Tűzvigyázó

Rám bízták az Istenek az égben lángoló tüzet.
Nekem kell rá vigyázni, nem hagyhatom kihunyni.
Merített már erődből varázsló és pár költő,
fényt hoztál sötét korokba, voltál jel ablakokban.

Nem tudlak megkötni, mint férfit gyönge lány,
hogy fényed melegítsen minden éjszakát.
Meg akarlak őrizni, még szunnyad bennem láng.
Ragaszkodom hozzád, te legyél minden boldogság.

El akartak rabolni, el akarnak tiporni,
néha fel kell szítani, nem hagyhatlak kiégni.

Nem tudlak megkötni, mint férfit gyönge lány,
hogy fényed melegítsen minden éjszakát.
Meg akarlak őrizni, még szunnyad bennem láng.
Ragaszkodom hozzád, te legyél minden boldogság.

És igen, érdemes volt megvárni a végét, mert ebben reménykedtünk, abban, hogy lesz, aki mellé állni, akivel együtt megpróbálni mégis őrizni a lángot, és hogy együtt sikerül, nem szabad feladni. Mostanra már kiordítottunk magunkból minden dühöt, kiköptük a keserű pirulákat, s csendben újabb remény tölti el a szívünket. A dal mintha pontot tenne a lemez végére...