Négyen ültünk a kocsiban, négy lány (nő?): két erdélyi, egy vajdasági, egy magyarországi. Dubrovnik volt a cél, konferencia, de szívünk mélyén a napsütés, az Adria jobban húzott lefelé, és tudtuk már akkor, hogy a fontossági sorrend másabb lesz, mint ahogy azt a tudomány megkövetelné. Ahogy beléptünk Hrvatskába, elszálltak a magyar éterek, egy darabig még tűrtük a horvát rádió mássalhangzó-torlódásait, de aztán szóltak a többiek, valami jó zene kellene. Senki nem hozott semmit magával, mi fülének ingere, ezért kárörvendve jegyeztem meg, hogy hát akkor nagyon meg fogjátok unni a Bikinit! :) Kezdetnek azért könyörületességből egy vegyes válogatást tettem be, de az is A mennyország felé-vel kezdődött. Csalódottságot éreztem, mikor ártatlan hangon megkérdezte a magyarországi lány, hogy ezt ki énekli... legalább a hangról fel kellene ismerni huszonhét év után... Majd kicsit megnyugodtam, de csak kicsit, amikor a Nemzeti hip-hop-ra is ugyanez a kérdés érkezett a hátsó ülésről.
A visszafele út már vígkedélyűbb volt, pedig egyre kevesebb látszott már a tengerből, a fügefák illata is lassan lekopott a kocsiról. A felállás viszont más lett közben, most már egy erdélyi, egy vajdasági, egy debreceni lány volt és egy budapesti fiú. Ők is fejcsóválva vették tudomásul, hogy mennyi a Bikini. Attila szerint fura, hogy mellette még Miles Davist is hallgatok. De Eszternek felcsillant a szeme, mert szerinte is páratlanok a koncertek, volt például EFOTT-on, és az nagy buli volt, és nincsenek saját lemezei, de még így is tud egy csomó dalt kívülről, és énekeltünk, majd lejárt a cd, de jöhetett a következő, mert a többiek is közben már egészen megszokták. Attilának a Közeli helyeken zenéje tetszett mindig is, csak a szövegével nem volt kibékülve, a "kibelezett kőbányákkal". Szerinte nem szép. De élvezte a "minden-ki-veri, beleveri" meg a "szerelem egy mély torokban" típusú "pikáns" sorokat. :) A Magányos napnál viccesnek tartotta, hogy olyan a szövege, mintha egy tini srác énekelné, de aztán belátta, hogy tulajdonképpen rájátszás is van benne, hiszen lerántják a leplet a második szakaszban. Beának a kemény rockos kezdések és az énekes lágy hangja közti kontraszt volt furcsa egy kicsit. Mindenesetre nem lehetett úgy hallgatni a dalokat, hogy az ember közben ne figyelje a zenét, a szöveget. Én pedig kíváncsian vártam az újabbnál újabb megjegyzéseket, kritikákat, dicséreteket, hiszen már nagyon régóta fogalmam sincs, milyen érzés lehet kívülállóként szemlélni ezt a fajta zenei világot. Csak most tűnt fel nekik például az is, hogy tényleg 25 éves a zenekar, hiszen annak idején az Adj helyet magad mellett-re mennyit lassúztak bulikon, és az régen volt, de már akkor legenda volt.
Már majdnem hazaértünk, akkor már rádiót hallgattunk, amikor Eszter megjegyezte, kicsit sem ironikusan, hanem őszintén, mosolyogva, hogy milyen jó lenne, ha most jönne egy Bikini...
A visszafele út már vígkedélyűbb volt, pedig egyre kevesebb látszott már a tengerből, a fügefák illata is lassan lekopott a kocsiról. A felállás viszont más lett közben, most már egy erdélyi, egy vajdasági, egy debreceni lány volt és egy budapesti fiú. Ők is fejcsóválva vették tudomásul, hogy mennyi a Bikini. Attila szerint fura, hogy mellette még Miles Davist is hallgatok. De Eszternek felcsillant a szeme, mert szerinte is páratlanok a koncertek, volt például EFOTT-on, és az nagy buli volt, és nincsenek saját lemezei, de még így is tud egy csomó dalt kívülről, és énekeltünk, majd lejárt a cd, de jöhetett a következő, mert a többiek is közben már egészen megszokták. Attilának a Közeli helyeken zenéje tetszett mindig is, csak a szövegével nem volt kibékülve, a "kibelezett kőbányákkal". Szerinte nem szép. De élvezte a "minden-ki-veri, beleveri" meg a "szerelem egy mély torokban" típusú "pikáns" sorokat. :) A Magányos napnál viccesnek tartotta, hogy olyan a szövege, mintha egy tini srác énekelné, de aztán belátta, hogy tulajdonképpen rájátszás is van benne, hiszen lerántják a leplet a második szakaszban. Beának a kemény rockos kezdések és az énekes lágy hangja közti kontraszt volt furcsa egy kicsit. Mindenesetre nem lehetett úgy hallgatni a dalokat, hogy az ember közben ne figyelje a zenét, a szöveget. Én pedig kíváncsian vártam az újabbnál újabb megjegyzéseket, kritikákat, dicséreteket, hiszen már nagyon régóta fogalmam sincs, milyen érzés lehet kívülállóként szemlélni ezt a fajta zenei világot. Csak most tűnt fel nekik például az is, hogy tényleg 25 éves a zenekar, hiszen annak idején az Adj helyet magad mellett-re mennyit lassúztak bulikon, és az régen volt, de már akkor legenda volt.
Már majdnem hazaértünk, akkor már rádiót hallgattunk, amikor Eszter megjegyezte, kicsit sem ironikusan, hanem őszintén, mosolyogva, hogy milyen jó lenne, ha most jönne egy Bikini...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése