Sírnék, hogyha tudnék, de csak üvöltöm ezt az imát.Üvöltöm, hogy mi lesz velünk,
mert ebben a korban nincsen helyünk.
Nem hall minket Isten, rég elfordult innen.
Nincs segítség, nincs tovább,
bezárta kapuit a mennyország.
Szabadíts meg minket a gonosztól!
Szabadíts meg minket a gonosztól!
Az a rohadt propaganda, az az ördögi propaganda
megmérgezte az életünk,
és mi mégis mindent elhittünk.
Csak a pokol volt igaz, persze elég sovány vigasz.
Itt megtalálod minden el nem dobott
Molotov-koktélodat.
Szabadíts meg minket a gonosztól!
Szabadíts meg minket a gonosztól!
Tovább folytatódik a szabadságkeresés nagyítóval, és továbbra is csak üres üvöltéseket eredményez az erőfeszítés. Ez már biztos, Nagy Feró, főleg az ima és a propaganda miatt. Olyan különben, mintha valami zöld színű lézerfények között próbálnál úgy átjutni a túlsó partra, hogy közben ne érj hozzájuk, de sűrűn vannak, és közben egy gitárral a kezedben imádkozol, hogy ne legyenek még bombák is itt-ott letéve, mert akkor game over. S bár jön már a felmentő sereg, mégis azt érzed, hogy nincs sok esélyed túlélni mindezt. Egyre kíváncsibbak vagyunk a folytatásra, a következő dalra, mert eddig az egész album egy teljesen koherens kép a jelenről, fokról fokra lépked, tehát sorban érdemes hallgatni a dalokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése