Most jut eszembe, hogy teljesen kiment közben a fejemből valami. Ugyanis anno 2007 decemberében volt egy koncert, amiről nem nyilatkoztam, pedig nem olyasvalami volt, ami szóra sem érdemes. Épp ellenkezőleg. 2007 december 7-én a Syma csarnokban 25 éves jubileumát ünnepelte a Bikini, lemezbemutatóval együtt!
Talán egyfelől jobb, hogy akkor rögtön nem írtam erről, mert most kiderülhet, milyen lenyomata maradt bennem. Mert könnyű rögtön az esemény után leírni a friss benyomásokat, de pár hónappal utána már átalakulnak a képek, az érzések, a gondolatok.
Kezdem hátulról, ugyanis voltak kemény utórezgései a dolognak. A koncert után a Bikini honlapjának Vendégkönyvében páran elég negatív érzéssel nyilatkoztak a buliról, kinek a vetítések nem tetszettek, kinek a számok vagy az összekötő szövegek. Volt, aki azt olvasta Lojziék fejére, hogy semmi újat nem kaptak más, addigi koncertekhez képest, csak annyi volt a különbség, hogy ez 3900 forinttal többe került, mint például egy ZP. Mások a rövidségét nem nézték jó szemmel, szerintük hosszabb kellene legyen egy ilyen nagyszabású buli. Ismét mások a régi időket sírták vissza, a 80-as évekbeli hangulatot, a régi számokat, a régi tagokat...
Csak egyet nem értek: ezek a személyek már csináltak hasonló színvonalú rendezvényt, vagy legalább részt vettek már szervezésben, netán tudják, mit jelent több mint két órát iszonyúan tépni a húrokat, verni a dobokat, a legjobb formát hozni ki magadból? Na mindegy.
A legtöbben már akkor próbáltuk megvédeni elsősorban Lojzit, ugyanis mivel ő (és még néha Peta) szokott a vendégkönyvvel foglalkozni, az ő hátán csattant az ostor. Most is valami olyasmit teszek.Talán egyfelől jobb, hogy akkor rögtön nem írtam erről, mert most kiderülhet, milyen lenyomata maradt bennem. Mert könnyű rögtön az esemény után leírni a friss benyomásokat, de pár hónappal utána már átalakulnak a képek, az érzések, a gondolatok.
Kezdem hátulról, ugyanis voltak kemény utórezgései a dolognak. A koncert után a Bikini honlapjának Vendégkönyvében páran elég negatív érzéssel nyilatkoztak a buliról, kinek a vetítések nem tetszettek, kinek a számok vagy az összekötő szövegek. Volt, aki azt olvasta Lojziék fejére, hogy semmi újat nem kaptak más, addigi koncertekhez képest, csak annyi volt a különbség, hogy ez 3900 forinttal többe került, mint például egy ZP. Mások a rövidségét nem nézték jó szemmel, szerintük hosszabb kellene legyen egy ilyen nagyszabású buli. Ismét mások a régi időket sírták vissza, a 80-as évekbeli hangulatot, a régi számokat, a régi tagokat...
Csak egyet nem értek: ezek a személyek már csináltak hasonló színvonalú rendezvényt, vagy legalább részt vettek már szervezésben, netán tudják, mit jelent több mint két órát iszonyúan tépni a húrokat, verni a dobokat, a legjobb formát hozni ki magadból? Na mindegy.
Maga a műsor mindenképpen egyedi volt, sok olyan számmal, amelyek még sosem vagy már nagyon rég voltak színpadon, mint például Minden úgy történt, Szabadíts meg, Ami a szívemen, vagy a régiek közül a Fagyi, a Megüssem vagy ne üssem... Nem beszélve arról, hogy a dalok hosszú koncertváltozatban hangzottak el, tele új effektekkel, szólókkal, zenéhez illesztett videóvetítésekkel. Ezek a kisfilmek pedig egyenesen szenzációsak voltak, mintha fényszínházban lennénk: színekben fürdött a színpad, a zenével és fényekkel forgott az egész csarnok, önfeledten szédült a nép... És igen, én is nagyon szerettem volna, hogyha hosszabb lett volna, de két és fél óra azért mindenképpen elegendő ahhoz, hogy másnap a rajongók feje rendesen zúgjon, izmaik sajogjanak, hangjuk reszelőssé váljon. Az együttesnek pedig szintén elég ennyi idő, hogy már a végén ne érezzék az ujjaikat, kezeiket, lábaikat, a tüdejük meg kétszer akkorára nőjön. Szóval mindenképpen tomboltunk volna még mi is, de néha túl sok már a jóból, így az ember megpihen.
És ne feledjük, hogy habár régi tagok nem voltak jelen, de ott volt Bródy János is meg Katona László. Ha tehették volna, szegény Daczi Zsoltot biztos elhívták volna, de sajnos az élet máshogyan alakult. Egy, az életünkben bekövetkező nagy eseményre szívesen meghívjuk a barátainkat, azokat, akikre mindig számíthattunk, úgyhogy a régiek közül aki nem volt ott, az talán magára vessen. (Amúgy meg ha valaki annyira szeretné látni Nagy Ferót, az elmehet Beatricera, Ős Bikinire vagy nézze sűrűn a tévét, itt-ott felbukkan mindig.) Minket is elhívtak a szülinapi bulijukra, ahol csak értünk, nekünk zenéltek, mert biztosak voltak benne, hogy ránk számíthatnak most is, ahogy mi is rájuk. Volt ott pezsgőbontás, aranylemez-átadás, szóval minden fontos dologba próbáltak bevonni bennünket. Aki ezek után még zúgolódna, az nem ért semmit az egészből...
Koncert után még elkaptuk Lojzit, és adtunk neki szülinapi ajándékot, majd Petával sikerült aláíratnunk a hamarjában vásárolt bikinis naptárt. Másnap pedig elmentünk az Aréna Plázába, remegő végtagokkal, zúgó fejjel, fáradtan, de boldogan. :)
És ne feledjük, hogy habár régi tagok nem voltak jelen, de ott volt Bródy János is meg Katona László. Ha tehették volna, szegény Daczi Zsoltot biztos elhívták volna, de sajnos az élet máshogyan alakult. Egy, az életünkben bekövetkező nagy eseményre szívesen meghívjuk a barátainkat, azokat, akikre mindig számíthattunk, úgyhogy a régiek közül aki nem volt ott, az talán magára vessen. (Amúgy meg ha valaki annyira szeretné látni Nagy Ferót, az elmehet Beatricera, Ős Bikinire vagy nézze sűrűn a tévét, itt-ott felbukkan mindig.) Minket is elhívtak a szülinapi bulijukra, ahol csak értünk, nekünk zenéltek, mert biztosak voltak benne, hogy ránk számíthatnak most is, ahogy mi is rájuk. Volt ott pezsgőbontás, aranylemez-átadás, szóval minden fontos dologba próbáltak bevonni bennünket. Aki ezek után még zúgolódna, az nem ért semmit az egészből...
Koncert után még elkaptuk Lojzit, és adtunk neki szülinapi ajándékot, majd Petával sikerült aláíratnunk a hamarjában vásárolt bikinis naptárt. Másnap pedig elmentünk az Aréna Plázába, remegő végtagokkal, zúgó fejjel, fáradtan, de boldogan. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése