Hétfő éjjel 23.30-kor az m2 Magyar Rock válogatásában a Bikini együttes 1992-ben tartott búcsúkoncertjéből kaphattunk egy kis ízelítőt: a Magyarország és a Nehéz a dolga c. dalok kerültek bemutatásra.
(A Bikini 25 perc 44 másodpercnél kezdődik.)
Ezer köszönet a műsor összeállítójának, különösen az első dalért, hiszen ritkán láthatunk olyan koncertfelvételt, amelyben nemcsak a már slágerré vált, "megszokott" dalokat adják le, hanem ritkaságokat is. Ahogy néztem a zenekar színpadi produkcióját és a lelkes közönséget, az jutott eszembe, hogy nem sok minden változott azóta ezen a téren. Ez persze csak kívülről szemlélve a dolgokat lehet igaz, hiszen azóta eltelt 17 év (!), új nemzedék nőtt fel, a zenekar tagjai is megéltek ezalatt sok mindent, az együttes is átalakult, nem alapjaiban, csak igazodott a korhoz. Mégis ugyanaz. A rajongók ugyanolyan szenvedélyesek, a Bikini pedig továbbra is szünet nélkül bizonyítja, napról napra egyre inkább, hogy szükség van rájuk, és hogy nem a "nosztalgiazenekar" kategóriába tartoznak.
Az is átvillant az agyamon, milyen jó lett volna akkor, azon az estén felnőttnek lenni és ott állni az első sorokban. De talán jobb is, sőt mindennél jobb, hogy nem így volt, hiszen gondoljunk csak bele: úgy végigbulizni egy Bikini-koncertet, hogy közben tudjuk, az az utolsó... fáj még a gondolata is. Szóval mindenképpen állíthatom, hogy minden kornak megvan a maga jutalma. A régi rajongók végigkísérhették őket a kezdetektől '92-ig, az újak pedig a mai állapotot élvezhetik. Aki pedig mindkettőben részt vett és vesz, annak nyilván a legjobb. :-)
A régi-új rajongóknak, vagyis azoknak a Bikini-kedvelőknek, akik régen is, most is hallgatták/ hallgatják a dalokat, vagy ha nem is olyan régóta, de hallgatnak mindent, ami Bikini, ismerik az együttes pályafutását, ott vannak a koncerteken, lehet, hogy nem tartogat nagy meglepetést a készülő dupla válogatásalbum. Igazság szerint talán nem is lehetne számukra olyan válogatást készíteni, amelyből ne maradna ki valami, hiszen a legtöbb dalt kívülről tudják, és így naponta változik a személyes toplista. Nem így áll a helyzet viszont az újabb, potenciális rajongótáborral és a régi nemzedékkel. Az első számára be kell mutatni a régi arcot is, a másodiknak pedig meg kell mutatni, hogy van új a nap alatt. Nem egyszer szembesültem már azzal a nézettel ismerősök körében, hogy "nosztalgia rock"-nak titulálták a Bikini zenéjét, és ha meg kellett nevezniük egy-két dalt tőlük, az Adj helyet és a Közeli helyeken körül megállt a tudomány. A rádiók repertoárja is jól mutatja ezt. (Az évente az országhatárokon innen és túl adott száznál több koncertet számításba véve kicsit meglepő ez a tudás vagy nem-tudás.) Ideje tehát egy kicsit haladniuk a korral a hallgatóknak is, ahogy a Bikini teszi azt. Erre most épp kapóra jöhet a The Very Best of Bikini 1 & 2: tele a régi idők és az új albumok sikerdalaival, és ami a vérbeli rajongóknak külön öröm, hogy újra feljátszva hallhatják azokat!
A két album listája már közzé lett téve a Bikini-hírlevelekben, viszont akik esetleg nincsenek feliratkozva arra, azok nem tudhatják. De én sem fogom lelőni a poént. :-) Türelem, már nincs sok hátra a megjelenésig.
(A Bikini 25 perc 44 másodpercnél kezdődik.)
Ezer köszönet a műsor összeállítójának, különösen az első dalért, hiszen ritkán láthatunk olyan koncertfelvételt, amelyben nemcsak a már slágerré vált, "megszokott" dalokat adják le, hanem ritkaságokat is. Ahogy néztem a zenekar színpadi produkcióját és a lelkes közönséget, az jutott eszembe, hogy nem sok minden változott azóta ezen a téren. Ez persze csak kívülről szemlélve a dolgokat lehet igaz, hiszen azóta eltelt 17 év (!), új nemzedék nőtt fel, a zenekar tagjai is megéltek ezalatt sok mindent, az együttes is átalakult, nem alapjaiban, csak igazodott a korhoz. Mégis ugyanaz. A rajongók ugyanolyan szenvedélyesek, a Bikini pedig továbbra is szünet nélkül bizonyítja, napról napra egyre inkább, hogy szükség van rájuk, és hogy nem a "nosztalgiazenekar" kategóriába tartoznak.
Az is átvillant az agyamon, milyen jó lett volna akkor, azon az estén felnőttnek lenni és ott állni az első sorokban. De talán jobb is, sőt mindennél jobb, hogy nem így volt, hiszen gondoljunk csak bele: úgy végigbulizni egy Bikini-koncertet, hogy közben tudjuk, az az utolsó... fáj még a gondolata is. Szóval mindenképpen állíthatom, hogy minden kornak megvan a maga jutalma. A régi rajongók végigkísérhették őket a kezdetektől '92-ig, az újak pedig a mai állapotot élvezhetik. Aki pedig mindkettőben részt vett és vesz, annak nyilván a legjobb. :-)
A régi-új rajongóknak, vagyis azoknak a Bikini-kedvelőknek, akik régen is, most is hallgatták/ hallgatják a dalokat, vagy ha nem is olyan régóta, de hallgatnak mindent, ami Bikini, ismerik az együttes pályafutását, ott vannak a koncerteken, lehet, hogy nem tartogat nagy meglepetést a készülő dupla válogatásalbum. Igazság szerint talán nem is lehetne számukra olyan válogatást készíteni, amelyből ne maradna ki valami, hiszen a legtöbb dalt kívülről tudják, és így naponta változik a személyes toplista. Nem így áll a helyzet viszont az újabb, potenciális rajongótáborral és a régi nemzedékkel. Az első számára be kell mutatni a régi arcot is, a másodiknak pedig meg kell mutatni, hogy van új a nap alatt. Nem egyszer szembesültem már azzal a nézettel ismerősök körében, hogy "nosztalgia rock"-nak titulálták a Bikini zenéjét, és ha meg kellett nevezniük egy-két dalt tőlük, az Adj helyet és a Közeli helyeken körül megállt a tudomány. A rádiók repertoárja is jól mutatja ezt. (Az évente az országhatárokon innen és túl adott száznál több koncertet számításba véve kicsit meglepő ez a tudás vagy nem-tudás.) Ideje tehát egy kicsit haladniuk a korral a hallgatóknak is, ahogy a Bikini teszi azt. Erre most épp kapóra jöhet a The Very Best of Bikini 1 & 2: tele a régi idők és az új albumok sikerdalaival, és ami a vérbeli rajongóknak külön öröm, hogy újra feljátszva hallhatják azokat!
A két album listája már közzé lett téve a Bikini-hírlevelekben, viszont akik esetleg nincsenek feliratkozva arra, azok nem tudhatják. De én sem fogom lelőni a poént. :-) Türelem, már nincs sok hátra a megjelenésig.
