron (Nagy Feróval ő hozta létre a nyolcvanas évek elején az ős-Bikinit), Daczi Zsolt gitáron és a frontember D. Nagy Lajos középen. Daczi Zsolt (aki nemrég készített szólólemezt is) most is előadta egyik leghíresebb szerzeményét, az instrumentális Temesvári vasárnapot: a 89-es temesvári események ihlette gitárszóló minden olyan ember fülében ott marad, aki egyszer is hallotta. Természetesen az új lemez, az Álomból ébredve darabjaiból is játszottak, de a jól bevált, többéves slégerek sem maradtak el: Ki visz majd haza, Fagyi, Ha volna még időm, Közeli helyeken, Nehéz a dolga a katonának. Aztán a Nem lesz ennek jó vége című dal mintha jelzett volna valamit a később történtekből: a közönség igen, viszont a technika nem bírta ki a koncertet – a befejezés előtti néhány szám sajnos már nem szólt jó minőségben, az egyik technikus intette is a színpad mellől Lojzinak, hogy be kéne fejezni. Úgy is lett, elénekelték többek között az Adj helyet magad mellett című nagy slágert és be is fejeződött. D. Nagy Lajos pár órával később a Dzsungelben zajló megszokott péntek esti rockbuliban is fellépett, ahol négy-öt Bikini-dal előadásával szintén nagy sikert aratott.

–kz–

Ui.: És nemcsak a korosabb zenekedvelők élvezhették anno '90-ben a teltházas Bikini-koncertet. Milyen régen is volt... Hihetetlen, hogy '90-ben is ugyanúgy lehetett tombolni Lojziék zenéjére, mint most, 2009-ben. És még mindig fiatalon. :D


In illo tempore 1.

UDVARHELYI HÍRADÓ, 2002. június 7.
Mához egy hét Székelyudvarhelyen koncertezik a Bikini együttes

Háromállomásos székelyföldi turnén vesz részt a Bikini együttes: jövő pénteken városunkban, szombaton és vasárnap Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön koncertezik. Mindhárom alkalommal kétórás élő koncert lesz, amelyen minden fontosabb Bikini-dal el fog hangzani. D. Nagy Lajossal, az együttes énekesével erről, valamint legújabb lemezeikről beszélgettünk telefonon. Az 1982-ben még Nagy Feró és Németh Alajos által alapított csapat gerince 1985-ben forrott ki, amikor megjelent az Ezt nem tudom másképp mondani című albumuk. Ők voltak az első magyarországi együttes, akik 1990 elején Erdélyben turnéztak. 1992-ben felfüggesztették működésüket, de öt év múlva újrakezdték. A jelenlegi felállás: D. Nagy Lajos – ének, Németh Alajos (Lojzi) – basszusgitár, Gallai Péter – billentyű, Daczi Zsolt (Bende) – gitár, Makovics Dénes – szaxofon, Mihalik Viktor – dob, Bördén Szabolcs – billentyű.

– Egy zenésznek ritkán van alkalma arra, hogy ilyen közel kerüljön a történelemhez, ahogy ez nekünk sikerült akkor – emlékezett vissza beszélgetésünk kezdetén D. Nagy Lajos a temesvári koncertekre. – Temesváron három olyan koncertet játszottunk, ami – mondhatom nyugodtan – része volt a történelemnek, és az ott készült felvételeket adtuk ki lemezen Temesvári vasárnap címmel és mentünk körbe Erdélyben. Én úgy érzem, hogy az ember életében ritkán vannak olyan pillanatok, amit mi akkor átéltünk, és mindazért az élményért, amit ott kaptunk, érdemes volt ezt az egészet elkezdeni.

– 1992-ben feloszlott a Bikini, ötéves szünet volt a zenekar életében. Azt az időszakot mivel töltötted?

– Volt egy másik zenekarom, a D. Nagy és a Frakció. Illetve a D. Nagy és barátai. Lemezeket készítettem: 93-ban a Budapest felett címűt, 95-ben szólólemezt Szerémia címmel, 98-ban pedig Az idő foglyait. Zenéltem, koncerteztem, csak nem a Bikinivel.

– A D. Nagy és barátaival voltál nálunk is koncertezni. Mostani előzenekarotok az Á la carte...

– Fiatal zenekar. Úgy ismerkedtünk meg, hogy országszerte nagyon sok fiatal zenekart segítünk, pontosan azért, mert támogatjuk az élő zenét. Azokat, akik nem tátogással próbálnak koncertezni, hanem tényleg élő zenét játszanak. Egyikük az Á la carte, amelyik mivel kelet-magyarországi, úgy éreztem, hogy éppen aktuális, hogy ők jöjjenek Erdélybe velünk. Nagyon jó slágeres rockzenét játszanak, amellyel közel tudnak férkőzni a közönség szívéhez.

– Utolsó előtti lemezetek, a Nem lesz ennek jó vége mintha politikai hangvételű lenne. Mennyire politizál a Bikini?

– Nem hiszem, hogy annyira politikus lenne, nem annak szántam. Abban, hogy "Nem lesz ennek jó vége, közeleg a hó vége", semmi politika nincsen, hiszen arról van szó, hogy hónap végén az emberek benyúlnak a zsebükbe, és nincs benne semmi. Ez nem politika, ez szociográfia, közgazdaságtan, egyszerűen a körülöttünk levő élet. Nem hiszem, hogy valaha is politizáltunk, mindig a körülöttünk levő életről, a máról énekeltünk: arról, hogy ennek köze van a politikához, nem tehetünk... Én soha nem akartam befolyni a politikába, nem is akarok a jövőben sem.

– Márciusban megjelent a legújabb lemezetek, az Álomból ébredve. Milyen zene van ezen az albumon?

– Úgy érzem, hogy amióta a 90-es évek végén újrakezdtük, ez az a lemez, amelyiket mindig is el szerettünk volna készíteni. Pontosan olyan, mint a régi lemezek, a régi Bikini-hangzás, és ugyanakkor mégis annyira modern, hogy nyugodtan mondhatjuk, a huszonegyedik század zenéje. Én büszkén merem mindenki elé tenni ezt a lemezt: nagyon sokat dolgoztunk rajta és úgy érzem, hogy a Bikini most találta meg azt a hangot, amivel a huszonegyedik században zenélni kell.

– Ezt az ún. huszonegyedik századi hangot fogjuk hallani a jövő pénteki koncerten is?

– Így van, abszolút. Ezt fogjátok hallani: az új lemezről is sokat fogunk játszani, de a régi dalok is ott lesznek. Egy olyan műsorral készültünk, ami magába öleli az elmúlt tizennyolc év nagy slágereit.

(Az udvarhelyi Bikini-koncert jövő pénteken, június 14-én 21 órától kezdődik: a jegyek ára elővételben 100.000 lej, a helyszínen 150.000 lej. Kaphatók a Mr. Music zeneüzletekben és a Dalila lemezboltban.)

Katona Zoltán

2009. január 5., hétfő

BIKINIBEN GAZDAG BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT!

UTCABÁL

Nézzük a fénylő tüzijátékot,
Ropogtatjuk a szotyolát,
Sikoltozunk nagy örömünkben,
Ha kihúznak minket a tombolán.

Nagy a nyüzsgés a kondér körül,
Ahol a fontos dolgok történnek.
Bajban van, aki nem hozott zsákot,
Csak nézi, hogy mindent elvisznek.

Kinn a ligetben szól a zene,
A zsák a foltjával énekel.
Évek óta ugyanaz a banda
Egy régen vége dalba kezd.

Mindannyian használtak lettünk,
Levetett holmik, de sírni kár.
Átver minket a tavaszi zsongás,
Gondolatunk sem a régi már.

Mindegy, most menjünk csak tovább

Az élet napos oldalán
.
Jön majd egy újabb délibáb
,
És minden évben utcabál.


Kinn a ligetben szól a zene,
A zsák a foltjával énekel.
Évek óta ugyanaz a banda
Egy régen vége dalba kezd.

Mindannyian használtak lettünk,
Levetett holmik, de sírni kár.
Átver minket a tavaszi zsongás,
Gondolatunk sem a régi már.

Mindegy, most menjünk csak tovább
Az élet napos oldalán
.
Jön majd egy újabb délibáb
,
És minden évben utcabál.
Mindegy, most menjünk csak tovább
Az élet napos oldalán
.
Jön majd egy újabb délibáb
,
És minden évben utcabál.