Mennem kell

Ballagok az utcámban,
hol felnőttem gyorsfuttában.
Igen, ez volt az otthonom.
Megrohannak emlékek,
leásnak, mint régészek.
Igen, ez volt az otthonom.

Koptattam itt padokat,
szétszórtam tökmagokat.
Igen, ez volt az otthonom.
Barátok és törzshelyek
nem voltak még közhelyek.
Igen, ez volt az otthonom.

Kapaszkodnak a gyökerek, de a kezekben balta.
Döngetik a törzsemet, nem találok haza.

Fáj a lelkem, hogy el kell mennem,
Minden más lett, innen mennem kell.
Úgy fáj a lelkem, de el kell mennem,
Minden más lett, innen mennem kell.

Álmok, terhek, ünnepek
veled együtt elűztek,
pedig ez volt az otthonom.
Ballagok az utcámban,
hol felnőttem gyorsfuttában.
Igen, ez volt az otthonom.

Kapaszkodnak a gyökerek, de a kezekben balta.
Döngetik a törzsemet, nem találok haza.

Fáj a lelkem, hogy el kell mennem,
Minden más lett, innen mennem kell.
Úgy fáj a lelkem, de el kell mennem,
Minden más lett, innen mennem kell.

Ez a dal mondanivalója alapján hasonlít pár korábbi Bikini-szöveghez, hiszen a régi világ, a fiatalság, a gyermeki én felidézése és annak a jelennel való szembesítése még máshol is fel-felbukkan, például a Valahol Európában vagy A bárányok hallgatnak c. dalban. De az otthon már nem olyan, mint akkor, amikor a kevés fény sem számított, úgyis otthonnak érezték még valamikor az emberek a gyermekkor utcáit. Innen már el kell menni, csak mi tudjuk, milyen okok miatt. A zene nagyon ballagós, épp egy olyan utcához illik, ahol az ember általában felnő gyorsfuttában, és amit majd el kell hagynia, mert már minden megváltozott, hiába fáj. Nagyon jó a hegedű benne, a balta és a gyökér is, amolyan józsefattilás, hogy döntsd a tőkét, ne siránkozz, és hogy nagyon fáj. S természetesen hirtelen lesz vége, akárcsak a gyerekkornak.