Nyári ZP

Miután Gábor 400 km-t utazva beesett az ajtón, már nem volt sok időnk készülődni a tegnap esti ZP-s koncertre, hiszen már így is késésben voltunk. Percek alatt összeszedtük magunkat, majd irány a helyszín! Megérkeztünk a hátsó bejárathoz, a Petőfi-híd már javában továbbította, hogy "virulnak a közhelyek és szürkülnek az ünnepek", amiből megállapítottuk, hogy szerencsére sokat nem késtünk. Elvegyültünk a tömegben, nagyon nem is tudtunk volna előrébb furakodni, de most valahogy úgysem az volt a lényeg, hogy elöl tomboljunk. Csak egyszerűen élvezni akartuk a zenét, az estét, a tömeget. Aztán az Izzik a tavaszi délután felcsendülésével elkezdődött a meglepetéssorozat. És valóban az volt, főleg a Mondd el! Kimondhatatlanul jól szóltak az eddig még nem játszott dalok. A Repülök után felnéztem az addig már becsillagosodott égre, és egy műhold szelte át épp az eget, talán a "Moszkva" vagy a "Berlin" szó keltette föl valakik érdeklődését. ;)

Az Angyali üdvözlet ezúttal a szívembe hatolt, főleg az a bizonyos "találkozunk valahol valamikor" sor... Aztán Közeli helyeken újra Peta-szólóval, majd a Ki visz haza és a Mielőtt elmegyek, amire a közönség már megállíthatatlan volt. Imádom azokat a pillanatokat, minden koncerten. Nem szeretem természetesen, amikor közeledik a vége, de ezzel a két dallal annyira felpörög minden és mindenki, hogy emiatt sokszor alig várom már.
Hát igen. Ilyen egy Bikini-koncert. Csak egyszer kell kipróbálni, és utána garantált a függőség. :)