"Nagy bajban voltam. Ez a lemez már régóta készül ugyanis, de igazából nem volt mibe kapaszkodni.Még egy Bikini-lemez a sok után, az tényleg csak még egy lett volna. A nagy lökést október 23 adta. Ha nincs október 23, akkor nincs ez a lemez sem. Illetve lehet, hogy van, de nem ilyen. Biztos, hogy nem ilyen. Úgyhogy itt azért tetten érhető a szabadság keresése nagyítóval ezen a lemezen, van négy-öt dal, ami kifejezetten erre fókuszál. Tehát újra visszakanyarodtunk valóban oda, ahonnét elindultunk, 89-be, amikor viszed a zászlót a barikádon, és üvöltesz, hogy "Éljen a szabadság!". Ugye képzeld el egy francia forradalomba magad, és kikiáltod a szabadságot, hogy győztetek, és ott állsz egy zászlóval a kezedben, kiürülve, hogy most hogyan tovább? Hát eddig ezért kiabáltunk. Eljött az újabb kérdés, hogy itt állunk megint, csak még nem tudtuk kikiáltani a szabadségot."
"Nézd, itt van egy nagy probléma, hogy az értelmiség felelőssége, az egy nagy kérdés, hogy egyéltalán van-e olyan értelmiség, akit felelősségre tudsz vonni 2007-ben. Ez tényleg nagy kérdés. A munkákat olvasva és nézve nemigen találom meg a művészeti alkotásokban ezeknek az utaknak a keresését: a szabadság keresését, a számonkérést. A pénz és a nagy közös, az inkább elvonta az értelmiség figyelmét is, és azt látom, hogy a pénz hajszolása, és a nagyobb vagyon építése inkább fontos az ún. értelmiségnek."
"Kötelessége mindig van úgy a szerzőnek, mint az előadónak valahol voksolni, és ez a valahol voksolás minősíti aztán később a munkáját. Nem nagyon látom ezt a valahol voksolást."
"Na velem jól jártál, mert én abszolút vállalom [a jobboldaliságot], és ez egy kicsit talán a polgáriság, amit vállalok. Én mindig abban hittem, amire a szüleim neveltek, hogy régen kitetted a cégtáblát, hogy "Cipész", és egész biztos lehettél benne, hogy ott a cipődet megcsinálták, de évekre. És minden tábla alatt amit képviseltél, az működött. Egy bizonyos szempontból a polgáriságnak ez is része. Tehát én abban hiszek, ha valaki elvégzi a dolgát, és napra kész, és van hazája és Istene, akkor működik valami. Ha nincs hazája, és nem hisz semmiben, csak a pénzben, akkor ott nagyon nagy baj van. Tehát nekem inkább ez a polgáriság az, ami inkább a hajtóerőm volt, hogy valami olyanban hinni, ami egy közös, amiben együtt, egy irányban lehet menni."
"Tapasztalatból: a zenészeket a megasztárság érdekli, az, hogy részt vegyenek egy ilyen showműsorban, és utána roadshow-val lerohanják az országot, és alkalmilag megtömjék a zsebüket belőle. Igazából a nagy eszmék ideje elszállt, kivéve egypár... Most döbbenjél meg. Nem tudom, hogy örülni fog-e, ha megemlítem a nevét, de meg kell hogy említsem. Itt azért ezen a lemezen egy nagyon komoly stábot hoztam... keltettem életre. A Nagy Feró az egyik, aki régi szövegírótárs, régi biciklis, a Katona Laci az Akelából a másik, és most jön egy név, a Bródy Jancsi, aki beszállt ebbe a körbe harmadik szövegírónak, és föl tudtam támasztani benne a Sárga rózsa, a Ne gondold, hogy tied a világ és az István, a király igaz gondolatait, és nagyon nagy megtiszteltetés volt, hogy vállalta a közös együttműködést. Tehát hiszek abban, hogy lehet egy irányba menni, mert látod, hogy ha valami jó cél működik, és valami tisztességes, ami a köz jobbátételéért megy, akkor az megy közösen, kar kartba öltve - függetlenül attól, hogy ki milyen pártállású."
"Hát ott azért még megy a kirekesztés komolyan [ti. a kereskedelmi televiziókban], és úgy gondolom, hogy ma már meg tudunk lenni kereskedelmi televíziózás nélkül is nagyon is jól. Ezzel nem akarom őket távol tartani magunktól, de ha nincs, akkor nincs, hiszen az internet megoldja ezeket a problémákat, aki keresi, az megtalálja a honlapunkat, és ott el tudunk cseverészni személyesen. Tehát az inkább interaktív, minthogy egyszer vagyunk egy reggeli show-ban, ahol full playback-ben föláll a zenekar szánalmasan egy sarokban gitárral a nyakadban, és eltátogsz egy dalt, és közben lekeverik, és igen, főznek egy nagyot rá. [kacag:))] Szóval elképesztő. Én ezt nem szeretném, tehát a jövőben sem, hogyha meghívást kapnánk pénzért természetesen, akkor sem akarok playback-elni, mert annyira ciki te, ciki, ciki."
"Mi szerencsések vagyunk nagyon, mertazt az utat választottuk, hogy az egy nagy BS helyett csinálunk 100 kicsit. 100-120 kicsi az sokkal személyesebb, tehát el tudsz menni vidékre, találkozol, a sörözőben el tudsz beszélgetni, tudod, hogy mi a problémája, sokkal jobban megérted a saját közönségedet, mint 150 vagy 500 méter messze egy nagy színpadon, ahol ekkorának lát, és ott eljátszod a sikerdalokat projektorral, vége annak a másfél-két órának, és soha többet nem lát. Ezt nem tartom olyan jónak, és olyan jó aknamunkának, mint a 120, 100 előadást évente. Mi azt választottuk."
"Én túl vagyok az 50-en, tavaly léptem át az ötödik X-et, és van egy fentről kapott energia, ami túlhajt. Nem nagyon érzem a fáradságot, csak az utolsó pillanatban, ilyenkor úgy járok, mint március 11-én, mikor elaludtam vezetés közben, jó gyorsan mentem, lecsúsztam az útról, felborult az autó a feje tetejére. Akkor ébredtem föl, hogy fejjel lefelé megyek, szikrázik minden, és kidöntöttem egy fát, majd egy ilyen betonfal előtt egy árokban landolt az autó, s képzeld el, most megmutatom neked: ennyi történt velem [mutatja a bal kicsiujján a sebet]. Az autót el se tudtam adni roncsnak se. Tehát a motor , a váltó leszakadt, minden, úgy tönkre ment, hogy még roncsnak sem ment el. [...] Jelzés volt, de olyan jelzés is, hogy sose menj gyorsabban, mint ahogy a védőszented. Úgy tűnik, hogy ez most sikerült, és hogy van egy védőszentem, aki ezt azért ügyesen kezeli. :)"
"Játszol a színpadon, van egy ilyen gitárosod, mint a Peta, és két gitár kevés neki, annyira a lelkét kirakja, és megy a szóló, és az énekest nézik. És ez egész biztos, hogy így van. Ezt két éve figyelem, hogy bármilyen attrakció van, a Dénes, kiegyenesedik a szaxafon, úgy fúj, s nézik az énekest. És rájöttem, hogy ez nemcsak nálunk van így. Elmentem máshova, és néztem a közönséget, és nézik az énekest. S kimész a színpadra, nem történik semmi, és kilibben az énekes, s "Uáááááááááááá!!!"... :))) Ez elképesztő."
Lányok térnek meg meleg éjszakákban,
Csak egy szokásos napnak indult,
Rám bízták az Istenek az égben lángoló tüzet.
Sírnék, hogyha tudnék, de csak üvöltöm ezt az imát.
Amikor majd tőlem kérdezik, mit üzen a szív a szívnek,
A kóbor kutyákat összeszedték, 
Poros úton járok, messze még a cél, 
Nézzük, az élet mit kínál,
Ballagok az utcámban,
Hadd gyújtsak fényt ebben a sötét világban,
Az emberi faj egy betegség, mely behálóz mindent,
Őrzöm a lángot, de mondd el, kinek,
