Már lassan délibábos emlékké alakult bennem a Félsziget koncertmámora, ahol sok ismert és ismeretlen együttes zenéjét hallgattuk végig esőben, sárban, hidegben, de azért jókedvűen, bár be kell vallanom, hogy közbe-közbe volt egy-két olyan pillanatom, amikor épp az aktuális koncert kellős közepén csendben mormogtam magamnak csak úgy befelé: de bezzeg a Bikini... Pedig jó volt a Kispál és a Borz is, Demjén Rózsi is, nem beszélve a Kistehénről, akiktől már csomó számot meg is szereztem, annyira kedvesek, aranyosak, bocisak. :) De mindennek ellenére mégis hiányzott a hab a tortán, nekem legalábbis. Mert például a Morcheebát én az Istennek sem tudtam csúcspontnak érezni, majdnem elaludtam közben, pedig szívesen buliztunk volna a hidegben vérkeringésünket beindítandó. Ráadásul vissza sem jöttek valami ráadást eljátszani a visszatapsolásra - mondjam azt: szerencsére. Lehet, hogy Angliában ez nem szokás...
De azért nyugtatgattam magam, hogy ami késik, nem múlik, lesz majd augusztus 10, és lesz egy másik tábor is, ahová legalább nem félnek meghívni Magyarország talán mára már a legjobbnak kikiáltott rock zenekarát. Ha a Félsziget már ettől is fél.
Közben hazafelé tartva hosszú kirándulásunkból értesültünk róla, hogy a rossz idő miatt a Bikini pénteki tihanyi koncertjét lefújták, utána megtudtam, hogy a szombati egri is elmarad, úgyhogy szorítottam magamban, nehogy a gyergyószentmiklósi is elmaradjon, főleg hogy 750 kilométert kell utazniuk a Fiúknak. De szerencsére inkább a rákövetkező hétfői szigetes fellépésüket mondták le, mert képtelenség lett volna visszaérniük Budapestre a nagy távolság miatt. És talán sok kedvük sem volt az egészhez, tekintve, hogy az eddigi években még csak eszükbe sem jutottak a szervezőknek. Úgyhogy eljött a várva várt nap!
Este 9-re értünk oda az EMI táborba, úgyhogy még kellett várnunk vagy másfél órát a kezdésre, főleg hogy akkor még csak a NemEZ nevű együttes melankolikus fellépése zajlott, utána még fel kellett szerelni hiperszuper sebességgel a tartozékokat, kellett hangolni, szóval bikinisíteni kellett a színpadot. De amint meglett, rögtön bele is csaptak a közepébe. Picit fáradtak voltak, az elején ez meg is látszott rajtuk, de a közönség nem hagyta őket, így a Bikini sem hagyott minket. Sőt! Egyre nagyobb lett a kedv, egyre forróbb a hangulat, még a vészjósló fekete felhők is visszahúzódozni látszottak, úgyhogy végre nem sárban, esőben kellett végigbulizni ezt a koncertet. Csak szegény Dénesnek lett közben valami a hangosításával, a szaxofon nem hallatszott egyáltalán a Közeli helyeken alatt, később valahogy visszacsalogatták a hangját, de mindezt hál'Istennek elnyomta Peta szokásos, hátborzongatóan tökéletes szólója, amit csak úgy szájtátva bámultak az emberek - és most nem túlzok egy kicsit sem. Óriási tapsot is kapott a végén. Közben Lojzi is meglátott, Peta is mintha megismert volna, talán D. Nagy is, bár ebben nem vagyok biztos. Tény, hogy elég sokat nézett a koncert alatt, lehet, hogy rendkívüli arcmemóriája van, mert már pár koncerten láthatott, és mondjuk most meglepődött, hogy itt is ott vagyunk. :) Az Adj helyet... előtti szöveg közben megtelt könnyel a szeme, annyira beleélte magát a határon túli magyar hangulatba. De ezt mindig is tudtuk Lajosról, hogy szeret bennünket, és utálja a történelmet. Aztán a tömeg "székelyek!" skandálása fordította kicsit viccesre az események menetét, de azért beleillett az EMI-s képbe. Amúgy is ritka az ilyesmi, főleg Magyarországon, úgyhogy már ettől is egy eléggé rendhagyó Bikini-koncertnek lehettünk tanúi.
Egy szó mint száz, ismét nagyon jól éreztük magunkat! Köszönjük!
Hazafelé még a csillagok is táncoltak.
Ui.: Sajnálhatják a nagy szigetes, félszigetes mindentudók, hogy ezt mégsem tudják...
De azért nyugtatgattam magam, hogy ami késik, nem múlik, lesz majd augusztus 10, és lesz egy másik tábor is, ahová legalább nem félnek meghívni Magyarország talán mára már a legjobbnak kikiáltott rock zenekarát. Ha a Félsziget már ettől is fél.
Közben hazafelé tartva hosszú kirándulásunkból értesültünk róla, hogy a rossz idő miatt a Bikini pénteki tihanyi koncertjét lefújták, utána megtudtam, hogy a szombati egri is elmarad, úgyhogy szorítottam magamban, nehogy a gyergyószentmiklósi is elmaradjon, főleg hogy 750 kilométert kell utazniuk a Fiúknak. De szerencsére inkább a rákövetkező hétfői szigetes fellépésüket mondták le, mert képtelenség lett volna visszaérniük Budapestre a nagy távolság miatt. És talán sok kedvük sem volt az egészhez, tekintve, hogy az eddigi években még csak eszükbe sem jutottak a szervezőknek. Úgyhogy eljött a várva várt nap!
Este 9-re értünk oda az EMI táborba, úgyhogy még kellett várnunk vagy másfél órát a kezdésre, főleg hogy akkor még csak a NemEZ nevű együttes melankolikus fellépése zajlott, utána még fel kellett szerelni hiperszuper sebességgel a tartozékokat, kellett hangolni, szóval bikinisíteni kellett a színpadot. De amint meglett, rögtön bele is csaptak a közepébe. Picit fáradtak voltak, az elején ez meg is látszott rajtuk, de a közönség nem hagyta őket, így a Bikini sem hagyott minket. Sőt! Egyre nagyobb lett a kedv, egyre forróbb a hangulat, még a vészjósló fekete felhők is visszahúzódozni látszottak, úgyhogy végre nem sárban, esőben kellett végigbulizni ezt a koncertet. Csak szegény Dénesnek lett közben valami a hangosításával, a szaxofon nem hallatszott egyáltalán a Közeli helyeken alatt, később valahogy visszacsalogatták a hangját, de mindezt hál'Istennek elnyomta Peta szokásos, hátborzongatóan tökéletes szólója, amit csak úgy szájtátva bámultak az emberek - és most nem túlzok egy kicsit sem. Óriási tapsot is kapott a végén. Közben Lojzi is meglátott, Peta is mintha megismert volna, talán D. Nagy is, bár ebben nem vagyok biztos. Tény, hogy elég sokat nézett a koncert alatt, lehet, hogy rendkívüli arcmemóriája van, mert már pár koncerten láthatott, és mondjuk most meglepődött, hogy itt is ott vagyunk. :) Az Adj helyet... előtti szöveg közben megtelt könnyel a szeme, annyira beleélte magát a határon túli magyar hangulatba. De ezt mindig is tudtuk Lajosról, hogy szeret bennünket, és utálja a történelmet. Aztán a tömeg "székelyek!" skandálása fordította kicsit viccesre az események menetét, de azért beleillett az EMI-s képbe. Amúgy is ritka az ilyesmi, főleg Magyarországon, úgyhogy már ettől is egy eléggé rendhagyó Bikini-koncertnek lehettünk tanúi.
Egy szó mint száz, ismét nagyon jól éreztük magunkat! Köszönjük!
Hazafelé még a csillagok is táncoltak.
Ui.: Sajnálhatják a nagy szigetes, félszigetes mindentudók, hogy ezt mégsem tudják...
