2008. május 13., kedd

Milyen régen is volt...


1984-ben megjelent a ROIR kiadásában egy World Class Punk CD, amely 25 ország 27 legjobb punk dalait gyűjtötte össze. A ROIR a Reach Out International Records elnevezés rövidítése, New York-i lemezkiadó cég, és többnyire punk, rock és újhullámú zenék kiadását vállalta fel annak idején. Az említett kiadvány olyan országok előadóitól tartalmaz dalokat, mint például Kanada, Brazilia, Belgium, Finnország, Franciaország, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Olaszország, és nem utolsósorban Magyarország. A magyarországi punk zenekarok képviselőjeként pedig nem más szerepel a lemezen, mint a Bikini a Hová lett... című lemez Come of it (Maradj már!) dalával!
Talán kevesen tudják, hogy a 80-as évek elején a Bikini valóban az egyik legsikeresebb újhullámú zenekarnak számított nemcsak itthon, hanem a tengerentúlon is. Igaz, ez még a Nagy Feró-korszak, az Ős Bikini, azóta teljesen más irányt vett fel az együttes főként D. Nagy Lajos Rolls Frakció-s múltjának köszönhetően, de Lojzi például már akkor is ott volt, hiszen ő volt az együttes másik alapítótagja Feró mellett, aztán ő maradt az egyedüli, miután Feró visszamenekült régi és egyetlen szerelméhez, a Beatricehoz.
De térjünk vissza a válogatásalbumhoz. Jello Biafra, a Dead Kennedys nevű legendás amerikai punk banda frontembere figyelt fel az 1982-ben megjelent Bikini-albumra, és többek között ezt nyilatkozta róla: "Amivel előállt, az a legbesorolhatatlanabb punk album, amit valaha is készítettek. A CRASS-tól Ritchie Blackmore-ig, kínai szertartászenétől hegedűszólóig, ipari szintetizátortól a ska-ig minden megtalálható benne – néha ugyanabban a dalban."
Rögtön rá is csaptak, 4000 dollárért megvették a lemez kiadói jogát, és már Feróék is javában tervezték az amerikai turnét, pedig a pénzből semmit nem láttak. Aztán telt az idő, és miután semmi előremozdulás nem volt az ügyben, kiderült: egy másik hazai baloldali punk zenekar levelet írt Biafráéknak, hogy vigyázzanak, mert a Bikini egy kommunista állam által támogatott zenekar.

Én megmondtam
Fokozódni fog a drámai feszültség
Én nem félek
Miért félnék?
Ugyan. Áh

Hát én tényleg nem félek
Nincs mitől féljek
Dehogyis, hát én nem mondtam semmit
Akkor, akkor nincs mitől félnem
Hiába is próbáltok ijesztegetni
Hát mondom, hogy nem félek
Nem

Na, ez egy rész az album egyik dalából. De hát mindegy, egy amerikainak magyarázhatod, mit jelentenek a sorok... (Erről az jut eszembe, amit D. Nagy mondott a Rocktörténetben angliai tapasztalatairól. Megkérdezték ott ugyanis, hogy az itthoni újhullámú zenekarok miről énekelnek. Erre megpróbált lefordítani nekik egy szöveget, aminek az volt a lényege, hogy feljelentelek: feljelentelek, ha alszol, ha eszel, szóval bármiért. Erre azt kérdezték tőle ezek az angolok: jójó, feljelentelek... de kinek???) Ezekután csoda, hogy úgy kivannak a rohadt propagandára?
Végül nem lettek világhírű, angolul énekelő, több millió lemezt eladó zenekar. De jobb is így, főleg nekünk, hazaiaknak, határon innen és túl. A világ pedig sírhat most, hogy miről maradt le.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése