Bikini a Myspace-en!

Már egy jó ideje nem él a Bikini együttes honlapjának Vendégkönyve, valószínűleg több ok miatt, de az egyik ezek közül az újítás szándéka lehetett. És karácsonyra meg is jött a meglepetés, ugyanis mostantól a Myspace oldalán találhatjuk meg kedvenceinket - illetve ott is megtalálhatjuk: http://www.myspace.com/bikinigroup. Ami meg ennél is több, az oldalra felkerült öt sláger, amelyeket ezúttal online is élvezhet bárki, aki ide téved. Külön öröm volt számomra, hogy az egyik ezek közül a Kedves dal, amely egyik nagy kedvencem, főleg a többi "bikinisebb" daltól való stílusbeli elütésétől, de amúgy is nagyon jó. A másik a Múlhat az idő, ami a Nem lesz ennek jó vége c. lemezük hallgatása közben rögtön elnyerte annak idején a tetszésemet. És az Annyi mindent elhittem... Talán Lojzi még emlékszik rá, miért szeretem én ezt a dalt annyira. De amúgy ez is minden személyes kötődéstől függetlenül szívhez szóló. Az Angyali üdvözletet már nem is kell említenem, az nekem azóta is az új "himnuszom", még az Őrzöm a lángot album megjelenése után is. Jó volt hallani Kolozsváron is, annak ellenére, hogy úgymond hivatalosan az idei koncertprogramban nem szerepel.
Örülök, hogy Barbara és Peta után most már a Bikini is itt van. Várom, merre fog alakulni ez a fajta kommunikációs megoldás.

Boldog Karácsonyt!

Alkoholba fojtom bánatom - Nem is a Szamosba!

Jaj Istenem! Azt hiszem, nagy bajba kerültem.
Sok mindent írtam már a Bikini-koncertekről, általában olyasmiket, hogy bár nem egyformák, főleg a közönség összetételét tekintve, azért mindegyikben van valami, ami miatt érdemes ott lenni. Mert mindegy, hogy jubileumi koncertet tartanak egy hatalmas budapesti rendezvényközpontban vagy épp juhászfesztiválra hivatalosak Turkevére, esetleg a szentgyörgyi városnapok keretén belül lépnek fel, mindig ugyanolyan minőségre számíthatunk a Fiúktól: komoly odaadásra, a technikai bakik nem tűrésére, magas fokú beleélésre, sok-sok mosolyra és a közönség felé irányuló szeretetre, tiszteletre. Szóval ebből a szempontból nincs is olyan nagy különbség, helyszín ide vagy oda. Mégis volt egypár koncert, amelyek nekem egy kicsit jobban tetszettek, bár ez hangulatfüggő is. Na meg persze rengeteget számít az is, hogy épp kivel vagyok. És milyen a tömeg. És volt olyan is, amelyikről egyenesen azt állítottam, hogy az volt számomra a csúcs, például a 2006-os vásárhelyi félszigetes performansz. Hát ezért vagyok most bajban.
2008. december 12-én ugyanis a kolozsvári sportcsarnokban tartott KMDSZ-buli keretén belül az est fénypontjaként színpadra lépő Bikini együttes olyan csodás világot varázsolt körénk, amilyet még nem tapasztaltam Bikini-koncerten. Pedig, mondom, Gyergyótól Budapestig megfordultam már pár helyen, még Udvarhelyen is voltam anno 2002, sőt 1990-ben is (vagy '91-ben?). És mégis... Azelőtt való hétvégén még Pesten voltam, ahol felléptek a városligeti Vajdahunyad várában, de oda nem sok kedvem lett volna elmenni. Még előtte már tudtam a kolozsvári koncertről, de valahogy úgy voltam vele, hogy biztosan megint elkerüljük egymást, mint a tavaly. Aztán kezdett izmosodni elmémben a gondolat: ha még nem is tudok hazamenni, miért is ne ruccanhatnék el Kolozsvárra egy "kitörés" erejéig? Majd legfeljebb visszajövök, ha úgy van. És végül eldöntöttük: ott leszünk! A Városliget csak pár kilométer, Kolozsvár kb. 400, Gabinak 220, de sebaj! :)
Nem tudom, miért éreztem úgy, hogy muszáj ott lennünk. És talán azt is, hogy ennyire jól fog esni. Vajon azért, mert Kolozsvár? - ahol mindössze második alkalommal léptek fel, mióta létezik a Bikini. Vagy azért, mert ennyi sugárzó arcot és szívből éneklő embert rég vagy talán soha nem láttam? Mondtam is Lojzinak utána, hogy az erdélyi koncerteket jobban szeretem, és egyetértett velem. Vagy azért, mert rég nem voltunk koncerten, és már hiányzott? De mihez képest rég...? Vagy talán azért, mert Gabival voltam? Igen. Bizonyára mindegyik. Kiteljesedett a lelkem, feltöltődtem energiával, boldog voltam, hogy mások boldogok körülöttem, hogy örömet okozhattam Lojzinak olyasmivel, amiről azt gondoltam, apróság (de tény, hogy szívből jött), hogy örömet okozhattak ők nekünk.
Teljesen úgy voltam, mint ahogy D. Nagy is megfogalmazta koncert közben: akkor este Kolozsvár volt számomra/számunkra a világ közepe.
És még mindig tart belőle. :)
Hát ezért szeretem a Bikinit.

Ui.: Majd egyszer talán Timi elárulja, hogy miközben Bikini-póló van rajta és az MP3 lejátszójában is a dalok több mint fele Bikini, ráadásul most épp kolozsvári egyetemista, miért nem akart mégsem jönni koncertre...

I am who I am

Amikor először hallottam Petrók Barbaráról, természetesen nem ismertem, hisz nem volt, honnan. Aztán megnéztem a honlapját, és kicsit meglepett, hogy annak idején R-Go gida volt, nem is nagyon értem, miért. Talán nem tudtam az arcával, a vele készített interjúból kiolvasható gondolatvilágával társítani a "gidaságot"? Lehet. Olvasgattam a beírásokat is, rengeteg gratuláció, jóbarátok mindenhonnan, biztató szavak, majd belehallgattam a dalokba, de sajnos nem a teljes terjedelmükben vannak fenn a honlapon, hanem csak egy kis részlet belőlük, viszont így is megmaradt egy-két sor bennem, például hogy a katonák esőben sírnak, mert úgy nem látja senki sem, vagy hogy egy shakerbe rázva meginnád-e magad éhgyomorra...
A hír Barbaráról a Bikini honlapján keresztül ért el, ugyanis Lojzi és Peta is közreműködött a Vagyok, aki vagyok (I am who I am) címet viselő lemezen, a basszusgitár Lojzi "kezeműve", a gitár pedig Petáé, sőt a produceri munkákat is Lojzi vállalta fel. Barbara szerint nélküle az album sem jöhetett volna létre, hiszen ő volt az, akinek meg merte mutatni a dalait, és ő volt az, aki rögtön mellé állt, és biztatta, hogy váltsa valóra álmát. Azt hiszem, ha belegondolok, erre érdemesebb embert nem is találhatott volna a mai zenei világban.
Maga a honlap is nagyon igényes, szép és nőies, akárcsak Barbara és a dalai.

A múlt héten hazafelé menet egyszer csak ismerős dallamot hallok meg a kolozsvári Paprika Rádióban, majd egy női hang kezd énekelni: "Vártam, úgy vágytam, hogy a boldogságot megtaláljam". Belém hasított az érzés, hogy valahol már hallottam ezt a dalt. És akkor a rádió kijelzőjén megpillantom a szerző nevét és a dal címét: Barbara - Szabadon. Végre meg tudtam hallgatni a teljes dalt. Azóta is azt dúdolgatom, hogy repülj, repülj szabadon...
Mostanra már felfedeztem, hogy az interneten is elérhető néhány dal, és folyton ezeket hallgatnám. Annyira mélyről jövő és tiszta érzések kavarognak bennem olyankor, hogy szinte hihetetlen. Érzem, ahogy szétárad bennem a boldogság. Milyen jó is, hogy hazajöttél hozzánk, Barbara!
Jövő héten meg is veszem a lemezt. :)