A kóbor kutyákat összeszedték, minden úgy történt ahogy ígérték.
A dolgok napról napra egyre furcsábbak lettek.
Nem jobbak, csak egyre furcsábbak.
Gonosz őrültek hülye játéka,
felnőttek lehetetlen tehetetlensége.
A szülők a legjobbat akarták,
De gúnyt űzött belőlük a szabadság.
Automata bilincs üvölti: szabad vagy!
Automata bilincs üvölti: szabad vagy!
A keresősugár megcsillan a hajamon,
Éjszaka folyékony hidrogénben alszom.
Szorul a hurok minden mozdulatra,
Automata bilincs üvölti: szabad vagy!
Automata bilincs üvölti: szabad vagy!
Automata bilincs üvölti: szabad vagy!
Ez már megint pörgősebben indul, és sejteti a szólógitár meg a billentyű is, de nem utolsó sorban a szöveg, hogy hamarosan keményebb lesz minden, és valóban. Üvöltés, rázás, lüktetés, nyúzás, automata bilincs üvölti: Szabad vagy! Ennél hangosabban nem is kell kimondani az igazat, mert az már túl veszélyes, remegő dobhártyák, bedugott fülek és szétszakadt hangfalak elkerülése végett csak így lehet, ilyen hangerővel, hogy még jusson is el a fülekbe. Az előbbi dal életérzését folytatja, de itt már a tehetetlenség okozta felháborodást halljuk, az iróniát, a dühkitörést, ami már szövegileg Nagy Feró és zeneileg továbbra is Lojzi. Az egyik legjobb dal az albumról, rendesen levezethetjük általa a sok-sok felgyűlt keserűséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése