A Bikini 2007-es albuma, az Őrzöm a lángot pár fokkal hangosabb, mint az eddigi albumok - szövegileg és zeneileg egyaránt. Néhány álomból ébredés után világító lámpásként a sötétebbik oldalra kalauzol bennünket, ahol angyali üdvözlet már csak elvétve akad. Az emberiség valahol egy útelágazásnál elvétette az irányt, és már csak szédül a sok körbe-körbe forgástól, az otthontalanság érzésétől, a magányos napoktól. Hogy van-e kiút ebből az állapotból, egyelőre nem lehet tudni. Amit tenni lehet, csak az, hogy tisztán, érthetően, olykor játékos iróniával szembesíteni magunkat a meztelen valósággal, kimondani, ami a szívünket nyomja, és mindezek ellenére, vagy éppen ezáltal tovább őrizni a lángot azok számára is, akik egyelőre a legkevésbé szeretnének mellette melegedni. Mert a nagy tüzek is mindig pici szikrákból születnek. Ezeket a dalokat nem elég hallgatni, meg kellene tudni hallani is a belőlük jövő kiáltást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése