Hadd gyújtsak fényt ebben a sötét világban,Hadd öntsek pár csepp mézet a keserű pohárba.
Szeretetéhség hozott ebbe a csapdába.
Ez nem lehet az én életem,
a magány nem lehet a végzetem,
talán csak ebben az álomban létezem.
Segíts hát, hogy felébredjek!
Eltévedtem a mennyország felé félúton.
Az utat sajnos visszafelé már jól tudom.
Eltévedtem a mennyország felé félúton,
Az utat sajnos csak visszafelé, a sötétség felé,
a hazugság felé tudom.
Apró lánggal is hatalmas máglya gyújtható.
Hittem, hogy minden óceán átúszható.
Már nem hiszek, csak messze repülni volna jó.
Ez nem lehet az én életem,
a magány nem lehet a végzetem,
talán csak ebben az álomban létezem.
Segíts hát, hogy felébredjek!
Eltévedtem a mennyország felé félúton.
Az utat sajnos visszafelé már jól tudom.
Eltévedtem a mennyország felé félúton,
Az utat sajnos csak visszafelé, a sötétség felé,
a hazugság felé tudom.
A sejtelmes kezdést hirtelen D. Nagy Lajos még mindig 25 évvel ezelőtti hangja töri meg. Ez a folytatásbeli váltás egészen felüdít, ami meg utána jön, az sem hazuttolja meg magát, a visszhangoztatások, a szaxofon, a gitár, a szöveg együtt nagyon megköveteli az újrahallgatását ennek a dalnak. Pedig a legfrissebb tag, Lukács Peta írta! A szöveg és a zene nagyon illik az előző dalok gondolat- és érzésvilágába, a kilátástalanságról, a romlással, hazugsággal teli világról énekel, amely sajnos a manipulált világ sajátja, és még hibásak sem tudunk lenni. Látszólag. Hát eltévedtünk nagyon... De ezzel a dallal garantáltan a megfelelő mederbe sodródunk vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése