De mi is az a "bikini"?

(A képen "bikinis lányok"-at ábrázoló mozaik, Kr. e. 4. sz. körül, Villa Romana del Casale, Szicília)

A bikini megnevezést viselő kétrészes női fürdőruha eredetileg a Bikini-szigetről kapta a nevét, amely a Csendes-óceánban lévő Bikini (Pikinni)-atoll legnagyobb szigete. (Ez az atoll pedig a Marshall-szigetek részét képezi.) A sziget arról lett híres, hogy 1946-ban atombomba-robbantási kísérleteket végeztek itt, ahogy a térség többi területén is (összesen 23 hidrogén- és atombombát robbantottak fel 1946-1958 között ezen a csendes-óceáni kísérleti területen). Ezzel egyidőben, vagyis 1946. július 5-én Louis Reard mérnök Párizsban bemutatta a ma ismert bikini ruhadarabot, és állítólag azért adta ezt a nevet neki, mert úgy gondolta, hogy legalább annyira fel fog rá figyelni a nagyvilág, mint a Bikini-szigeten végzett kísérleti atomrobbantásokra. Hát igaza lett. :) Habár maga a szó nagyon hamar bekerült a köznyelvbe, a fürdőruhának az első években nem volt ekkora sikere, 1951-ben még kitiltották a Miss World szépségversenyről. Aztán Brian Hyland 1960-as Itsy Bitsy Teenie Weenie Yellow Polka Dot Bikini c. dala is segített a népszerűsítésében, és azt már nem is kell mondani, mennyire elfogadottá vált napjainkra.
De hogy még lejjebb ássunk a gyökerek felé: ami a Bikini-sziget nevében található bikini/ pikinni szó etimológiáját illeti, ez a marshall nyelvből származik, jelentése pedig: pik 'terület', ni 'kókuszdió'. Tehát valami olyasmit jelent, hogy 'kókuszdiók területe/földje'.
Mára eléggé elhomályosult a bikini szó eredete (ha egyáltalán valaha is világos volt), ezért egy idő után úgy tűnt a beszélőknek, hogy tulajdonképpen a 'két-' jelentésű bi- előtag van benne a szóban, így szépen azt levágva új szavakat hoztak létre vele: monokini, trikini, mankini stb.

Összegezve: pikinni 'kókuszdiók földje' > Bikini 'földrajzi név' > bikini 'kétrészes fürdőruha' > Bikini 'magyar rockegyüttes'.
Nem tudom, az együttes névadói annak idején gondoltak-e a bikini szó eredetére, de mindenesetre nagyon eltalálták, ha csak azt vesszük, hogy a zenekar megjelenése is ahhoz hasonló hatásokat ért el a magyar zenekedvelők körében, mint annak idején az atomkísérletek vagy a fürdőruha piacra dobása. :) Mert nem hiszem, hogy nagyot tévedek, ha azt mondom, hogy a bikini szó mára már nagyon sokak fejében a 'magyar rockegyüttes' elsődleges jelentéssel bír.

Bikini után, szabadon :)

Hiányzik már egy jó kis Bikini-koncert, de addig is, míg sikerül eljutni egyre (remélhetőleg a közeljövőben), körvonalazódott bennem egy kis helyzetkép, ami észrevétlenül "bikinisre" sikeredett (ha jól érzem). Utólag vettem észre, hogy eléggé "vizes" lett, ami szöges ellentétben áll az előző album lángjaival, de nem a mondanivalója szintjén is. Az többnyire megegyezik. Mindegy, hogy tűzön vagy vízen keresztül, úgy látszik, ugyanoda lyukadunk ki.

Az árral szemben

Hinni akartál annak a gyereknek,
akit az anyák a jóra neveltek.
Úszni akartál az árral szemben,
de még mindig a víz az úr ebben.

Lehet-e még hinni,
egy jobb világra inni?
Lehet-e még úszni,
szárazon megúszni?

Megérhetsz bármit ebben a korban,
fürödhetsz tejben, fekhetsz a porban,
elérhetsz mindent, túlpartot, békét.
Leghamarabb a takaród végét.

Mindig más kell, mint ami adva van,
mert ami adott, az sajnos hasztalan.
Megszerzed végre az aranyérmedet,
de csak a másik oldalát nézheted.

Fagyik és banánfürtök

Az a jó a tavaszban, hogy a hosszú és hideg tél után végre újra megkívánjuk a fagyit. És az a jó a fagyiban, hogy akarva-akaratlanul dúdolni kezdjük magunkban: "Kösz, jól vagyok...", amitől valóban jobban leszünk. Ahogy nyaljuk a fagylaltot, és pörgetjük agyunkban a dal szövegét, mintha a körülöttünk lévő világot ennénk ki a tölcsérből: a rosszabb napjaink során torkunkban felgyülemlett gombócokat, a vidámabb napok édes, frissítő pillanatait, a közélet mézesmadzagos illúzióit, a mámoros-szerelmes éjszakákat végre sikerül mind-mind megemészteni. Mi minden beleszorul egy tölcsérbe, egy dalba, egy életbe! :)
Az is a jó még a tavaszban, hogy jön utána a nyár, amiről szintén eszünkbe jut egy dal. És amikor kimegyünk sétálni csak úgy egyet, hogy fürdessük arcunkat a napfényben, és nézzük a talpunk alatt szétfolyó aszfaltot, miközben megpillantunk valakit, aki sapkával a fején próbál védekezni a nagy hőség ellen, a piacon pedig banánfürtök bámulnak ránk sárgán, öntelten, újból dúdolni kezdünk magunkban: "Ide szól jegyem, itt a helyem/ Nem szól szám és nem fáj fejem, / Veri az élet, very happy...", amitől megint csak jobb lesz a közérzetünk, mert az akaratlanul is elkezdett fütyörészés közben az előttünk lepörgő unalmas hétköznapok, fejünkre szorult sapkák, elindult bakterházak keltette szorongató érzést észrevétlenül felváltja valamiféle sztoikus nyugalom, egy fagyikkal, banánokkal, üllői úti fákkal övezett belső szabadság megható, már-már elfeledett érzése.