Bikini-koncert Székelykeresztúron

Miközben szombaton Székelyudvarhely környéke is megtapasztalhatta, hogy "azért a víz az úr" (lásd itt), mi a Petőfi utolsó napjának helyszínéül szolgáló Székelykeresztúron szerencsére csak annyit éreztünk meg a nagy költő szelleméből, amennyit a Bikini elhozott magával. Koncert előtt néztük is, hogy Uramisten, milyen idő jön megint, de talán a szövegíró Jantyik Zsolt ottléte hozta zavarba a felhőket annyira, hogy végül odébbálltak. A fergeteges koncert után úgy döntöttünk, elhisszük, hogy boldog lesz a hon csakugyan, így hát egyik pohár a másik után, majd a kérdés, hogy ki visz haza, de hál'Istennek mindenkinek akadt, aki hazavigye őt.
Mindezt dióhéjban összefoglalva: ez volt életem egyik legboldogabb napja. :)

Ébredés után: Lojzi, Peta, Viasz, DénesKoncert előtti pillanatkép Lacival
Naplemente a színpadon
Viasz sosem látszik...
Végig ilyen volt a hangulat :)
Képben a kép
Kékben a kék 1.
Kékben a kék 2.
Kékben a kék 3.
Éljen, éljen a rock'n'roll!
Szürkülnek az ünnepek
Rákoskeresztúr polgármestere ismét a Bikiniben
Photos by dgabor

Két interjú Lojzival

Július 29-én, csütörtökön ismét az m1 vendége volt Lojzi, ezúttal a Teadélután c. műsorban. A beszélgetés a fagyi és mézesmadzag mentén indult el a BS-ből, és onnan 700 km-re állt meg, Székelyföldön. A köztes úton pedig szó volt a pihenésmentes, koncertektől izzó nyárról, lelkes rajongókról, és nem utolsósorban arról az energiáról, amit a közönség sugároz a színpad felé, hogy aztán az együttes - mosollyá és zenévé konvertálva azt - visszaadhassa nekik, és így tovább, míg léteznek egymásnak. Az interjú itt nézhető vissza, a 19. perctől kezdődően.

Egy másik, hosszabb beszélgetést Lojzival a Fedél Nélkül c. lap július 22.-i számában találhatunk, OSA jóvoltából.
A válaszokból megtudhatjuk például, hogy honnan jött a Bikini megalapításának ötlete, és egyáltalán hogyan került Lojzi zenei pályára, miért szünetelt 1992 és 1997 között az együttes, valamint mit ígért és mit hozott el magával a rendszerváltás: "meghozta ugyan a szabadságot, de hozott egy csomó új dolgot is, amihez nem voltunk hozzászokva, a kiszolgáltatottságot, azt a fajta kapitalizmust, ami ellen tűzzel-vassal védekezett az előző rendszer, a mindennapi megélhetésért való küzdelem vált feladattá. (...) A demokrácia lényege, hogy a nép választ magának vezetőket, akik a népet szolgálják. Erről szó sem volt az elmúlt 20 évben."
A Sziget fesztiválról kiderült, hogy mennyire peremre szorulnak ott a magyar zenekarok, és szóba került az is, lehet-e még valami újat mondani ebben a felszínessé vált, sztárcsinálós világban. Mert "ha elfogy az üzenet, nem fogtok többé hallani rólunk" - zárja le Lojzi a gondolatot. A sorok mögül azonban felsejlik: a Bikininek szerencsére rengeteg mondanivalója van még.

(nagyobb felbontásért katt a képre)

Bikini-koncert a 21. Tusványoson

Kezdődött azzal, hogy kora délután kaptuk a hírt: Tusványoson az áramfejlesztő generátor megadta magát, az egész tábor áram nélkül maradt. Szuper, gondoltuk magunkban, mióta várjuk ezt az eseményt, még jégesőt is bevállaltunk volna, de arra álmunkban sem gondoltunk, hogy ilyen akadály állhat az esti koncert útjába. Később újabb infót kaptunk, nagy megkönnyebbülésünkre arról, hogy sikerült megoldani a problémát. Így nekivágtunk az útnak, kb. fél 8-ra oda is értünk, és mint akinek még legalább 1 órája van a koncert kezdetéig, nagy nyugisan leültünk sörözni, nézelődni, ismerős arcok után kutatni. Pontban 8-kor azonban TSz jelent meg a színpadon (Szomszédnéni Produkciós Iroda), és bejelentette: ha hisszük, ha nem, kezdődik a koncert. Kellett volna látni azt a sok meglepett arcot és asztaloktól felugró embert, amint félig megivott sörrel a kezükben özönlenek a színpad felé! Ahogy a Bikini megjelent a színpadon, újabb meglepetés várt bennünket: Peta helyett Tornóczky Ferenc fogta kezében a szólógitárt. Kicsit rosszul esett, hogy Peta nincs, de a buli előrehaladtával fokozatosan hozzászoktunk Tornóczky Feri játékához is, így már semmi nem fékezhette meg a hangulatunkat. Rengeteg fiatal tombolt a közelünkben, üvöltve a Mennyország felé c. dalt és a többi örökzöldet. A végén egyszerűen nem akart oszolni a tömeg, mintha arra számítanának, hogy újabb másfél óra következik a kimaradt slágerekkel. De jó is lett volna! Sajnos mi tudtuk, hogy ez nem fog megtörténni, így elindultunk megkeresni a Fiúkat, ami sikerült is, miután kétszer körbejártuk a sáros-vizes focipályát, mert a biztonsági őrök nem hagytak elmenni a rövidebb úton, hiába kérleltük őket, hogy "engedj be, én rosszat nem akarok". Így is csak úgy sikerült pár szót váltani Viktorral és Lojzival, hogy ők is kiszöktek egy pohár sörért. Futtában azt még megbeszéltük, hogy később találkozunk a fogadóban, ahol megszálltak, de nagy sajnálatunkra nem jött össze végül, hogy ott legyünk...

Majd Keresztúron bepótoljuk, remélem.

Hazafelé kérdeztem a többiektől, hogy tetszett a buli. Egyik lány elárulta, még életében nem sikított koncerten, de most az is összejött. :) Aztán bevallották: kicsit féltek, hogy újra csalódásban lesz részük, mert a tavaly is elmentek egy másik híres magyarországi együttes koncertjére, és nagyon keserű szájízzel tértek onnan haza. Mert általában úgy képzeljük, ha valaki híres és nagyon jó valamiben, akkor feltételezzük, hogy emberileg is jó. A tapasztalat viszont nem mindig erősíti meg ezt. Pedig már 2400 éve megírta Platón: "A tudás minden fajtája, ha el van szakítva az igazságosságtól és a többi erénytől, agyafúrtság csupán, nem bölcsesség". De ez a koncert most pont olyan volt, amilyenre vágytak. Kiváló zene, kiváló zenészek és jó emberek.

Szép vagyok, mosolygok rám...
A hangom nélkül te nem tudod...
Tenyeremben hordtalak téged...
Ne legyek én, soha ne legyek áruló
Mindig azt mondják, hogy legyek jó!
Ahogy ti zenéltek, én úgy táncolok
Csókolom, megszakadhatok?
Mint a félelem a színpadon...
Photos by dgabor